Székely nemzeti anarchizmus - Gondolatok I.

A valahova tartozás, nemzethez, párthoz, egyházhoz, egyoldalú szemléletet eredményez. Ettől az önmagadhoz való tartozás óv meg. De ne feledd, hogy önmagadon keresztül tartozol a nemzethez, - de ebben az esetben belülről, szervesen.

Az erős nemzeti öntudat, mivel csak tudat, a belső identitás hiányát kompenzálja, - gyakorlatilag, nemzeti identitásnélküliség, ez a Jobbik.

A trianonozással az a gond, hogy nem ott veszítettük el Erdélyt,Trianonban, hanem a lelkünkben.

A  vallási, és nemzeti, megújulás, ami egy és ugyan az, a kinyilatkoztatás előtti állapotban keresendő, - új kinyilatkoztatásra van szükség, a régieket, mind el kell dobni.

Az Úr a nemzeteket is a Prédikátor könyve szellemében teremtette, vagyis a múlandóságnak, - ezért nem látom alapját az Úrhoz imádkozásnak, a nemzetért, meg annak, hogy szűz Mária védi a magyarságot, elég szarul védte. Imádkozni a nemzetért nonszensz, - de Orbánné megteszi helyettünk is.

A Prédikátor könyve olvasása közben nem tudok szabadulni a gondolattól, ki a nemzetért küzd, az is valami hiába valóért, múlandóért küzd, - a benned élő magyarért nem kell küzdeni, az csak ott egyszerűen van, él, nem jobbos, nem balos, nem üvölt  a tereken, a benned élő magyar  a csendet szereti, a csend az ő lételeme.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha kihűl a Nap, mi lesz az autonóm Székelyfölddel. Vagy, ami nem örök, az nem is autonóm?

Az a nemzet autonóm, mely ország, intézmények nélkül is tud létezni, - ilyen szempontból a zsidók és a cigányok a leg autonómabb nációk, ezért irigylem őket. A székely ilyen szempontból fel akarja adni az autonómiáját, az intézményektől való függőségért.

Nagy Attila Puli

Székely autonómia - Jobbikos, jobbos csorda szellem exportja a Székelyföldre

Minden hónap elsején Sepsiszentgyörgyre megyünk gyógyszert íratni a Feleségemnek. A várakozásban el szoktam beszélgetni a többi beteggel, már meg vannak a beszélgető partnerek. Az egyik öregúr, mesélte, most az utolsó gyógyszeríratásnál, hogy a lépcsőházba, ahol lakik, a magyarok adják el a lakrészeiket és románok költöznek.

Amikor a Gyulafehérvári Katolikus Teológia főkönyvtárosa voltam és volt időm ott rengeteg búvárkodni, olvastam egy könyvet (a könyv címe és szerzője nem jut eszembe, sajnos), épp erről a problémáról, hogy Erdélyben magyarok adják el a földjeiket románoknak. A könyv száz éve jelent meg kb. A könyv bevezetőjében, a szerző írja, ha jól emlékszem, hogy Gróf Mikó Imre már a XIX. században figyelmeztetett erre a problémára. Tehát ez vagy százötven éve gond? És még nem oldottunk meg? Sajnos ez a probléma, úgy mond nem megoldható, valami konkrét racionális megoldással, mert túl mutat azon.

Itt még tanulságként megemlítem, hogy a románok az amúgy spontán folyamatot, az ők földfelvásárlásukat, Erdélyben racionalizálták, létrehozták az Albina bankot, ennek a támogatására. Széchenyi írt a hitelről, és Erdélyben a románok látták nagyobb hasznát, nemzeti szempontból. Most nekünk van itt Erdélyben magyar érdekeket támogató bankunk? Nincsen!!! De esetleg Kárpát-medencei szinten magyar érdekeket támogató bank, - mert ugye nem könnyű bankot létrehozni. Nincsen!!! Széchenyi szelleme halott.

De lényeg az, hogy autonómia tanácsok, egyeztető tanácsok születnek, konferenciákon vitatják, hogy milyen is legyen az autonómia, vitatkoznak, hogy hogyan harcoljuk ki, - de az autonómia gyűlések veszekedésbe fulladnak, mint a mostani SZNT autonómia gyűlés, Gyergyócsomafalván, és ebből kifolyólag eredménytelenségbe. És ameddig gyűlésezik a székelység egy része az autonómiáról, a másfél száz éve tartó folyamat nem szakadt meg, tovább folyik a terület vesztésünk.

Tőkés, aki azt hiszi, hogy a szókimondás, ténymegállapítás mindent megold, azt harsogja, hogy folyik a románok betelepítése a Székelyföldre, - ez igaz, de csak a probléma egyik oldala. Trianon előtt nem volt román hatalom, aki betelepítsen, viszonylagosan mi voltunk az urak Erdélyben, és mégis ők vették meg a magyarok földjeit, - az más kérdés, hogy egy idő után rájátszodtak egy spontán folyamatra, ahogy írtam, racionalizálták. Tehát itt arról van szó, hogy önként adják a át a magyarok, székelyek ingatlanjaikat, adásvételek révén és nem csak a Tőkés által említett betelepítésről van szó. A románok most is nem csak azt teszik, egy részben, mint régen, spontán terület feladásainkra játszodnak rá. Igaz van konkrét betelepítés is, mint például Sepsiszentgyörgyön az újonnan épült bevásárló központokat, román alkalmazottakkal töltötték meg, direkt a Kárpátokon túlról hozottakkal. De erre is nem a városvezetőség adta a lehetőséget? Vagy ha nem adnánk el ingatlanjainkat románoknak, a betelepítés nem lenne ilyen súlyos.

De kinek lesz az autonómia, ha a székely önként adja fel életterét? Háromszéken a lakosság összetétele lassan változik, - fogyunk.

Az ingatlanok eladása, idegeneknek, románoknak, majdnem másfél száz éve folyik és ezt a folyamatot képtelenek vagyunk megállítani, - az egyik ok az, hogy oda se figyelünk eléggé rá. De a legsúlyosabb ok az, hogy a külső konkrét gazdasági körülmények, ami előidézni látszik ezt, ellenére, ez a folyamat túlmutat a külső racionális, konkrét okokon, valahol a nemzet lelkében vannak az okok, túl a racionálison, ezért nem működnek a konkrét megoldások, - főleg azok, mik nincsenek is.

Tőkés hivatkozása arra, hogy folyik a Székelyföld betelepítése, az autonómiások hivatkozása arra, hogy nincsen autonómia mi megvédjen, ezek mind igazak, de eltakarják azt a problémát, hogy a mi területvesztésünk egy olyan területen folyik, ami túl van a racionalitáson, a nemzet lelkében, miért nem lehet sem az autonómia hiányát hibáztatni, sem a mindenkori magyarság ellenes román politikát, - hogy mi önként adjuk fel életterünket, a közjegyzőnél a székely önként írja alá az adásvételi szerződést melyben önként adja át a románnak az életterét, de nem csak az övét, hanem az övével a nemzetét.

Az autonómiázás, de az egész magyar sorskérdés megoldásának legnagyobb problémája, hogy csak konkrét megoldásokban gondolkodik, mintha azok mindent megoldanának és közben nem veszik tudomásul, hogy a nemzet élete nem csak racionális tudati folyamat és nem csak külső konkrét valósághoz kötött folyamat, hanem egy uttal tudattalan folyamat a nemzet életében, mely lehet, hogy meghatározóbb, mint a külső, látszatra meghatározóbb okok. Azok, akik nagy hangon beszélnek a magyarság sorsproblémáinak megoldásáról, nem veszik tudomásul, hogy a nemzetnek van egy LÁTHATATLAN ÉLETE is és ennek az életnek reflektálása nélkül, tudatba emelése nélkül nincsen megoldás a konkrét valóságban sem.

A nemzet láthatatlan életében folyó folyamatokban gyökerezik a fokozatos magyar élettér feladás a Kárpát-medencében, a Székelyföldön. Hiába követelünk konkrét megoldásként autonóm intézményeket a Székelyföldön, ha nem szembesülünk a nemzet láthatatlan életébe folyó negatív folyamatokkal melyek, mint a fokozatos élettér feladás a nemzet létét fenyegetik. Hiába hajtogatjuk eszelősen a magyar szülőnek, hogy adja magyar iskolába gyerekét, ha annak, hogy nem adja magyar iskolába a gyerekét az igazi oka, hogy a nemzet a kollektív tudattalanjában már lemondott a megmaradásról, nem akar már élni. A nemzeti megmaradásunk legnagyobb problémája, hogy valóság szemléletünk egyoldalú, a megmaradásunk alapját csak a tudatban látjuk és közben nem számolunk azzal, hogy a megmaradásunk egy olyan területen dől el, amelyet nem veszünk tudomásul, a sok konkrét miatt, ez pedig egy láthatatlan világ, amit a nemzet kollektív tudattalanjának neveznek. A nemzet pusztulását, hogy megállítsuk, a nemzet tudatát szembesíteni kell ezzel a tudattalan folyamatokkal és csak ez után a szembesülés után lehetséges valami konkrét megoldás, de csak úgy, ha aktiváltuk a nemzet láthatatlan életének vitális folyamatait, önvédő spontán reflexeit, - de azt is lehet mondani, hogy nem kell aktiválni semmit, csak nem kell akadályozni a rohanó életformával, hogy a nemzet élje a maga életét, a puszta csend a legjobb aktiválója a nemzet életének, amihez nem kell semmi technika. A nemzet megmaradásának feltételét a tudatban, az akartban, az elhatározásban látjuk, pedig ezek inkább belső, a nemzet láthatatlan életében folyó spontán folyamatok.

Hiába célozzuk meg, mint egy kategorikus imperativuszként, a szülők tudatát, hogy a nemzettel szembeni kötelezettség a gyerekszülés, ha a nemzet a lelke mélyén nem akar megmaradni. Aki meg az életszínvonalat emlegeti az megint kancsal látásban szenved, a látható valóság csak egyik oldala a valóságnak, számolnunk kell a láthatatlannal is, mert a valóság csak így együtt valóság.

A Jobbik székelyföldi propagandájának, és nagy-nemzeti szónoklatainak a legnagyobb hibája, hogy a nemzeti önáltató szövegekkel, épp azokról a láthatatlan folyamatokról tereli el a figyelmet, mellyel a nemzet tudatának, léte érdekében szembesülnie kellene.

Minden évben megrendezik Gyergyóban az Erdélyi Magyar Ifjak rendezésében az úgy nevezet nemzeti önismereti tábort. Itt pusztán ugyan csak a konkrét világában mozgó, történelmi ismeretekkel tömik az agyakat, egyoldalú racionális ismeretekkel. Az ifjak nem egy olyan valósággal ismerkednek meg a nemzet esetében, mit a látható és a láthatatlan együtt ad, hanem a valóság egyik, pusztán csak racionális külső oldalával, ami magában nem maga a valóság. Ott nem magyarázza meg senki, hogy a nemzeti önismeret nem azt jelenti, hogy minél dicsőbb múltat tudunk be magunknak, hogy az óceán fenekén elsüllyedt ősi civilizációkra vezetjük vissza magunkat, hanem a nemzeti önismeretnek azt kell jelentenie, hogy a nemzet képes tudattalan folyamatait, mik életét pusztítják, a tudatában emelni, és tudattalanjának tanácsára azt megoldani, mert a tudattalan képes konkrét megoldásokat nyújtani, mert ő nem is olyan tudattalan, hanem magasrendű tudás, magasrendű tudat a lelkünk mélyén.

Nagy volt a sértődés a bizonyos december 5 miatt, a kettős állampolgárság elutasítása miatt, a kisebbség magyarság részéről, de ha megnézzük, akkor nem volt alapja, mert a kettős állampolgárság, az egyoldalú valóságszemlélet miatt, halva született ötlet volt. A kettős állampolgárság indítvány pusztán csak a konkrét világában mozgó, pusztán csak a tudatban kiagyalt ötlet volt, mi nem számolt a nemzet tudattalan, láthatatlan életével, - és amire a nemzeti csorda szellemből kifolyólag, nemzeti kötelességként, igent kellet volna üvölteni, reflexió nélkül. A csak a konkrét világában mozgó intézkedések nem fogják a magyarságot megvédeni, melyek nem számolnak a nemzet tudattalan életével, - a kettős állampolgárság ötlete, mert csak az volt, épp egy ilyen indítvány volt mely nem számolt a nemzet láthatatlan életével. Az csak a látszat, hogy Gyurcsányék ítélték halálra a kettős állampolgárságot. És ha megszavazták volna? Épp úgy sorvadna a magyar a Kárpát-medencében, mert kívülről hozzáadott intézkedések nem éltetik a nemzetet, hanem az a belső láthatatlan élet, amiről nincsen tudomása a nemzet nagy megmentőinek. Egyé egy nemzetet külső intézkedés nem tesz, hanem a nemzet láthatatlan élete, ami belül folyik és közben a tudatba áramlik, - a kettős állampolgárság hívői erről mit sem tudnak. A kettős állampolgárság ügye egy olyan intézkedés akart lenni, mely nem számolt a nemzet belső életével, és mely tévesen azt hitte, hogy a külső forma, csak magára képes megtartani a nemzet a belső élet nélkül.

Az igazi nemzeti vezető, vezetők azok kik ismerik, érzik maguk is a nemzet láthatatlan életét is, valóság élményük nem csak a konkrétban mozog, hanem a láthatatlanban is, a nemzet léte számukra nem csak konkrét valóság, hanem egy uttal a láthatatlan is. Az ilyen nemzeti vezetők képesek, olyan intézkedéseket hozni, melyeket a nemzet láthatatlan élete befogad, reagál, - ilyen vezetőink nincsenek. Sajnos a nemzetet Magyarországon, olyan jobbikos, jobbos szónokok képviselik, mint Vona, Morvai, Orbán, kik a nemzeti létet csak a csorda szellemre tudják alapozni, és ezt exportálják nekünk is székelyeknek, amiből nekünk nem kellene kérnünk, mert ez nekünk székelyeknek a létünkbe kerülhet.

De még leírok egy néhány példát az egyoldalú valóság szemléletre, mely csak a konkrétban mozog és mit sem tud a nemzet belső életéről. A napokban olvastam a Háromszék napilap, A nap levele rovatában, egy a puszta konkrétban mozgó okoskodást, melyben a levélíró azt állítja, hogy 199O-ben nem kellett volna tüntetni Marosvásárhelyt, mert annak a következménye lett a verekedés és a verekedésnek, meg a magyar fiatalok elköltözése a városból. Ez a szemlélet, csak a konkrétban mozogva, nagyon igaznak látszik, de igazságát csak az egyoldalúságából nyeri, hogy csak a konkrétban ütköztet, nélkülözve a valóság láthatatlan oldalát. A valósággal manipuláló érvelések azért hatékonyak, látszanak igaznak, mert nem veszik tudomásul, hogy a konkrét magában nem valóság, a Valóságot a látható és a láthatatlan együtt adják, és a reális magyarázat csak ebben a kettős valóságban rejlik. A konkréttal csak zsonglőrözni lehet, úgy magában, mert a konkrét valóság, a valós viszonyok puszta illúzióját nyújtja, csak. A puszta kézzel foghatóság, a kapcsolatok kézzel foghatósága a konkrétban, keltik azt az illuzórikus érzést, hogy valós kapcsolatokról van szó. A kézzel foghatóságnak, konkrétságnak, csak szuggesztív ereje van, de nem valóság íze. Nekem épp az a gyanús a Marosvásárhelyi magyar elköltözés esetében, hogy túl könnyen futásnak indult a magyar onnan, a futásukban volt valami irracionális, ami már a nemzet tudattalan életében lejátszódó folyamatokra utal. Nem tudom, hogy a csecsenek, ahol nem csak verekedés volt, hanem kemény háború, épp ilyen gyorsan szedték sátorfájukat?

Egy évig a Nyugati Jelen Álláspont rovatában írogattam, és ott írtam egy cikket Tőkésről, melyben arra hívtam fel a figyelmet, hogy a nemzetnek tudattalan élete is van, és ilyen szempontból kritizáltam Tőkést, hogy mint püspök tragikus, hogy épp erről nem vesz tudomást, amikor, mint vallási vezetőnek, épp ezt kéne éreznie leginkább, de nem érzi, nem veszi tudomásul. A hozzászólásokban, keményen mocskoltak az Orbán Viktor barátai, az MPP-s Murvai Miklós, Arad megyei alelnöke, az MPP-nek, de ez nekem ott már megszokott volt. Meglepetést az okozott, amikor olvasom a rovatban Chirmiciu Andrásnak, a lap újságírójának a cikkét az én írásom kapcsán, mely azt hánytorgatta fel, hogy az én holmi “mitikákról” szóló cikkemhez mennyien szóltak hozzá és az ő konkrét problémát tárgyaló cikkéhez, hogy a szórványban nem adják magyar iskolába a magyar szülők a gyerekeiket, nem vitatja senki, nem szól hozzá senki, pedig az övé az igazi fontos konkrét probléma és nem az enyém, hogy Tőkés hamis próféta-e vagy nem, mert ez is volt benne a cikkemben. Chirmiciu Andrei azt akarta mondani, hogy ő foglakozik az igazi konkrét problémákkal, és meg csak holmi mitikákról írok. Ez a szemlélet a tipikus az egyoldalú konkrétban fontoskodó szemlélet, mely állandóan megold, de végül nem old meg semmit, mert a láthatatlan valóságról nem vesz tudomást, ahol Mindeneknek az igazi élete folyik. Az ilyen konkrét problémákkal vagdalkozó Chirmiciuk, a magyar tragédia folytatói, mely nem vesz tudomást a nemzet tudattalan életéről és annak rejtett problémáiról. Jiddu Krishnamurti szellemében mondhatom, hogy aki csak mentális alapokra helyezve old meg valamit, nem old meg semmit, - a konkrét megoldások emberei, mint Chirmiciu, csak mentális (konkrét) síkon mozognak, mely nem megoldás.

Még egy esetet leírok, ami Farkas Árpád költőhöz kötődik, a Háromszék napilap főszerkesztőjéhez. Árpád irodájában arról beszélgettünk, hogy szabad-e a sajtóban támadni az erdélyi magyar egyházakat, hibáik miatt a magyar sajtóban vagy nem. Itt Árpádnál is az a valóság szemlélet érvényesül, mely csak a konkrét területén mozog. És közben Árpi nem veszi észre, hogy a magyarok vallási élete is már csak a konkrét világában mozog, és már nem kapocs a nemzet tudata és tudattalanja között. A vallási vezetők, mint Tőkés László azt nem látják, annyira a konkrétban mozognak, hogy a nemzet vallásossága a léleknek azon rétegével veszítette el a kapcsolatot, amit a lélek vallási mély-rétegének nevezünk. Maguk a vallási vezetőink nem érzik, nem látják lelki szemeikkel, mert a konkrét miatt nekik nincsen olyan, hogy a nemzet tudata, a lélek mély-rétegeivel, a lélek képeivel veszítette el a kapcsolatot, mely a hiteles vallási élet, és a nemzeti identitás forrása. Szomorú, hogy azok nem látják, nem érzékelik a nemzeti láthatatlan életével való kapcsolat hiányát, a nemzeti tudatnak, kik a lélek embereinek tartják magukat. Különös, hogy azoknak is torz a valóság szemléletük, csak egyoldalú, konkrét, kiknek a valóság látásuk a két világ a látható és láthatatlanra kellene épülnie, annak szerves, egy világot képező kapcsolatára. A Láthatatlan Isten szolgái nem érzékelik a nemzet láthatatlan életét, ahol az Isten lakik - megdöbbentő. Nagy bajban van a nemzet, amelynek papjai sem érzékelik már a nemzet láthatatlan életében lejátszódó folyamatokat. Ezek az egyházak már halott külső formák, halott kultuszok, amik nem fognak megtartani, - ezért téved Farkas Árpád, mert egyoldalú a valóságszemlélete. Akik az intézmények megtartó erejében gondolkodnak, mint Árpád, ott is tévednek még, hogy az intézmények nemzeti pusztulás folyamat lassító szerepét megtartó erőnek látják. Intézménnyel nem lehet pótolni, azt, aminek a szerepe, hogy belülről tartson meg.

Csodálkozunk, hogy a környező népekkel szemben alul maradtunk a történelemben és nem vizsgáljuk meg lelki szinten, hogy miért, - ez nagy baj. Mivel a románok szellemi, lelki életében van egy kicsi betekintésem elmondhatom, hogy a románokat lebecsülő kultúrgőgünkben, meg Trinomi sértődöttségünkben nem vesszük észre, a Láthatatlan valóságban lejátszódó folyamatokat, hogy mi a nemzet láthatatlan belső életében lejátszódó folyamatként veszítettük el Erdélyt és nem Trianonban, és a románok nemzeti életük láthatatlan folyamatai által szerezték meg, az által, hogy tudatuk jobb viszonyban volt a nemzet láthatatlan életével.

Írásom folyamán a torz valóságszemléletről beszéltem, mely csak a konkrétat ismeri, és a Láthatatlant mellőzi, - ez a nyugati civilizáció kultúra átka. Tehát a valóságképünkkel van gond, és ennek alapján az ember önképével, nem ismeri, nem éli.

Ezek a képek, archetípusok ott vannak a lelkünkben, közvetlenül adottak: a valóság képe, de egyben az emberé is a kereszt; az ember archetipikus képe lelkünkben Jézus az Isten-ember.

A kereszt a horizontális és a vertikális találkozása, a Látható és a Láthatatlan. Autonómiája csak a Láthatatlannak van, az áll meg önmagában, önaktivitása csak a Láthatatlannak van, ezért autonóm. A horizontális tartója a vertikális, e nélkül képtelen megállni. Korunk szellemi válsága, a horizontális dominanciája, mintha csak ő létezne, annyira dominálja az életet. A keletrajongók azt nem veszik észre, hogy kelet minden szellemi felsőbbrendűsége ellenére, nyugattal szemben, a horizontális dominanciájában van elsüllyedve. A horizontális dominanciája a szellemi, misztikus, vallási életben azt jelenti, hogy a külső eszközök kerülnek előtérbe, a tan, misztika, mint tan, meditációs technika, dogma, rítus, ezek kerülnek előtérbe a vertikálissal szemben. A keleti misztikák, filozófiák, hiába beszélnek a Semmiről, mindent meghaladó módon, mintha a vertikálist tennék a középpontba, ha annak elérését, nagyon is horizontális eszközökhöz kötik, ezzel lényegében a vertikális elé téve a horizontálist. A vertikális megélése, uralma, a Láthatatlan megélése, közvetlenül, az Isten közvetlen, aktív jelenléte, azt jelenti, hogy a Láthatatlan képes uralni életünket külső eszközök nélkül is. A vertikalitás a szellemi, lelki életben a külső eszköznélküliséget jelenti, mert a vertikális, önaktív autonómiájából kifolyólag, nincsen ráutalva külső eszközökre. Ha a vertikálisra bízzuk magunkat, akkor nincsen szükségünk külső eszközökre. Isten működése a lélekben elégséges, nincsen szükség külső eszközökre. Az emberiség szellemi, vallási válsága, nem azt jelenti, hogy valami ősi hagyományokat tanokat elfelejtett, hanem az, hogy egyre jobban előtérbe kerülnek és nagyon elszaporodnak a tanok, a metafizikák, meditációs technikák, és ez által háttérbe szorul a Láthatatlan, a vertikális, eszköz nélküli önaktív autonómiája. Sokan a keleti bonyolult metafizikákban, technikákban valami fejlődését látják az emberiség szellemi életének, pedig nem, mert ezeknek csak az ember tud aktív létet adni, önmagukban nincsen aktív létük, de a vertikálist nem az ember aktiválja, hanem a vertikális maga aktiválja az embert, tehát fordított a viszony. Az emberiség szellemi, lelki válsága akkor kezdődik, amikor az életében nem a vertikális aktív uralma az Úr, tehát a Láthatatlan Isten, hanem a külső eszközei a szellemi, lelki életnek. Az Isten országa azt jelenti, hogy a vertikális a Láthatatlan az úr a mi életünkben. A kereszt lelkünkben egy aktív kép, csak nem tudunk róla. A nemzet szellemi válsága, torz valóságszemlélete, amiről beszéltem, annak köszönhető, hogy a kereszt, a lélekben, nem egy megélt valóság, és valóságszemléletünk nem a kereszt valóságának felel meg, amit az szellemileg, lelkileg kifejez.

Ha az emberiség, a nemzet, szellemi, lelki válságban van, akkor az azt jelenti, hogy az ember valóságképe, önképe van válságban. Önképünket magunkban hordjuk, lelkünk mélyén, de már ez nem megélt közvetlenül, és csak racionálisan ismerjük, torzan: ez a kép a Jézus az Isten-ember. Ezt a bennünk élő archetípusát az embernek, a nyugati kereszténység meghamisította, az által, hogy csak Jézusra vonatkozva tette dogmává. Az antitrinitarizmus, vagyis az unitarizmus, meghamisította az által, hogy tagadta Jézus Istenségét, - holott az Isten-ember volt minden embere érvényes. Az archetípus lényegét sem az antitrinitarista unitarizmus, sem a nyugati katolicizmus nem értette meg. (Megjegyzem, hogy mindkét egyház teológiáját ismerem, Gyulafehérvárt a katolikusok teológiáján öt évet végeztem, az unitáriusok teológiáját pedig be is fejeztem, sőt lelkészük is voltam.) Az Isten-ember szimbóluma, vagyis aktív archetípusa az ember lelkében , ugyan az, mint a kereszt valósága. Az ember belső, láthatatlan valósága, kimeríthetetlen, önaktív, végtelen valóság, Abszolút lét, vagyis a vertikális. Külső fizikai ember léte a horizontális, amit a belső vertikális hordoz, tart aktívan. Az ember akkor éli meg Isten létét, vagyis a vertikálist önmagában, ha a külső eszközt nélkülöző vertikális, önaktív autonómiájának adja át magát. Az ember autonómiáját Isten volta adja, az, hogy apofatikus, kimeríthetetlen, racionálisan megragadhatatlan valóság, önaktív valóság, szellemi léte önmagának elégséges, nincsen ráutalva sem tanokra, sem meditációs technikákra. Kelet meditációs technikái, lényegében az ember Isten voltának tagadása, az ember önaktív vertikális lényegének tagadása, az által, hogy a horizontálissal hatol be, kívülről az istenibe. Ha megéljük, teljes mértékben, önaktív vertikális lényegünket, Isten voltunkat, akkor szellemi, lelki életünk eszköz nélkülivé válik, mert elég lesz lelkünk, vertikális lényegünk önálló aktivitása. Az emberiség szellemi, lelki válsága általános, keletre is érvényes, mert az emberben lévő vertikális önaktivitását, a külső horizontális eszközök működtetésével helyettesíti, az ember ez által önmagát fosztja meg a vertikális önaktív autonómiájától, az Isteni szabadságtól. Amikor a külső technikák és tanok kerülnek előtérbe, akkor az ember elveszítette kapcsolatát. A keleti metafizikákat, meditációs technikákat, sokan, valami felsőrendűnek tartják, de nem egyebek, mint kelet szellemi, lelki válságtermékei, mivel a horizontális dominanciáját jelentik, a vertikális, autonóm, külső eszközt nélkülöző működésével szemben. Kelet technikái, a vertikális, az Isten működését függesztik fel, kívülről, az emberben. A valóságot megélni azt jelenti, hogy belsőnkben megéljük, az Isteni lényegünk, a vertikális önaktív autonómiáját, minden külső eszköz nélkül. A külső eszközökre, a horizontálisra utalt ember azt jelenti, hogy nem éli isteni lényegének autonómiáját, a kereszt vertikalitásának autonómiáját. A keleti jógi az önaktív vertikálisnak a tagadója, a horizontális lét képviselője. A vertikális az erőfeszítésmentesség, a horizontális az erőfeszítés, a jóga az erőfeszítés.

Ilyen értelemben lenne jelentése a keresztnek és Jézus Isten-emberségének az erdélyi magyar egyházak életében, akkor megtartók lennének a nemzet számára, - de amit írtam fennebb, épp ettől állnak a legtávolabb.

Amint említettem, az emberiség fő problémája, önképe, valóságképe eltorzulása. Az, hogy ezen képeket, amiket lényegében önmagába hordoz, nem éli meg közvetlenül, belső jelentésüket nem emeli a tudatába, tehát nem ismeri igazi jelentésüket.

Az emberiség szellemi problémája valóságképével kezdődik és ennek fényében kell néznünk nemzeti létünknek problémáit, - és nem intézményes adminisztratív létünk szempontjából. Nekünk székelyeknek, magyaroknak az alapvető problémánk az, mint az emberiségnek, valóság és önképünk torzulása, mely csak a horizontálist látja, a vertikálisról mint sem tud.

Természetesen erre azt mondja valaki, hogy ne keverjem össze a területeket, az adminisztráció egy, a szellemi, lelki élet az meg más, ez két külön terület. Hát épp ez az baj, hogy a horizontálisról le van választva a vertikális, ez nyugati létünk szkizofréniája, - a vertikális nélkül a horizontális halott.

Na de vannak a táltosisták is, akik különböző sámán technikákkal jönnek, hát ezek is csak a horizontálist képviselik, és hiába ítélik el Rómát, mert problémájuk ugyan az, mint Rómának, megrekedtek a horizontálisban, - és nem hisznek a vertikális önmagának elégséges, minden külső eszközt nélkülözni tudó, autonóm működésében.

Ebben az esetben, a hit azt jelenti, hogy bízol a vertikális, az Isten közvetlen, önmagának elégséges közvetlen működésében, ami belső lényeged. A külső eszköz, ebbe a belső aktivitásba vetett bizalom hiánya. Belső vertikális lényeged akkor éled meg, ha belső önaktív lényegedre bízod magad, minden külső eszköz nélkül.

Itt valaki azt mondhatja, hogy hol az Isten működéséről írtam az emberben, hol az ember isteni lényegéről, Isten voltáról és a kettő, hogy illik össze, - erre azt tudom mondani, hogy a Láthatatlanban nincsen distinkció, esetleg a kölcsönös átjárás formájában.

Végül is a kereszt vertikalitása, Isten-emberségünk tesz képessé a külső eszközöket, metafizikákat, meditációs technikákat, nélkülöző, autonóm, szellemi lelki életre, ha ezeket megélve ismerjük. Ha megéljük magunkban a vertikálist, akkor látjuk, hogy a tanok, misztikák, külső meditációs technikák, mind fölöslegesek, mert a vertikális elégséges önmagának.

Kezdetben a nemzet tudattalan láthatatlan életéről beszéltem: az ezzel való harmóniánk, lelkünk képeinek megélése az istenivel való kapcsolatunk alapja. Tudattalan életünk aktív volta, és harmóniája tudatunkkal, tesz képessé az isteni világgal való kapcsolatra, de egy uttal az isteni élteti belső tudattalan életünket, - kölcsönösen feltételezik egymást.

A nemzetnek az identitást a vertikális adja és nem a horizontálisba tartozó szélsőjobbos, Jobbikos propaganda beszéd a nemzetről, - ez utóbbi a csürhének való.

Nagy Attila Puli

Székely autonómia - A Jobbik támogatta székely konokság, hosszú távon, nem kifizetődő

Ma dél után egy nettes hozzászólás nyomán a székely konokság kattant be nekem, - amit sokan a székelység megtartójának vélnek, és amit a magyar szélsőjobb szimpatizál. Látszatra úgy tűnik, hogy a székelynek ez egy bevált önvédelmi eszköze. De hosszú távon tényleg beválik?

Trianon után más lett a székelynek a környezete, amelyben egy olyan nép öleli körbe, melynek a természetét épp a hosszútávúság szempontjából kell megvizsgálni. A románokkal kapcsolatban Édesanyám mondása jut eszembe, amit mindenki ismer, hogy “lassú víz partot mos”.

Mi azt mondjuk, hogy keleti nép vagyunk. Ha Kínára gondolok a taoizmus, a víz jut eszembe, mint a taoizmus természeti alapszimbóluma, - mely felvesz minden formát, erőfeszítés nélkül. A vízben nincsen erőfeszítés, mégis elkoptatja a sziklát is. Keletet nézve, valami puhaság van szellemében. De ezzel ellentétben mit látunk a magyarság, székelység történelmében? Görcsös erőfeszítéseket, makacs konokságot, - a keleti lágyságból semmit. Na, de gondolkodóinkban sem lehet érezni a keleti lágyságot, - bennük is inkább valami germános darabosság van, egy kis francia szellemmel puhítva, egyeseknél.

A románoknál, szellemükben, lelkükben, mintha maga a víz működne, mintha igazán ők testesítenék meg keletet és nem mi, kik kelettel verjük mellünket, azt mutatja történelmük és szellemtörténetük. Ők a történelmükben, amit mi harcias magyarok, gyávaságnak, konkrét helyzetekben árulásnak vélünk, inkább kitértek az ellenfél elől, rugalmasan engedtek, mint a víz.

Befolyták Erdélyt, mint a víz, és a talaj beitta őket.

Egy kis nemzetnek, mint a székely, lét feltétele, hogy tisztába legyen a saját természetével, annak előnyeivel és hátrányaival. A probléma az, hogy a konok, székely szikla természetet a környező román nép víztermészete elkoptatja, - hosszú távon a víz lesz a nyertes. Nekünk székelyeknek létkérdésünk, hogy megváltoztassuk nemzeti énképünket, és feladjuk a konok székely nemzeti ideálját, aki csak azért sem hagyja magát.

A konokság rengeteg energiába kerül, energia pazarló nemzeti létmód, melyet idővel kifárad, kifáraszt a román víz erőfeszítés mentessége, - vagy az ellenünk való “puha” működése.

A konok székely létmód a konokságban találkozik a magyarországi szélsőjobbal, mindkettő a konok erőfeszítésben látja a nemzet útját, - holott keleti nép létünkre nem ez kellene legyen az ideálunk. Ezt a rengeteg energiába kerülő nemzeti létmódot, a konok erőfeszítés létmódját nem ajánlom sem a magyarságnak, sem a székelységnek, mert egy percre felőrli a nemzet energiáit, miből, már most alig van, az energiáit vesztett nép, már önként tűnik el az idegenek útjából. A szélsőjobb energia fecsérlő nemzet ideálja vesztét okozhatja a nemzetnek, ha az az átmeneti nehézségek miatt bedől neki.

A Jobbik székelyföldi propagandája egy olyan ideált közvetít, az energiapazarló nemzeti lét ideálját, ami sajnos, még mindig székely nemzeti tulajdonság, és ebben erősít meg székelyeket, amikor nekünk ezt kellene feladnunk, létünk érdekében. Úgy, hogy általam nem szívesen látott vendégek a Székelyföldön a jobbikosok, a székelységet veszélyeztetőket látom bennük, és nem kisebbség védőket.

Nem potyára írtam, hogy a magyarság, székelység energia szintje alacsony, mert nagyon az, ami a nemzeti immunrendszert megbénította. Nekünk az alacsony energia szintünk miatt az immunrendszerünk nagyon gyenge, már nagyon rég.

A nemzeti átalakulás, reform, ősmintája, a zsidók pusztai vándorlása. A szolga népnek át kellet alakulnia, egy identitást vesztett szolga népből, erős identitású néppé. Mi ebben a történetben, csak azt látjuk, hogy generáció váltásra volt szükség, és nem látjuk, hogy a puszta, a pusztai vándorlás a csendet jelenti, szimbolizálja. A nemzet átalakulásához csendre is szükség volt, sőt az volt az igazi átalakító, belső átalakító, mert a nemzetnek belül kellett átalakulnia, lelkében, hogy erős identitású nemzet legyen. A nemzet az identitását nem tudatában hordozza, amit a nemzeti öntudat kifejezés sugall, hanem lelkében, a tudat csak tűkre a léleknek. Itt tévednek a szélsőséges rikácsoló jobbosok, hogy hiába az erős nemzeti tudat, amit ők hangoztatnak, ha a nemzet igazi élete, identitása, a lélek, halott, ha a nemzeti tudat, mit sem tud a lélek állapotáról, tartalmairól. Az ilyen erős nemzeti tudat, rejtetten nemzeti identitás nélküliséget takar. Az ilyen puszta tudatot, ami mögött nincsen belső, lelki, nemzeti identitás, - víz természetű,- csak az erőfeszítés, konokság, az akarat, tudja fenntartani, ami rengeteg energiát von el a lélektől. De a lélek belső energiáira alapozott nemzeti tudat, a belső, lelki nemzeti identitásra alapozott nemzeti tudat már nem okoz energia veszteséget, nem lelki energia veszteségből táplálkozik, hanem a lélek természetes energiáiból. De mégis honnan az energiák, melyek éltetik a lelket?

És most visszalépek a zsidók pusztai vándorlásához, amit a szélsőjobb antiszemitizmusa soha nem fog megérteni, pedig ennek megértése nemzetmentő lehet. A pusztai vándorlásban a központi szereplő a csend, amint már írtam, hogy az igazi átalakító. De mivel alakít át, többek között? Hatalmas energiákat tud felszabadítani a csend, és ezzel aktiválja a lélek immunrendszerét, - a nemzetét.

Heller Ágnes a 89 utáni időszakot a zsidók pusztai vándorlásához, hasonlította, vagyis, azonosította a két helyzetet. Ezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy nekünk nem szélsőjobbos makacs, konok rikácsolásra van szükségünk, és nem nemzeti dumára, mely csak a tudatnak szól, hanem csendre, mely a lelket, a belső nemzeti identitást visszaadja, a nemzet energiáit újra felszabadítja, ezzel újra aktiválva a nemzet immunrendszerét. A nemzet belső identitását, mert a nemzeti identitást lelkünkben hordozzuk, csak a csenddel lehet újjá teremteni, belülről, a nemzet belülről születhet újjá, csak, és nem a nemzeti, szélsőjobbos, politikai duma révén, kívülről. A nemzet érdekében történő anyázás, és veréssel való fenyegetés, csak a nemzet érdekébe, még nem szült újjá egy nemzetet sem. A Jobbik tévedése ott van, hogy azt hiszi, hogy a nemzeti identitást kívülről be lehet vinni az emberbe. Nem lehet azt bevinni, mert az eleve ott van a lélekben, azt csak aktiválni lehet a csenddel. Kívülről bevinni csak a puszta tudatba lehet, a nemzeti öntudatba, ez civilizációnk alapállása, de nem ez az igazi identitás, hanem az ami lelkünkben van. Mivel a Jobbik propaganda beszéde, csak a tudatot célozza meg, ezzel azt árulják el, hogy nincsenek is tisztába a nemzeti identitás helyével, lelki szellemi voltával, melyet az ők propagandájukkal nem lehet ápolni. Nemzeti identitást féltenek, de annak helyét, természetét nem ismerik.

Sokan hangoztatják, hogy a gondolkodásnak meg kell változni, hogy tényleges reform legyen, de ezek megfeledkeznek, arról, hogy az embert nem lehet gondolkodásra redukálni, lelke is van,a mi nélkül nincsen gondolati reform, - a lélek reformja, pedig a pusztában történik, mert a lélek reformálja maga-magát, kívülről azt nem lehet reformálni. A lélek ön-reformja változtatja meg, a csendben, a gondolkodást. A nemzet reformja misztika, a képek misztikája, mely hagy a csendben átalakulni, nem beavatkozva kívülről. Ebben a reformban nincsen erőfeszítés, magától, belülről alakul át minden, - itt folyik minden, mint a víz. A 89, utáni átalakulást nem külső reformként kéne látni, hanem olyannak, mint a víz folyása belülről. Igazi autonómiája az ilyen, erőfeszítés mentes, belülről történő, átalakulásoknak, folyamatoknak van. És az ilyen folyamatok, nem, hogy energiát vonnának el a nemzettől, hanem növelik.

A 89 utáni politikum, legyen az jobb vagy bal, azért eredménytelen, ami a reformokat illeti, mert csak külső változtatásokat erőltetnek, a belső lelki realitás mellőzésével. A reformot csak a lélek önreformja, a csendben, tudja végrehajtani. Ezért alaptalan a pártok vitája, hogy kinek van igaza, - egyiknek sem, ha a szellemi, lelki reformot vesszük alapul.

Sajnos egy olyan világban élünk,a hol az ember létezés érzetét, csak a konkrét nyújtja és annak gondolati képe, és nem vesszük észre azt a láthatatlan világot, lelkünket, ahol a tényleges életünk folyik, és ahol még a tudatunk előtt eldőlnek a dolgok. Ezen téves érzékelés alapján azt hisszük, hogy elég a kézzelfoghatóban történő változtatás a reformokhoz, és végül csodálkozunk, hogy valami nem megy. A székely autonómiázás, a szélsőjobb ideológiája, csak ehhez a puszta külső érzékeléshez kötődik, mely mit sem tud a nemzet lelkének állapotáról, az ottani folyamatokról.

Az a baj, hogy a székely autonómia alatt pusztán csak intézményes létmódot értünk, és nem vesszük észre, hogy mindennek az alapja a belső átalakulás autonómiája. Az autonómiázás, mely nélkülözi, márpedig nélkülözi, ezt az autonóm, lelki átalakulást, melyből energiák szabadulnak fel, csak energia pocsékolásba viszi a nemzetet. Belső energia készletek, nélkül a székelység autonóm intézményei sem lesznek életképesek. Azt hiszem, hogy ezen gondolatokat nem fogják megérteni, ahol sok energiába kerülő akarattal, konoksággal, mindent kívülről alakítanak át, ahol ez a közgondolkodás, ott soha nem fog teret nyerni a víz filozófiája, - és épp egy magát keletinek mondó nép nem érti a víz filozófiáját.

A székely lélek belső reformja nélkül, az autonómiázás mit sem ér, az autonóm intézmények nem fognak semmit érni, - vagyis csak annyit fognak érni, hogy késleltetik eltűnésünket.

Nem olyan rég, az egyik patikában zsebre vágtam egy szórólapot, melyen egy fáradság elleni pilula volt reklámozva. Bő szöveg volt a fáradságról, annak okairól, és arról, hogy ez már létmóddá vált az ember számára, és ez egyre fokozódik a civilizációnkban. A szórólap úgy tálalta a fáradságot, amivel már együtt kell élnünk, amire már csak a gyógyszergyártó cég gyógyszere az orvosság. De miért vagyunk egyre fáradtabbak? A mindennapi miatt.

A zsidók a pusztában is ezt búsulták, az egyiptomi zsíros fazekakat, a megélhetést. Miért nem tudjuk, hogy mi a csend az életünkben? Mert a megélhetés ürügyén kifele fordították tekintetünket. Egy nemzet, csak akkor nyeri vissza identitását, ha a megélhetés nem kerül ellentétbe a csenddel, nem zárja ki a megélhetés a csendet az ember életéből, - erre tanít a zsidók pusztai vándorlása. Jáhvé, megszabadította a zsidókat, az égből hulló mannával, a mindennapok gondjától, a betevő gondjától, hogy nemzet lelkileg önmagára találjon, a csendben, mert a nemzet megtartója a lelke és annak jó állapota.

Hiába vannak a Székelyföldön nemzeti önismereti táborok, ha a nyüzsgés, a mindennapok hajszája, a megélhetésért, elrabolja a nemzet lelkét.

Az egyoldalúan kifele forduló élet energia veszteséget okoz az embereknek és ezen keresztül a nemzetnek, és gyengíti a nemzet immunrendszerét. Egy lelkileg fáradt népet, nem fog az autonómia megvédeni, ha belső immunrendszere nem védi, - ez már biológiai törvény.

Nem elég a nemzet tudatát ápolni, ahogy a szélsőjobb teszi, mert a nemzet igazi védője, a nemzeti identitás igazi védője, a nemzet tagjainak életformája, hogy az mennyiben követi a természetes életformát a pihenés (csend) és aktivitás természetes váltakozását. Korunk nagy tévedése, hogy a nemzeti létet pusztán csak a tudatba helyezte és függetlenítette az életformától, pedig a magyar nemzet életének igazi hordozója, védője, annak életformája, - és nem az, hogy tudja-e, hogy a dél-amerikai kecsua indiánok szótárában hány magyar szó van; vagy melyik óceán fenekén tanyázik az a kultúra, melyre a magyar kultúra visszavezethető.

A nemzetnek identitása lelkében van, ezt pedig csak a csenddel lehet ápolni, és az abból születő aktivitással, - és nem politikai, nemzetinek becézett politikai propaganda szövegekkel, mint ahogy teszi a Jobbik a Székelyföldön. Nekünk székelyeknek, csak a csend tudja visszaadni lelkünket, belső szellemi identitásunkat, és nem a Jobbik politikusai, kik itt propagandát folytatnak.

Bármennyire kiszakadt az ember a természetből, azért csak a természet törvényei érvényesek rá is. A természetben minden az ő belső törvényei, az ő belső folyamatai szerint születik újjá, és nem külső átalakítások következtében. A tél végén, a hóvirág, a tavasz hírnöke, a nap sugara következtében bújik ki és nyílik, - és nem propaganda beszédre. A székelység újjászületése, hosszú, kemény székely tél után, legyen olyan, mint a hóvirág-é, az erdők csendjében, a Nap melegétől.

Nagy Attila Puli

Írások kapásból - A politikai vélemények az infantilis felnőttek játékai

A demokráciában nagyon fontos a vélemény. Még fontosabbak a vélemény formálók. Ezek mögött a véleményformálók mögött több tudomány erőfeszítése van, hogy iparilag állítsanak elő meggyőző véleményeket.

Annak idején az édesapa faragta gyerekének játékát. Egy néhányat, és beérte azzal a gyerek. A gyerek megtanulta, hogy kell azokat készíteni, maga is. Ezzel egy bensőséges viszony fejeződött ki, alakult ki, az édesapa és fia között. Egy bensőséges viszony alakult ki a gyerek és játéka között, melyet ő fabrikált.

Ma a játékok millióit, mások állítják elő, készen kapott. Az édesapa most megveszi és átadja fiacskájának, - van ebben valami mechanikus. Ebben nincsen már meg a készítés bensőségessége, izgalma. A gyerek soha nem tanulja meg azokat előállítani, nem ismeri meg az önálló próbálkozás izgalmát, hogy sikerül-e, és így soha nem kerül bensőséges viszonyba játékaival, - személytelen marad a viszony, ezért is unják meg hamar.

A gyerek tolja, taszítja játék autóját, utánozza az autó zúgását, dudálását. A modern távirányítású játékoknál nem is kell, minden megy gombnyomásra. De a gomb, már megölt minden igazi kapcsolatot a játékkal.

A felnőttek is játszanak, épp úgy, mint a gyerekek, csak a játékaikat cserélik ki felnőtt játékokra, - de a lélek ugyan az marad, infantilis. A felnőttkori gyereklélek már nem a gyerek-é, a felnőttben eltorzul, mert már nem illik korához, meg kellett volna haladnia. Ebből kifolyólag a felnőtt halálosan komolyan veszi játékait, - lényegében nem is tudja, hogy csak játszik, ez a tragikus.

A komoly felnőtt játék a politikai vélemény. Ez is már csak előállított, (mint a gyerekkori játékok), iparilag, mint az esemény, amiről szól. Itt még személytelenebb a játékos és a játék között a viszony, mert a felnőtt számára ez nem normális állapot, hogy még mindig játszik, tudattalanul. Ez különbözik a komoly felnőtt kori játékoktól, - ez egy infantilis játék.

A vélemények előállítottak és sokan a magukénak tartják, azonosulnak egy olyasmivel, mik nem ők, egy személytelen szerep lesz.

Látom a világhálón, a nyomtatott sajtóban, hogy komoly tudással rendelkező újságírók, akik komoly tekintély számban mennek, azonosulnak, mások által előállított véleményekkel, mint magukéval, - és játszák kicsiny, infantilis játékukat.

Ezeknek a tudásuk nem az övék, másoktól kapták, semmi közük hozzá. Ezeknek nincsen személyes tudásuk. Ha volna is, nem mennének vele semmire, mert ezt a világot úgy alkották meg, hogy azzal ne lehessen semmire menni. Nem merik felvállalni a személyes tudást. De nagy részük nem is jut el ilyen dilemmához. Inkább játsza kisded játékát, minthogy érett emberként személyes tudása legyen. Pedig érdemes megjárni a sivatagot a személyes tudással, vagyis azért.

Nem is jutnak oda el, és ez a szomorú, hogy felismerjék, hogy nincsen személyes tudásuk, hogy a tudásuk nem az övék. Akik nem tudják megkülönböztetni, hogy mi az övék és mi nem az ilyenek lesznek nagy tekintélyű újságírók. Továbbadják azt, mivé őket gyúrták, a véleményformálás profijai, a gépezet.

Az újságírónak is csak véleménye van, nem igazi tudása, és azt is csak kölcsön kapta.

Egyszer már a Háromszék napilapban leírtam, hogy a Középkor nem ért véget, most éljük igazán. Akkor a tanítóhivatal megmondta, hogy mit kell hinni és az kötelező volt. Most nem kötelező hinni, amit megmondanak, hogy mit kell hinni, de most mindenki örömmel teszi, mert most a Tanító hivatalt tudománynak nevezik, melynek hiedelmeit nem kell kötelezni, mert mindenki önként fogadja el. A lényeg ugyan az, hogy megmondják, hogy mit kell hinned. És az eszközök, még rafináltabbak, amivel megmondják, hogy mit kell hinned.

Nem volt kor, hogy az emberek ennyire ne mertek volna kételkedni. És miért? Mert még a butánál is bunkóbbnak tartják ki mer kételkedni. Ezt a szégyent vállalni, ahhoz nagyon erős személyiségre van szükség, - mely most nem divat és ez mindent meghatároz, mert a divatot is mások mondják meg.

Vannak, akik azt hiszik, hogy ha megbélyegzik a dogmatikus Rómát, akkor valami szellemi magaslatra kerültek, vannak. És közben nem veszik észre, hogy épp úgy megmondták nekik, hogy mit kell negatíve hinni Rómáról, mint ahogy Róma megmondja híveinek, hogy mit higgyenek.

A keletrajongók nem veszik észre, kik Rómát elítélik, hogy épp ugyan úgy hisznek keletnek, mint, ahogy Róma hívője hisz a Tanító Hivatalnak, semmi különbség nincsen.

Szerintem legnagyobb dolog tudni, hogy tudásunkból mi a miénk és mi nem. Létezik a nem tudás bölcsessége is.

De a legfontosabb tudni, hogy ez a világ, amit minden szempontból iparilag állítottak elő nem a mienk, - tehát fogadj mindent többszörösen kételkedve.

Komoly szellemi lényeknek titulált újságírók, tologatják véleményeiket, mint a gyerek a játékautóját, - és közben nem veszik észre, hogy gyermekded módon tologatnak egy pártapparátust, - amihez, ha megfigyelnék önmagukat, ha volna bátorságuk, megállapíthatnák, hogy mint embereknek semmi közük. Az ilyen megállapításoknak, az ipari kor nem kedvez, ezek az újságírók a kedvezést keresik.

Legyen az szélsőjobb, jobb, bal-liberális, csak játékot adnak a kezedbe, az elmédbe, amihez viszonyod személytelen, nem a tied. De vigyázz, mert valakiknek ez nem játék, hogy megmondják, hogy mit higgyél.

A szélsőjobb, jobb, bal-liberális csak azt teszi, mit Róma, megmondja, hogy mit higgyél, politikáról, nemzetről, pártokról. A Prédikátor könyve azt mondja, hogy “semmi új a nap alatt”, - nagy bölcsesség van benne.

És ugye, akinek állandóan meg kell mondani, hogy mit higgyen, mit tegyen az még gyermek, - felnőtt korban ez furcsa, lelki éretlenségre vall.

Nagy Attila Puli

Írások kapásból - A nyílvánosság urai

Csudára nagy találmány a nyilvánosság. Az emberek, az emberi jogok legnagyobb vívmányát látják benne. A világ rejtett manipulátoraira rá lehet mutatni, hogy márpedig ők az érdekeik szerint manipulálják az emberiséget. Evola is leírhatta, és utána mások is, hogy kik a nagy összeesküvők, ez nem összeesküvés elmélet, mert mindig is egy kisebbség kezében összpontosult  a hatalom.

De nem megy ki a fejemből, egy 89 utáni magyar publicista írása, az egyik könyvében, hogy a demokrácia az a rendszer, melynek az őt ért támadások is használnak. A kapitalizmus, - nem szeretem demokrácia szót, mert egy álnok kifejezés  - legsikeresebb könyvei, azok melyek a világ manipulátorainak kulissza titkairól írnak, - szabadkőművesekről, stb. Na itt nem arról akarok írni, hogy márpedig ezek gyerekes felnőtt mesék, hanem arról, hogy ezek is mind benne vannak a nyilvánosság urainak kártyapaklijában. Mert ne feledjük, hogy a nyilvánosság előállítói, lélektanának ismerői, a nyilvánosság urai.

A nagy titkokat eláruló könyvek is azoknak az érdekeit szolgálják, kikről szólnak, annak ellenére, hogy  a szerzők az ellenkezőkét akarják. De, hogy ezt megértsük, az embernek abból a képéből kell kiindulni, melyet elfelejtett, holott ott van a lelkében. A kapitalizmus embere az, kinek létezés érzetét, a konkréthoz kötött gondolatok adják, a konkrét adja létezés, valóságérzetét. A kapitalizmus embere a külső ember, ami mögött ott van a belső, láthatatlan ember, - az ember  egyben látható, és láthatatlan valóság, - de erről mit sem tud. Az identitást a belső ember hordozza, amit  a kapitalizmus embere, már nem ismer, ezért identitás nélküli.

A nyilvánosság, csak a külső emberé, akinek nincsen identitása. Ami még érdekes, hogy a nyilvánosság az identitásnélküliség  fenntartója, kifele fordítja a tekintetet, el a belső embertől, hogy ne legyen identitása. A nagy összeesküvéseket leleplező művek is a nyilvánosság részei, melyek a belső identitásunktól fosztanak meg. A nyilvánosság urai, kikről a nagy leleplező művek szólnak, azt akarják, hogy csak kifele lássunk, befele ne, a befele való látástól vonnak el a nagy összeesküvéseket tárgyaló, a nyilvánosság urairól szóló művek is, tehát a leleplezések nem érnek semmit, csak a kapitalizmust erősítik, ahogy a magyar publicista írta, - ő nem így magyarázta. A leleplező művek is az elme szórakoztatását szolgálják, ami a nyilvánosság alapvető célja, hogy elvonjon önmagadtól, belső identitásodtól.

A szélsőjobbos naivság dögivel kínálja ezen műveket, de nem tudja, hogy mit sem érnek, ha az ember belső identitása el van hanyagolva, mert azon múlik minden. A nyilvánosság egy nagy átverés, elvon önmagadtól, és manipulálhatóvá tesz. Az embert nem elég felvilágosítani,a hogy itt a Jobbik is teszi, ha nem adod vissza belső önmagát, mert a belső önmagunk az emberi és nemzeti identitásunk forrása. A nyilvánosság belső önmagunk nélkül nem ér semmit.

A világ ezen urait nem semmisítik meg a leleplező könyvek, hanem csak úgy semmisülnek meg, ha megsemmisül az a rendszer mely fenntartja őket, ez pedig a nyugati civilizáció, - nagy pusztulásra van szükség, hogy ezek megsemmisüljenek, vissza kell menni a Kezdetekig. Pusztulás csak akkor lesz, ahogy Arnold Toinby írja,a mikor kifáradnak a civilizációt fenntartó szellemi energiák. Egyenlőre ezektől csak akkor szabadulsz, ha kivonulsz a pusztába, vagy a hegyekbe. Ha aktivizmusra szánod magad nekik dolgozol, mert az kifele fordít, mely nekik kedvez.

C. G. Jung abban látja Európa szellemi krízisét, hogy elvesztette mítoszait, a mítoszokat  a szellemi identitás, a lelki identitás alapjának, a lelki egészség forrásának látta. A leleplező művek csak mítosz pótlékok, mely azon hatalmakat szolgálják, melyeknek az  a céljuk, hogy az emberiség egy identitás nélküli, manipulálható tömeg legyen. Európa identitását mítoszai adhatják vissza, mik lelkében szunnyadnak. A mítoszok, a puszták a hegyek csendjében kellenek életre. De  a nyilvánosság arra jó, hogy állandó zajt csapjon elmédbe, hogy az önmagadhoz vezető, az identitást adó mítoszaidhoz vezető csendben ne legyen részed. Amit sokan az emberiség, a demokrácia legnagyobb vívmányának tartanak, az az ember identitásának megsemmisítője, ezen keresztül  a nemzetek-é, - mert valakiknek érdekük a nemzeti identitások megsemmisítése, uralmuk biztosítására.

A nyilvánosság a konkrét problémákra figyel, azok megoldására, de ez  a nagy átverés, mert a külső konkrétum ürügyén belső önmagadtól von el, ahol az igazi konkrétum van és az igazi megoldások vannak. A konkrétban megoldott problémák soha nem nyernek megoldást, mert, mivel mellőzik belső identitásod, csak álproblémák. Csak a külsőben, a konkrétban, belső identitás nélkül nincsen megoldás Az igazi probléma nem más, mint belső identitásod, elméd harmóniája belsőddel, és nem az, hogy kik a világ urai. De  a nyilvánosság urainak erre is van megoldása, konkrét, konkrét lelki utak, mik konkrétan megmondják, hogy mit kell tenni, de ezek is csak átverések, mert csak a konkréthoz kötnek, azzal szórakoztatnak, infantilizálnak a lelki élet ürügyén. Nem feltűnő, hogy a demokráciában mi lelki siker könyv van, és az emberek mégis egyre manipulálhatóbbak, hülyébbek? Ez azért van, mert  a konkréthoz kötött lelki utakkal szórakoztatják az emberek elméjét. A lelki utakról szóló könyvekkel fosztják meg belső önmaguktól. Az igazi lelki vezető a legkevesebb konkrétot nyújtja, hogy ne rekesszen meg  a konkrétban.

Nagy Attila Puli

Írások kapásból - Különös álmom volt, idegenek elleni harc folyt Magyaroszágon

Ez tényleg álom volt, mit most leírok. Álmomban, Magyarországon fegyvert fogtak a betolakodott idegenek ellen. Az álomban németek voltak az idegenek, de azok most nincsenek. Van svábos szellem, mely Németh László szerint, a Kisebbségben, kiszorítja a magyart. Na de itt az álomban nem azon van a lényeg, hogy kik, hanem, hogy idegenek ellen fogott fegyvert a magyar. 

Egy idő előre megálmodok fontos politikai eseményeket. Igaz, az álmok túloznak. Biztos nem lesz fegyveres harc, de lesz egy fajta lázadás az idegenek ellen. A magyarnak ez régi problémája, nem mai keletű.

Annak idején, amikor még gyakran jártam, Csonka-országba, a kilencvenes évek elején, kaptam egy Argentínában kiadott könyvet, francia szerzője volt, mely csuda dolgot írt Magyarországról: legalkalmasabb, arra, hogy szép csendben, észrevétlenül idegenek hajtsák uralmuk alá.

Ha megnézzük, az emberi kapcsolatokat, akkor azt látjuk, hogy szép csendben azon lehet uralkodni, kinek belső identitásával baj van. Számoljunk le az önáltató nemzeti illúzióinkkal, mert a rajtunk uralkodásnak, nem csak külső okai vannak, hanem belsők is, lelkiek. Nem különös az, hogy a magyarság volt az, egyedül a keleti blokkban, amely bedőlt a kommunizmus nemzettagadó internacionalizmusának, - vagyis jó része a magyarságnak.

És most bedől, a magyarság elég nagy része, az Unió kozmopolitizmusának, rejtett nemzettagadásának, megint a legjobban Európa népei között. Identitásunk ilyen könnyű feladásának, nem csak külső okai vannak, hanem belsők is, - valahol itt van a magyar probléma gyökere. A gond az, hogy erre  a belső problémára, egy nemzeti pártnak sincsen gyógyírja. Nem elég pufogtatni, hogy idegenek uralják az országot, politikai szlogenként, ha nem nézünk ön-lelkünkbe, hogy miért.

Nagy Attila Puli

Székely nemzeti anarchizmus - Zentai Károly, Kertész Imre, és a zsidó háborús bűnök

Zentai Károly kiadatása, egy egész gondolatsort indított el bennem.

Mindenki láthatja, írásaimban, hogy a nemzet szellemi identitása mellet vagyok, és a szélsőjobbos, jobbos ideológiákat, nem látom egyébnek, mint nemzeti identitás zavarnak. A primitív antiszemitizmust elutasítom. De ez nem azt jelenti, hogy nem látom, hogy bizonyos esetekben, nem azonos mércével mérnek.

Hát az első gondolatom az, hogy az izraeli tisztek, miért nincsenek ennyire górcső alá véve háborús bűnök szempontjából. Nem lennének közöttük olyanok, kik ártatlan palesztin gyerekeket öltek meg, vagy esetleg kínoztak is? Azonos eljárást követelni gondolom nem antiszemitizmus, ha az, baj van, de nagy.

Nem vagyok szélsőjobb, jobb párti, de egy dolog zavar, a magyar szélsőség bűnei a legnagyobbak Európában, akkor, amikor egyes utód államokban, mint Szlovákiában, kormányszinten van a magyar üldöző szélsőség, ami érdekes nem olyan nagy botrány Európának, mint a magyar.

Kifejeztem már írásaimban, hogy nem értek egyet a Jobbik-okosok látogatásával Romániában, de azzal sem, hogy Románia zsidó főrabbija, jobban kikel a magyar szélsőjobb látogatása ellen, mint a romániai antiszemita megnyilvánulások ellen. A mérce kettős, ez nem antiszemitizmus.

A cigányokat sehol nem üldözik úgy, mint Magyarországon, ez is csak a kettős mércének az eredménye, mely Magyarországgal szemeben van alkalmazva.

Nem értem azt sem: Izrael panaszkodik az ENSZ határozatra, háborús csínytevéseit illetően, de Trianon miatt a magyaroknak kuss. Nem vagyok a Trianon siralmak elkötelezettje, de az egyenlőtlenség zavar.

Magyarország, a XIX. század óta Európa bűnbakja, folyik a magyarság lejáratása másfél évszázada. De ami szomorú, hogy a lejáratásban részt vesz a szélsőségesekből túl nagy portverő, hisztériát keltő baloldal.

Kelet-Európában, egy utód államban sincsen, olyan boszorkányüldözés a szélsőségeseknek mondott nemzetiekkel szemeben, mint Magyarországon. Ez azért van, hogy Magyarország volt, az ő vezet elitjének egy része, amely más nemzeteknél messze jobban, túlbuzgóbban komolyan vette, a nemzetietlen eszméket, kommunizmus, most az a nemzetietlen Európaiság, amit még nyugat Európa népei sem ismernek. Egy nemzet sincsen ilyen katasztrofális helyzetben, hogy belülről pusztítsák.

De nem is ez a katasztrófa, hanem az, hogy a nemzeti az eszelősség színvonalán van. Ha még valami igaz is, nem elég eszelősen hajtogatni, és tehetetlenül anyázni. Az erőszak még nem teremtett nemzeti öntudatot, szellemit, mert csak az az igazi nemzeti öntudat, identitás. A nemzeti ideológia, még nem nemzet, hanem épp a szellemi nemzetnek a hiánya. A tragédia az, hogy akik nemzetinek mondják magukat, azoknak semmi közük a szellemi értelemben vett nemzethez, - egy nemzet csak akkor élő, ha éltetője a szellem és nem az ideológia, a nemzeti ideológia a nemzet halála.

A fő probléma, hogy nincsen szellemi értelemben vett magyarság, nincsen mit szembeállítani a kozmopolitizmussal. A magyarságot rég kinyírták, nincsen már igazi magyarság, ez a fő gond, nem az, hogy nemzetiek vagy kozmopoliták vannak Magyarországon kormányon.

Azoknak, meg akik azt mondják, hogy a magyarság őskultúrájában világrengető mély bölcsesség van, azt mondom, hogy az csak rekonstrukció, nem megélt szellemi valóság.

Mások a táltos szellemiséggel jönnek, hogy micsoda mélységek vannak benne. Nekem ebben az tűnt fel, hogy a nyugati technika civilizációban nevelkedett táltosok, nagyon is csak a technikait látják a táltosizmusban, sámán technikák képében. A táltosizmus egy szörnyű bezárkózás a nemzetibe. Az élő nemzeti szellem kitárulkozik, mert tudja, hogy élő szelleme mindent asszimilálni tud. A nemzeti bezárkózás akkor jön lére, amikor a nemzeti szellem nem élő, ebből kifolyólag képtelen az asszimilálásra, ahol meg képtelen a nemzeti szellem az asszimilálásra, mindent úgy él meg, ami nem ő, mint identitását veszélyeztetőt, ez nemzeti identitászavarra utal, a táltosizmus az. De a táltosizmus is nem kulturális cserékből jött létre? Az önbizalmát vesztett nemzet bezárkózik, - ezek Magyarországon a nemzetiek. De a szellemileg erős nemzet nem fél semmitől, mert az egyetemes szellem megnyilvánulását látja mindenben, - természetesen csak abban, ami szellemi.

Mások, a nemzeti identitászavart, Pió atya, a Dalai láma, és egyebek jóslataival űzik el, hogy mekkora jövő vár a magyarságra, a világ szellemi megújulás innen indul ki. Hogy a világ szív csakrája Dobogókőn van. Na meg a Nostradamus jóslatok ámításai. Ezek puszta ámítások mind addig, amíg a nemzet nem szembesül saját tudattalanjának mélységeivel, ameddig nem elevenedik meg a magyar lélek vallási mély-rétege, ameddig lelkének szellemisége nem dominálja tudatát, - csak nemzeti ideológiák. A nyelvünkben rejlő mély bölcsesség csak betű, lelkünk bölcsessége, élő bölcsesség nélkül. Nem a nyelvünkből kell kibányászni, a néhai bölcsességet, hanem lelkünk bölcsességét kell megeleveníteni. Akik a jóslatokat propagálják, általában sokat olvasnak a lelki élet témában, akkor, hogy nem tudják, hogy a nemzet esetében is úgy van, mint az egyén lelki élete esetében, hogy nincsen megújulás, csak akkor ha alámerülünk lelkünk mélységeiben.

Egy frusztrált, identitását vesztett, szellemileg nem is létező nemzettel nem fog csoda történni, és nem fog a világ szellemi megújítója lenni, ez egyenlőre ámítás.

Kertész Imrének sajnos nagyon is igaza van, hogy a magyarság életében nagyon sok az elfojtás, tehát a lelki zavar. Ha ezzel nem szembesülünk, akkor nem a világot megújító nemzet leszünk, hanem lassan eltűnünk. Az ilyen jóslatok azért veszélyesek, mert nem engedik láttatni az igazi valóságot, hogy egyenlőre gy eltűnésben lévő nemzet vagyunk és nem egy olyan, mely szellemileg meg fogja újítania világot.

Az a szomorú, hogy Magyarországon, a nemzeti identitászavarnak, két látszólag ellentmondó formája van: a kozmopolitizmus, és ennek csak látszólag ellentmondó nemzeti. Szellemi értelemben nemzeti nincsen Magyarországon, ez a tragédia. A magyarság ellenségei, ezt a látszólagos ellentmondást használják ki, hogy látszólag van nemzeti, de a valóságban nincsen, - erre a látszólagos ellentmondásra alapozva, hogy kozmopolita és nemzeti, nagyon sok hülyeséget el lehet adni a magyaroknak.

Végül is azt kell mondanom, annak ellenére, hogy a magyarországi nemzetieket, csak a nemzeti identitásvesztés egyik formáinak tartom, hogy a nemzeti üldözése folyik Magyarországon, ezt bizonyítja Zentai Károly esete.

Egy utolsó gondolat: az igazi nemzeti az, mely a nemzet javát akarja, ha fájdalmas akkor is, szembesíti a nemzetet az elfojtásaival, még ha fájdalmas akkor is, - ha ez nem történik meg elvesztünk. A jelen nemzetiek nem a szembesülés tükrét tartják a nemzet elé, hanem az elveszejtő ámításét, így a nemzet vesztén munkálkodnak. Be kell látnunk, hogy Európa lelkileg legbetegebb, legfrusztráltabb, legtöbbet elfojtó nemzete vagyunk, és egy beteg nemzet, hogy lesz szellemi megújító, nem tudom?! Csoda révén nem. Igaz, a nemzetiek erőssége, a csoda várás, a csodákban vetett öntudatlan hit.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Gondolati napló - Puli feljegyzései XIII.

Amikor megjelenik a probléma megoldó ember, akkor már rég a konkrét problémákon túli világban van a baj, ami nem látszik a konkréttól.

Amikor valamit szabályokkal kell szabályozni, akkor már rég elromlott valami, és nagyon mélyen van baj, sokkal mélyebben, ahova a szabály alkotó elme ellát. A gépkocsival rohanó embernek, a szabályokon túli világával van a baj, azért nehéz rendet tartani az utakon. De van azért olyan hely is, ország, ahol ugyan azért tartják be a szabályt, mert csak a mélyen van a baj, - ez sokkal veszélyesebb, a látszat ellenére.

Ma már úgy mondhatsz újat, ha a puszta csendjében elmerülsz önön mélységeidben. De ne csodálkozz, ha mélységeidből olyan tartalmak, képek, bölcsességek emelkednek tudatodba, amit a régi bölcsek is tudtak. Ekkor mondhatod el, hogy egy lettél velük.

Az innen és túl, a kettő, egy.

A lelki életben, a lelked minden porcikáját a magadénak kell elismerd. Ha nem teszed, idegenként éled önmagad mélységeit, ami az igazi belső éned halálát jelenti.

Aki azt mondja, hogy nincs úgy, az nem számol azzal, hogy úgy is lehet, és az úgy is lehet az valóság. Aki nem éli meg a valóságot, az szellemileg sekélyes.

Nagy Attila Puli

Székely autonómia - A székelyek haragjának, december 5 miatt, nincsen erkölcsi alapja

Megint terítékre került, a kettős állampolgárság ügye, az MSZP, most már nem elutasító. December 5 miatt a székelyek nagyon megharagudtak, és nagyon kritikusan néztek szét, nemzeti szempontból, Gyurcsányék, az MSZP háza táján. De vajon a székelyeket is nem lehetne górcső alá venni?

Annak idején, amikor unitárius teológus voltam, egy biblia órán, vitába keveredtem, az unitárius egyház fő eszével, D. Dr. Erdő János főjegyzővel és tanárommal, egy újszövetségi megállapítás fölött, hogy a szegények jók, ezt állította Erdő az Újszövetség alapján. Már nem emlékszem, hogy melyik vers képezte Erdőnél a vita alapját. Na de a világosság kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a tényleges és nem a lelki szegényekről volt szó. Én azt mondtam, hogy biza a valóságban nem úgy van, mert a szegénység épp a jóságból vetkőztet ki, és Dosztojevszkijjel támasztottam alá, valamelyik regényével, ha jól tudom a Jelentés az egérlyukból regényével. Mondtam neki, hogy a szegénység még nem tesz jóvá, automatikusan, az csak egy lehetőség, attól függ, hogy éled meg. Tehet démonná, de tehet angyallá, egyformán. Erdőt nem tudtam meggyőzni, az ő kategorikus modorával kijelentette, hogy márpedig nincsen igazam, mert az Újszövetség azt írja, hogy a szegények jók, és apelláta nincsen.

Az igazság az, hogy később is az életben azt láttam, hogy a szegény, a beteg nagyon zsarnok tud lenni környezete fölött, ami nem is annyira a jóság jele.

A kisebbségi létben élők magatartása, nagyon gyakran hasonlít, a szegény, a beteg ember, zsarnoki magatartására környezete fölött, - és ez megnyilvánul, a székelységnek, a Csonka-országbeli magyarsággal való kapcsolatában, viszonyában, rányomja sok esetben ezt a bélyeget.

Akkor kezdett gyanús lenni, hogy nekünk székelyeknek nincsen erkölcsi alapunk a december 5-ért haragudni, amikor egy könyvet el akartam adni, ami a vajdasági magyarok kisebbségi helyzetéről szólt. Azzal utasították el sokan a könyvet, hogy “engem nem érdekel a vajdasági magyarság.” De nem ezért szidta a székely Gyurcsányékat, a nemmel szavazókat, és a távol maradókat, hogy a székelység és maga a kisebbség magyarság sorsa nem érdekli, a szidalom az érdektelenségért volt. Ezen élmény alapján kezdtem odafigyelni, hogy a székelyt érdekli-e a Székelyföldön kívül élő sorstársa.

Egy alkalommal, a www.manna.ro – ban, Czika Tihamér tette szóvá, hogy a székelyeket, a nagy autonómiázásban nem érdekli a szórvány magyarság sorsa, - ami megint, csak rátett egy lapáttal, arra, hogy vajon a székelyeknek van-e erkölcsi alapjuk haragudni a bizonyos december 5-ért, mert hasonlóan érdektelenek sorstársaikkal szemben, mint ahogy a Csonka-országbéli magyarokról állítják.

Nem olyan rég meg egy máramarosi tanár panaszkodott, hogy az egy tömbben élők nem törődnek, a szórvány sorstársaikkal. Hát az egy tömb a székelység. Nem?!

Végül ezek megérlelték bennem azt a nézetet, hogy a székely is épp olyan önös, mint amivel vádolja a Csonka-országbélieket, és nincsen, nem volt erkölcsi alapja, haragudni december 5-ért, sem a fenyegetőzéseknek nem volt alapjuk, hogy, “ha idejönnek beverjük a kocsijaik szélvédőjét.”

Nagyon találó a beteg ember magatartásával megvilágítania kisebbségi létet, a zsarnok betegével. A beteg szereti, ha látogatják, panaszait hallgatják, igazat adnak és sajnálják. De lehet, hogy a beteg épp ezért nem gyógyul, mert ez a szerep, szereppé válik a betegség, jól eső érzéssel tölti el, és ezért a jól eső érzését, semmi pénzért nem adná fel betegségét. A kisebbségi lét is, néha egy ilyen állapot, egy ilyen beteges szerep, ami érzelmileg kifizetődő. Egy szerep, mely megbénít, de ilyenkor nem a székely magát hibáztatja, hanem az oláht.

A székely nevű beteget biza látogatják is, Csonka-országi szélsőjobbosok, akik sajnálják, megerősítik betegszerepében. Aztán meg felragyogtatják szemeit, fantasztikus dolgokkal, hogy “az oláhnak, már csak öt éve van Erdélyben”, vagy “majd mi rendet csinálunk Erdélyben.” És ha megnézzük a valóságot, a székelység egyre tehetetlenebb, kábultabb, - hát a kórházi levegő kábulttá tesz – ami ellene mond egy igazi autonómia törekvésnek.

De tényleg jó a szegény? A kommunizmus hatalomra jutásakor, történelmi tény, hogy a szegények biza nagyon kapzsiknak bizonyultak. Tehát a szegény is kapzsi. Időközönként, a székelyeknek, a magyarországi magyarsághoz való ragaszkodását nem fertőzi a közönséges kapzsiság?

Soha nem felejtem, a katolikus teológián, Gyulafehérvárt, az őszi, évkezdeti beszámolót azok részéről, kik kint voltak Magyarországon. A beszámoló, Isten szegény szolgáinak készülők részéről az volt, hogy ki, mit kapott, szerzett, az ottani katolikus papoktól. Sokak arcán a jól sikerült szerzés önelégült öröme, vigyora ült. A kapzsiság diadalát ülte, Isten szegénykéinek arcán. A nyolcvanas években, mert ekkor voltam ott teológus, ugye a kisebbség lét feljogosította, szegény, elnyomott teológusokat a kapzsiságra? Vagy nem? Csak visszaéltek helyzetükkel? Szerintem az elnyomottak nem is olyan jók, és ezért van az, hogy elnyomottakból lesznek a legkegyetlenebb diktátorok, és rémuralmak.

Vajon, most is, néha, nem jellemzi a székely magyar kapcsolatokat, a kapzsiság, és csak ezért a nagy ragaszkodás az Anya-országhoz?

Nekünk székelyeknek, kisebbség magyaroknak, nincsen egy olyan rejtett énképünk, hogy mi a helyzetünkből kifolyólag, csak jók lehetünk, és nekünk mindig igazunk van? Ez nem így van, ez egy illúzió, mellyel le kell számolni, mert az illúziókért, általában mindenki nagy árat fizet.

Végül, úgy néz ki, hogy lesz kettős állampolgárság, amit a Fidesz a maga győzelmének könyvel el. De egy dolog biztos, az csak egy forma lesz, nem egyéb, a nemzetet pedig a szellemi tartalom élteti. Ahol meg túl sok a forma ott kevés a szellem. Ahol kevés a szellem, ott nincsen szabadság, és tiltásokkal élnek, tiltásokkal védik a nemzetet. Ahol tiltásokkal védik a nemzetet, mint ahogy a Demokrata tette, Nádas Péter esetében, ott a nemzeti szellem halott. Ahol halott a szellem ott a nemzet is halott. A dühöngő nemzetinek, csak szellemmel lehet ellenállni, szabadsággal.

Ahol nincsen szabad, autonóm szellem, ott közösségi autonómia sincsen.

Nagy Attila Puli - Székelyföld

Vallásos anarchizmus - Jézus, beoltatná-e magát, H1N1 vírus ellen, és az ISZLÁM

Nagyon hálás téma ez a H1N1 vírus és az általa keltett riadalom. A szenzáció hajhászok, min Hanter, már az injekciókba tett mikró-csipekről is tudnak, mikkel majd a világ ura ellenőrzésük alá vonják az embereket, és aki nem viselkedik jól, azt megölik a vírussal. A különös az, amikor ezt a lelki életről írogató amatőrök teszik, ezt a bombasztikus felvilágosítást, ami nem tudom, hogy hogy vág össze a lelki élettel. Természetesen, ezek meg vannak győződve, hogy az emberiség java érdekében teszik, és nem blogjuk nagyobb látogatottsága érdekében, mint Hanter urunk, ezért vélik a kettőt összeférhetőnek.

Egy azért biztos, az oltó anyag körül, hogy valakik nyernek rajta. A kapitalizmusnak mi a célja? A minél nagyobb nyereséget előállítani. Miért? A holnap minél nagyobb biztonsága érdekében, - számukra, a nyereség haszonélvezői számára.

A másik dolog is tény, hogy az emberek, rejtett, vagy nyílt ellenőrzöttsége nő, a szabadságjogok fokozatosan egyre jobban csökkenek, ez is egy tetten érhető folyamat. Az oltó anyagba, rejtett mikró csip ebből kifolyólag, nagyon is hihetőnek tűnik. De vajon ezen rémhírek, nincsenek-e benne a pakliban, tehát a jogainkat csorbítani akaró hatalom tapogatózik ezen rémhírek által, hogy az emberek, hogyan reagálják, az esetleges szabadságcsorbításokat. Vagy esetleg ezzel, a jól informáltsággal akarják az emberek ellenállását felszámolni. Mert nekem van egy olyan véleményem, hogy a jól informáltság öröme, önelégültsége, bénítólag is hathat. Nem tudom kiűzni azt a feltételezést a fejemből, hogy Orwel rendelésre jósolt, a világ urainak, hogy épp a jóslatokkal mérje fel az esetleges ellenállást, és a jóslattal szerelje le, az emberek tudattalanjának ellenállását, az eljövendő rabsággal szemben.

Természetesen, fel kell tennünk a kérdést, hogy a puszta informáltság, megvédi-e az embereket, az emberiséget a készülő rabságtól? Szerintem nem, mert csak puszta reagálás a következménye. Valahol, itt kezdődik a probléma, hogy puszta információról van szó, csak, ezekben az esetekben, és puszta reakciókból, és puszta reakcióból, nem születik igazi ellenállás, hanem épp egy olyan állapot születik, mely az embereket kiszolgáltatja a hatalom manipulációs tevékenységének.

A puszta reakció problémája, a reflexió, a kritika nélküli elfogadás. A probléma az, hogy az emberek nem látják át a maga teljes mélységében a szabadság-jogok fokozatos csökkenésének problémáját. Az sem tudatos, hogy miről szól igazán, a sok rémtörténet. De miről is szól? A holnapról, az emberiség holnapjáról? Orwel miről írt, miért aggódott, mert aggódott? A holnapról!!! A minél nagyobb nyereség miért van? A holnapért. Tehát miről szól minden? A holnapért való aggodalomról. Ahol aggodalom van, ott félelem van, - a holnaptól. Ebből kifolyólag, mi a nyugati civilizáció hajtó motorja, az aggodalom a holnapért, és a holnap bebiztosításának kényszere.

Szerintem, itt nem az az igazi probléma, hogy van-e az oltásban, csip, vagy nincsen, hanem mi van e mögött. És mi van? Félelem a holnapgól, szorongás. Valakik nem épp ezt akarják, hogy szorongjon a tömeg, mert a szorongó tömeget könnyebb manipulálni. Mert az biztos, hogy a világhatalom csúcsán valakik manipulálnak. Túl könnyen ki szivárognak ezen információk, mintha szándékosan lennének kiszivárogtatva. És ne feledjük, hogy a nyilvánosság társadalmában, a jól informáltság társadalmában, a hatalom csúcsán lévők, bekalkulálják, hogy a tömeg tudomást szerez terveikről, ezzel számolnak, - akkor a Hanterféle szenzáció hajhászoknak, nagyon kérdéses, hogy mi lehet a szerepük?! Érdemes azon is elgondolkodni, hogy miért nevezte az egyik magyarországi publicista, a kilencvenes évek elején, a kapitalizmust annak, minek a támadások is javára válnak. Tehát, amit Hanter tesz, a csipes történeteivel, mert nála olvastam, lehet, hogy tudottan, vagy tudatlanul, a hatalmat szolgálja, - ez utóbbi súlyosabb.

De itt érdemes megemlíteni olyan fényes elméket, mint Julius Evola, vagy az olyan könyvet, mint Cion bölcsei, melyek az emberiség manipulációiról szólnak, kevesek által, és emberiség ellenes törekvésekről, csak kevesek által, akik az emberiséget rabságba akarják hajtani. A dolgok mélyén miről szólnak ezen írások? A holnapról, még akkor is amikor a jelen hatalom birtokosairól írnak. Tehát a holnapért való aggodalomról.

A nagy felvilágosító könyvek hiába valósága tetten érhető épp abban, hogy az általuk leírt folyamatok nem mesék, és a nagy felvilágosító munka ellenére, a dolgok vígan haladnak előre, épp úgy, ahogy a könyvek leírják. Tehát a felvilágosító tevékenységek, mint az Evolá-é, vajon nem része a világ urai munkájának?! Mert ezen könyvek nem akadályoznak meg semmit, sőt az elmét szórakoztatják, hogy a világ urainak manipulációs tevékenysége könnyebb legyen. Tehát, nem épp ezen szenzációhajhászok, mint Hanter, meg a felvilágosító írások, hogy mi vár az emberiségre, mint az Orwel-é, dolgozzák meg az emberiséget, előre, hogy önként fogadja el a szolgaságot, “erőszakmentesen”. Szerintem itt egy sokkal komolyabb oltásról van szó, mint a mikró csipek, az agyak és az emberi, kollektív tudattalan megdolgozásáról van szó.

De mivel történik a megdolgozás? Tényekkel!!! A mindig jól informált Hanter, egy nálanál még jobban informált úriember tény-előadását hallgatta Ausztriában. Miről szólnak az ilyen előadások? Tényekről!!! És nem az az érdekes, hogy ezek igazak-e, vagy nem, a tények, az én írásomban, az én megközelítésemben, másodrendű ez a kérdés. A probléma az, hogy a tények, a valóságnak csak egyik oldala, mely nem számol a valóság teljességével, hogy a valóságnak a tények csak egyik arca, hogy a tények mögött, van egy láthatatlan valóság, melytől minden szempontból függnek a tények. Akiknek a figyelmét csak a konkrétra irányítják, a valóságnak csak egyik oldalára, és nem is az igazira, azoknak valóságélményét hamisítják meg, - aki meg nem éli meg a valóság teljességét, az fél, szorong, mert önbizalmunk alapja a valóság teljessége, beleértve a Transzcendenst is. Ezek az előadások, miken Hanter részt vesz, a legveszélyesebb valósághamisítások, amin alapulnak a manipulációk. A nyugati ténykultúránk, maga a legveszélyesebb állapota az emberiségnek, vagyis a fehér embernek, amióta ember van a földön, mert a tények mögött nem látja a még fontosabb láthatatlan valóságot, mely mindent meghatároz, éltet, - nem látjuk a tények mögött az igazi láthatatlan okokat. A nyugati ember igazi problémája, hogy csak tényeket él meg, és nem a valóság teljességét, a láthatót és a láthatatlant együtt. Problémánk az, hogy csak tényekkel vagyunk bombázva, és érdekes módon ezt teszik az emberiség szabadságáért aggódók és közben nem veszik észre, hogy a nyugati ember, már rég börtönben van, a tények börtönében, és ők ezt súlyosbítják, és nem a szabadság növeléséhez járulnak hozzá. Akik meg nem élik meg a valóság tejességét, azok félnek, szoronganak és teljesen ki vannak szolgáltatva a tények szolgaságának, börtönének. Nem kell börtönök épüljenek az Államokban, mert a tények börtöne rég megépült. Tehát a jól informált tény-emberek, mint Hanter, valósághamisítók, és érdekes módon, nem veszik észre, hogy ez nem vág össze a kelettel való lelkizéssel, mert kelet, az igazi, a tényeken (amiről nagyon jól informáltak) túliról szól, - vagy igen, mert keletben is nem a láthatatlan valósággal találkoznak, hanem a puszta technikával, tényszerűvel, keletnek csak a betűjével, a felszínnel, a tény-szerű mit kell tennivel.

Érdekes módon, az olyan spirituális íróknál, mint Evola, összevág, az aggodalom a jövőért, a spiritualitással, holott egymást kizárják. Jézusnál kizárták. Azt mondta Jézus, hogy ne aggodalmaskodjatok a jövőért, a holnapért. Itt van Jézus tanításának egyik sarokköve, melyet, ha a keresztények életét nézzük, a legkevésbé vettek komolyan, mert a keresztények életét a holnapért való aggodalom tölti ki.

Tehát nem az az igazi probléma, hogy mi készül az emberiség ellen, hanem a félelem, ami benned van, a jövő miatt, a konkrét világában mozgó jól informáltság ettől nem szabadít meg, hanem növeli a félelmedet.

De, hogy éred tetten félelmedet? Mert azzal neked kell egyedül szembenézned, szembesülnöd követlenül. A félelmeid abban a világban vannak, amelytől a konkrét egyoldalúsága megfoszt, a Láthatatlanban, lelkedben. És mivel félsz, ki vagy szolgáltatva, a konkréttal, a jól informáltsággal manipulálóknak, a tényekkel manipulálóknak. Még egyszer hangsúlyozom, nem az az érdekes, hogy mi igaz, mi nem az oltásos rémtörténetekből, hanem az aggodalom, a holnap miatt, a félelem, ami benned van, és mivel kifele figyelsz, a jól informáltakra, nem tudsz befele figyelni, a Láthatatlanba, az igazi lelki valóságodba, ahol a félelem székel, mely az igazi probléma, és ezért nem tudod megszüntetni. Nem az igazi gond, hogy lesz szolgaság, vagy nem, hanem a félelem a lelked mélyén, mert ezzel már szolga is vagy, - ami esetleg ezt követi, az már csak a fizikai szolgaság lehet, mert már az igazi szolgaságba hajtás megtörtént. Tehát az aggodalom és a jól informáltság attól foszt meg, hogy az igazi problémát, az aggodalmat, a félelmet a holnap miatt magad láthatatlan lelki világában tetten érd. Az emberiség igazi problémája a félelem a holnapért, vagyis van egy rosszabb is, mint a félelem, a szorongás, mert az arctalan. Azt hiszem, hogy épp a szorongásaink elől menekülünk a jók informált, tényszerűek karjaiba.

A nagy elme futtatások, az emberiség jövőjét illetően, mint az Orweli, épp a benned lévő láthatatlan szorongással való szembesüléstől foszt meg, mi mindennek a kulcsa. A nagy jósok, épp a megoldás ellenében hatnak, mert a megoldás nem egyéb, mint a szorongásunkkal való szembesülés a Láthatatlanban, lelkünkben, de a jósok a konkrétról szólnak, mellőzve a Láthatatlant, az igazi valóságot. De a ténykultúránk, épp attól a lelki láthatatlan valóságtól fosztott meg, ahol a szorongásaink a holnap miatt tetten érhetőek. A nagy elmefuttatások miatt a jövőről, nem látjuk, a jól informáltak miatt nem látjuk, hogy a munka nagyja el van végezve, a Valóság teljességétől megfosztottak, a valóság teljességének élményétől, a Látható és Láthatatlan együttes élményétől fosztottak meg, és ez az igazi probléma, a többi csak ennek következménye. Akik nem élik, meg a Láthatatlant, lényük láthatatlan, lelki részét közvetlenül, azok félnek, szoronganak, azoknak lényük ezen része, mi az igazi biztonság élménye, forrása kéne, hogy legyen, a félelem forrásává válik. A tényszerűek, azért hamisítók, mert nem hagynak szembesülni, az igazi okokkal, a rejtett okokkal. A rejtett világ-hatalomról írnak, holott a probléma nem ott van, hanem benned, benned rejtőzik. A tényszerű beszéd, miatt, nem látod, hogy nem az az igazi probléma, ami történik a világban, márpedig a nagy elmefuttatások erre helyezik a hangsúlyt, hanem az, ami a lelkedben munkál, a szorongásod a holnap miatt. Azt hiszem, hogy Jézus itt egy alapvető problémáját ragadta meg az embernek, csak az ő egyszerű, pusztán a tényre irányuló megközelítése nem menő, mert nem öntötte nyakon egy bonyolult kultúrfilozófiai szósszal, - de ha menő lenne épp azzal veszne el igazi tartalma. Tehát a nagy elme futtatások miatt nem látjuk a probléma igazi lényegét magunkban? A problémát tehát nem is a jól informáltság oldja meg, hanem a valóság teljességének élménye, melynek épp a jól-informáltság, hogy milyen merénylet készül az emberiség ellen, a legnagyobb ellensége. A megoldás a valóság, vagyis a Teljesség élmény, de a puszta információ, a Hanterféle a csipekről, épp ennek ellenében hat, mert a puszta információ csak a valóság egyik oldal, és csak a külső. Ha megnézzük, a demokrácia eddigi történetét, láthatjuk, hogy az informáltság, amire a demokrácia büszke, csak részeredményeket hozott és egy olyan eredményt, ami katasztrofális, az agymosás ipari, tudományos méreteket öltött, és erre a nyilvánosság, a jól informáltság büszkesége adja a legnagyobb lehetőséget, - tehát nem hinném, hogy a csip mesék ne lennének az agymosások forgatókönyvének részei. A tényszerűséggel dolgozik az agymosás, és ezzel tesz hiszékennyé, naivvá. Pedig egy egyszerű tényen kéne elgondolkodni, hogy a demokrácia információjának fő tulajdonsága, annak közvetettsége, és az, hogy kívülről kerül az emberbe, tehát soha sem az ember belső szerves indentitásának része, - tehát identitás fosztó.

A valósághiánynak van egy fő problémája, hogy önálló kontrollálhatatlan folyamattá válik, mely egyre inkább megfosztja az emberiséget a valóság teljességének élményétől, - és katasztrófa ebből akkor válik, ha a hatalmat kezében tartó kisebbség, erre rájátszik, hatalma érdekében, lehet, hogy ez történik a világban. Az eddigiek alapján láttuk, hogy Jézus az ember alapvető problémáját ismerte, félelmét a holnaptól. De ismerte azt is, hogy miben gyökerezik? Közvetve, úgy tűnik, hogy igen. Azt mondta, hogy ne attól féljetek, kik a testet megöli, hanem attól, kinek a lélek fölött is hatalma van. (Tudom az idézet nem pontos, de a lényeg ez, most unom elővenni a Bibliát.) A konkrét tényekkel, elfordítanak a Láthatatlan, lelki valóságodtól, a Valóság élményének teljességétől, hogy így lelked kiszolgáltatott legyen nekik, az ők céljaikra, hogy lelkednél fogva vessenek rabságra, mert akinek lelkét uralják, annak mindenét, életét uralják, jobban kiszolgáltatott, mintha ezer csip lenne beleoltva. A csip sztorija, a fizikai megtámadottságra tereli a figyelmet, de közben az ember lelkében rész szolga. A szolgáknak, kiknek lelkét rég uralják, azoknak hiába való a jól informáltság a csipek szolgaságáról, mert az ellenállás igazi központja, a lélek láthatatlan ereje rég meg van semmisítve. Tehát Jézus jól látta, hogy a holnaptól való félelem abban gyökerezik, hogy a lelkedet elvették, a valóság élményének teljességétől megfosztottak, - a te beleegyezéseddel tegyük hozzá.

Jézus, azt mondta, az ő roppant egyszerű, egészségesen tényszerű bölcsességével, hogy a betű öl. De a betű nem az a bizonyos tényszerű, konkrét, ami elvonja figyelmünket a Láthatatlan valóságról, nem a puszta egyoldalú külső valóság, nem az egyoldalúan megélt nyugati valóság, ami megöli a szellemet, lelket, egyoldalúságával. Az emberiség szomorú jövőjéről, és a csipekről szóló történetek, nem betűvel íródnak, mi öl? Nem a betű kultúrájában élünk, mely az egyoldalú valóságélménye miatt, nem kínál megoldást? A nyugati civilizáció egy ördögi kör lett, melyből nem jelentenek kiutat, a csipekről szóló sztorik, sem Orwel írásai, sem Evola fejtegetései, meg a mások-é sem. Az írtam Jézus egyszerű szavai, nem potyára írtam. Jézus a lényegre mutatott, kultúr-szósz, filozófiai-körítés, metafizikai-körítés nélkül. A mi problémánk az, hogy épp az ismereteink miatt, a kultúra miatt nem látjuk a problémákat a maguk egyszerű közvetlen valóságukban, - mert a valóság arról ismerhető meg, hogy egyszerű. Tehát már nem látjuk az igazi problémákat.

Nem azt akarom mondani, hogy nem igaz, vagy nem lehet igaz, sajnos igaz az orweli jóslat, hanem azt, hogy a tények mögött, amit sokan leírnak, valami teljesen más rejlik, amit épp elfednek a jóslatok.

Az egyre nagyobb ellenőrzöttség igaz, tapasztaljuk. De ez mire vonatkozik? A fizikaira, mert a lelkit rég ellenőrzik. Fizikai ellenőrzöttségünktől félünk, és közben észre sem vesszük az igazi problémát, hogy lelkileg rég azok vagyunk a lelki szabadságot rég elveszítettük, és a fizikai ellenőrzöttség, csak a lelkinek a következménye. Tehát az igazi probléma megint a lelki, ami láthatatlan.

Jézusra visszatérve, Jézus nagyon jól látta, hogy az ember fő problémája, a valóságtól való megfosztottság, a valóság teljességélményének hiánya, és az ebben gyökerező szorongás a holnaptól.

Jézus, nagyon képszerűen beszélt az aggodalmaskodásról: azt mondta nézzétek az ég madarait... és végül azt mondja, hogy a menyei Atya gondoskodik rájuk, - ezt tartotta a bizalom alapjának. Itt csak arról lenne szó, hogy Isten gondoskodik arról, hogy minden nap legyen mit megenni, ez nagyon anyagias megközelítés lenne. Azt hiszem, hogy itt arról van szó, arról a láthatatlan, végtelen valóságról, amit a konkrét, tényszerű miatt nem élünk meg. A valóság élményét, teljessé, egésszé, csak a Transzcendens élménye teszi, a valóság élménye nincsen az Abszolútum nélkül. Isten-élmény nélkül nincsen valóságélmény. És ebben az esetben, mi nyújtja a holnapba vetett bizalmat, vagy a valóság teljességének élménye miért adja a holnapba vetett bizalmat? Azért, mert a Transzcendens élményében csak jelen van és nincsen holnap, a Valóság teljességének nincsen tegnapja és nincsen holnapja, csak mája jelenje van, azé a jelen-é, mely biztonsággal tölt el. Biztonság érzetünknek épp abban a Láthatatlan valóságban kell gyökereznie, mely szorongással tölt el, amiatt, hogy nem veszünk tudomást róla. Tehát az emberiséget, nem a Hanterféle jól informáltság, az ismeretek óvják meg, vagy Orwel jóslatai, hanem a Valóság, aminek az Isten is része, annak a közvetlen élménye. A megoldás a misztikán túli misztika. De azt hiszem, hogy ez már csak a nyugati civilizáció pusztulása után lehetséges, addig úgynevezett megoldás nincsen, - a nyugati ember gyógyíthatatlan. És megtörténhet, hogy Platónnak igaza lesz, hogy ha a demokráciát sokat tökéletesítik diktatúrában végződik. De Platón egyszerű szavai sokak számára nem elegek, vagyis a puszta tény nem elég, hanem nagyon sok történettel és titokkal kell köríteni ezt a tényt. Akkor érdekesek a dolgok, ha azok szórakoztatnak. Az emberek úgy akarnak tudni az elkövetkező szolgaságról, hogy az szórakoztató legyen. Az emberek csak szórakoznak az emberiségnek írt sötét jövőképekkel, akik szórakoznak, azok nem változtatnak semmin, mert a szórakozott ember, képtelen a változtatásra, ezért nem hoztak a sötét jövő jóslatok semmi változást, hanem az emberiség halad az egyre nagyon ellenőrzöttség fele.

Mi hiányszik ezekből a fekete jövőt jósoló könyvekből? A mulandóság, a Prédikátor könyvének bölcsessége, hogy minden mulandó, minden világuralom elmúlik egyszer. De természetesen, a Prédikátor könyve nagyon száraz, sokkal izgalmasabbak, a kultúrák elöregedéséről szóló kultúr-filozófiák, pedig a mulandóság közvetlen szemlélete lebbenti fel a fátylat az igazi titokról. A jól informáltak, mindig azzal lépnek színre, hogy egy olyan előadást hallgattak,a hol valami nagy titokról lebbentették fel a fátylat, közben egy dolgot nem tudnak, hogy a titokról a fátylat a mulandóság, vagyis a valóság közvetlen szemlélete lebbenti fel, és a titok nem egyéb, mint, ami a láthatón túl van, a Láthatatlan, ami túl van fogalmainkon.

Ha lelkünknek birtokában vagyunk, megéljük a teljességét, fellebbentettük a fátylat, megtapasztaltuk azt, aki a fogalmakon túl van, akkor nem érdekelnek a csipek, nem érdekelnek a jóslatok, mert a valóság teljességét, amit magunkban hordunk, ami láthatatlan, kimeríthetetlen, végtelen, és megfoghatatlan, nem tudja senki ellenőrzése, hatalma alá vonni, tehát minket sem, - ha a valóság teljességének birtokában vagyunk, megéljük.

A felvilágosító munka, a világ urainak machinációiról nem veszi ki a hatalmat kezükből, sőt növeli, mert elfordítja tekintetünket, az igazi, Láthatatlan valóságról.

És azt hiszem, hogy a belső láthatatlan világodban lévő szabadságod visszaszerzése a fontos, nem a külső, amit te magad is visszaszerezhetsz, a csendben, erre tanít a zsidók pusztai vándorlása: a szolgaság után, lelküket, valóságélményüket, a zsidók, amit elveszítettek a szolgaságban, a pusztában szerezték vissza, a puszta csendjében. A tényleg valósággá lesznek az orweli jóslatok, akkor a szolgaságot egy pusztai vándorlásnak kell követnie, hogy az emberiség visszaszerezze belső emberi szabadságát.

De miért lesz szolga az ember? Mert biztonságot keres!!! Miben? A konkrétban, a kézzel fogható valóságban, a kézzel fogható látszatbiztonságában. Ez az amire Jézus azt mondta, hogy az ember meg akarja menteni életét az elveszíti. A látható látszatbiztonsága, megfoszt a láthatatlan, belső, igazi, lelki élettől. Ami igazán élő bennünk, az láthatatlan. A konkrétat, lényegében a láthatatlan élteti, amiről a konkrét civilizációja mit sem tud. Az ember azért lesz szolga, mert biztonságra vágyik, hamis biztonságra. De miért keresi a biztonságot? Mert fél, szorong a holnap miatt. A holnapért való aggodalom, félelem a holnaptól azért van, mert az ember meg akarja menteni életét. Miért? Mert fél!!! Miért fél? Mert nem éli az ő, belső, igazi, láthatatlan életét. Tehát az ember azért lesz szolga, mert nem éli az ő igazi belső életét, a valóság teljességét, - a valóság teljességét önmagunkban éljük meg.

A biztonság keresésnek, van egy másik oldala, mely a személyiség mélyén van ugyan csak. Az élet kezdetén a biztonságot az anya jelenti, a személyiség feminin oldala. Személyiségfejlődésünk kezdetén azt éljük meg, utána folyamatosan el kell jutnunk, személyiségünk másik oldalához, a férfi princípiumhoz, és végül a kettőt kell egyesítenünk, hogy érett személyiségek legyünk. A nyugati civilizáció, a biztonságkeresés civilizációja: a biztonságot nyújtó állam szentsége, biztos, csalatkozhatatlan ismeretek, az egyházaknál, de csak ennek folyamánya, az egzakt tudomány, mindenben a biztosság, biztonságkeresés, vagyis az anya el nem engedése, infantilizmus, ez a nyugati kultúra. Az EU is nem más, mint anyai infantilizmus. A nemzet védők a nemzet biztonságáról beszélnek, és azt a tőkétől látják veszélyeztetve, pedig ez nem igaz, mert a saját infantilizmusuk veszélyezteti a nemzetet, mert a nemzetért való aggódásban, a puszta feminin jelleg ölt testet. A nacionalizmus a feminin nemzet, mely már elveszítette identitását, a maszkulin hiányában, tehát már a tőke, csak fizikailag veszélyezteti a nemzetet, nem szellemileg, mert a maszkulin hiányában már nem létezik a nemzet, a szellemi nemzet. A nacionalizmus, pusztán ideológiai nemzet, ami ideológia az csak feminin, mert csak tudati, és a puszta ráció feminin. A nacionalizmus, minőségileg nem különbözik semmit a tőkétől, mert nincsen közöttük minőségi különbség, mindkettő konkrét, racionális, feminin. Magyarországon, a nemzetiek ellentéte, a kozmopolita szocialistákkal, csak látszat ellentét, mert mindkettő azonos minőség, pusztán ideológia mely feminin.

Az emberiség, pontosabban nyugat fejlődés eszméje, nem egyéb, mint, minél nagyobb biztonságra törekvés, tehát megrekedés a femininben, az élet első szakaszában, szellemileg, nyugat fejlődés eszméje nem egyéb, mint degenerálódás, megrekedés a személyiség fejlődésében, hát akkor hol a fejlődés.

Az anyától csak látszatra elvált nyugati, mert nem adta fel biztonság igényét, az anyait, az anyai biztonság érzetét a konkréttal pótolja, mert az anyagi konkrét kelti azt az illúziót, a biztonság illúzióját, mit az anyától kapott.

A konkrét, a tények, a betű, mint konkrét, biztonsága feminin jellegű biztonság, mely az élet első szakaszát jelenti. A második szakaszban, amikor a férfi princípiumot akarjuk megélni, a kézzelfogható feminint el kell engednünk, minden külső garanciát, külső segítséget, a pusztába kell vonulnunk, hogy a teljes magunkra utaltságban váljunk férfivá, vagyis, hogy megéljük e bennünk lévő férfi princípiumot. Ez az utóbbi szimbóluma, Keresztelő szent János a pusztában,a ki a megvalósult érett férfi. Férfivá a pusztában lehet válni, minden garanciát, kultúrát mellőzve.

A nyugati kultúránk, a betű, a konkrét kultúrája, a tények kultúrája, az éretlen férfi kultúrája, ki nem járta meg a pusztát, ki a személyiség fejlődése során, megrekedt a személyiség fejlődés első szakaszánál, a feminin oldalánál a személyiségnek, és nem jutott el a maszkulin oldalhoz és a kettőt nem egyesítette, - erről van szó a Taoizmus, jin és jangjában, az ellentétek egyesítése a személyiségben, ez a nyugati kultúra betegsége, személyiség betegsége. A Transzcendenssel való kapcsolatra, vagyis a valóság teljességének megélésére, csak a személyiségének két pólusát egyesített személy képes. A valóságot, a láthatót és a láthatatlant akkor éljük meg, ha a személyiségünk mindkét oldalát megéljük, ha egyesítjük a személyiségünk mindkét oldalát.

De ennek a kultúrának a része a hatalom is, és a hatalom is, mint konkrét, a feminint képviseli, vagyis a hatalom embereiről is elmondhatjuk, bármilyen férfiasaknak tűnnek, hogy megrekedtek a személyiségük feminin oldalánál, tehát a személyiségfejlődés elején, és a férfiasságot jelentő férfi princípiumot nem érték el, személyiségük nem egész, mert nem egyesítették a két oldalt.

Na de lássuk, hogy kik azok, kik csipekről írnak, mint Hanter, vagy kik azok, akik leírják, mint Evola Orwel, mint egy jövőbeli vízióként, vagy jelenként a világhatalom trükkjeit, mivel lassan szolgaságba hajt. Sajnos az a fő probléma, hogy ők is a feminin kultúra, a férfiatlan kultúra részei. Amiket leírnak, csak a konkrét világában mozog, ami feminin, és nem a teljes valóság. Csak azt írják le,a mi konkrétan történik, vagyis csak a feminint írják le, a valóság egyik oldalát. Kifejezésmódjukat, ami nagyon lényeges, a feminin betűkultúra határozza meg, az járja át. Tehát az a gond, hogy őket is teljesen a feminin betűkultúra járja át, annak része, teljesen. Ha ők is ennek a részei, akkor nem különböznek tőle semmiben, ha nem különböznek hatékonyságuk nulla.

A puszta információ, a nyilvánosság, feminin, passzív, ezért nem visz előre semmiben. Sokan azt hiszik, hogy a nyilvánosság, a jól informáltság aktivál, nem, az ellenkezője igaz, feminin voltánál fogva passzivitásra ítél. A néhai tömegmegmozdulások nem mondanak ellen ennek, sőt a tömeg, passzív, feminin, bárhogy rombol, mert a tömeg személyiség feminin, biztonságérzetét a tömeg adja, a konkrét. A tömegszemélyiség, nem ment át a puszta egyedüllétén, nem érte el a személyiség maszkulin oldalát és nem egyesítette a femininnel, tehát nem vált érett személyiséggé.

A szélsőjobbos rombolások, épp a feminin oldalnál való megrekedés jelei, a tehetetlenség, ami passzivitás, rombolásai, - az igazi férfiasság alkotásban fejeződik ki.

Egy kicsit külön rátérek Evolára. Természetesen vannak, akik azt mondják, hogy de hát Evola alkímiáról szóló írásai, épp a személyiség kiteljesedéséről szólnak. Ennek ellene mond, hogy írásaival nem tudott kilépni a kultúrából, szerves része maradt, tehát annak, ami feminin. És itt jön be, és kap hangsúlyt az, hogy ki volt Keresztelő János. Az, aki vadmézen, sáskán élt, távol a kultúrától, aki kilépett a kultúrából is, az abszolút egyedül létben, a teljes magára utaltságban. Jézus azért volt hiteles, mert megélte a pusztát, ilyen szempontból Buddha is csak a lelki élet puszt a technikusa, az ajánlott légzés gyakorlataival, mert az nem egyéb, mint vallási kultúra. Tehát, a hatalomnak, nem azok az igazi ellenségeik, akik informálnak, hogy rejtetten mit tesz a hatalom, hanem a puszta érett férfija, mint Keresztelő János. Azok kik informálnak, hogy mit tesz a hatalom, rejtetten, csak ugyan úgy feminin minőségűek, mint a hatalom, ezért nem jelentenek veszélyt a hatalom számára, ezért nem veszély a nyilvánosság, a hatalom számára, mert azonos minőségűek. Veszély az, mi minőségben meghaladja, az igazi, kultúrából kilépett férfi,a ki minőségben meghaladta a feminin princípiumot, elérte a férfi princípiumot a személyiség teljességét. A veszélyt az jelenti a hatalom számára, ki kilépett a kultúrából és nem része annak, az érett férfi, aki megvalósította személyisége teljességét,a mi leginkább a kultúrán kívül lehetséges. Ezt a problémát mutatja be Keresztelő János története, a feminin hatalom, Szálomé, a puszta férfijában látta a hatalom ellenségét. A történetben szereplő nő, kifejezi a hatalom feminin voltát.

Akik jól informáltként leírják, mint Hanter, hogy mit tesz az hatalom az emberiség ellen, gyakorlatilag nem tesznek semmit, mert minőségben nem haladják meg a hatalmat, csak femininek maradnak. Számukra ez egy szerepszemélyiség,a mivel mások fő szeretnének kerülni, vagyis, ők is hatalmat szeretnének mások fölött gyakorolni, információikkal, úgy, hogy perverz módon élvezik, hogy mások csüngenek informáltságukon, ez is a hatalom gyakorlásának egy rafinált formája, az igazi hatalom is így működik, ami az információ szórást illeti, tehát az ilyenek semmiben nem különböznek a hatalomtól miről írnak.

A probléma, az igazi, nem az, hogy mikkel ver át a hatalom, hogy szolgaságba hajtson, hanem az igazi probléma az emberi személyiségben van, az, hogy az európai kultúra embere, meg van rekedve a femininben a személyiségfejlődés elején. Ez a kultúra beteg, a maga egészében. Ebből a kiút, nem a hatalom machinációiról való jól informáltság, hanem a feminin nyugati kultúra teljes megsemmisülése, eldobása és pusztába vonulás, mint a zsidók tették az Egyiptomból való szabadulás után.

A jól informáltak, arra irányítják a figyelmet, hogy kik és, hogyan gyakorolják a hatalmat, de ezzel meghamisítják, elterelik a figyelmet a mélyen fekvő problémáról, hogy beteg az európai ember lelke, ez az igazi probléma, nem az, hogy kik és hogyan gyakorolják a hatalmat.

Ha a keleti mitológiákat nézzük, nagyon mélyen kifejezi ezt az állapotot, az, hogy a keletiek szerint a Kali-yuga időszakát éljük, tehát a feminin uralmának időszakát, ezért szorul háttérbe minden, ami férfias. Azt hiszem, hogy az iszlám az egyedüli, mely a férfias ellenpólust jelenti a nyugati feminin kultúrával szemben. Kelet, már csak meditációs technikákat jelent, ami konkrét voltánál fogva feminin, ezért kedvelik nyugaton a keleti meditációs technikákat. Azt hiszem, hogy ezért éleződött ki a nyugat és az iszlám harca, mert a feminin és a maszkulin vívja harcát. Az iszlám az egyedüli garancia, hogy a világ nem süllyed el a femininben. Az iszlámban a férfi princípium vívja harcát, hogy ne nyelje el a nyugati feminin. Ha a nyugat győz, akkor az emberiség degenerációja teljes lesz, a férfi princípium eltűnik a világból, és akkor tényleg megvalósul az emberiség szolgasága, mert már nem lesz mi útjában legyen, a feminin világhatalomnak. A nyugati feminin világhatalomnak, az útjában a férfi princípiumú iszlám van, - a képlet ugyan az, mint Keresztelő János esetében. És érdekes az is, hogy az iszlám a sivatag gyereke, ahol a férfi születik, a nyugati kultúra városi kultúra, a város feminin.

A világhatalomnak, egyedüli ellenszere, amint már írtam, nem a nyilvánosság adta információk, a hatalmat leleplező írások, hanem a férfi princípium ellen állása a femininnek, - vagyis később, a megoldás az azzal való harmónia lenne. Az igazi probléma nem a hatalom gyakorlásának mikéntje, mert a nyilvánosság csak erről tud, hanem a feminin és a maszkulin viszonya az emberi személyiségben, - a szenzáció hajhászok, mint Hanter urunk a csipjeivel, erről az igazi problémáról tereli el a figyelmet. Nem a fizikai állapotunkra kell vigyáznunk, hanem a lelkünk személyiségünk állapotára. Természetesen, erre sokan azt mondják, hogy rengetek lelki könyv van,a mi segít. Azok nem érnek semmit, mert puszta kulturális termékek, mik femininek, mint a jóga is, például. A személyiségünk a pusztában válik éretté, ahol magunk mögött hagytunk minden vallási és egyéb kultúrát. Erről jut eszembe, megint Hanter, ki azt írta nekem, keletet dicsérve a nyugati katolicizmussal szemben, hogy kelet megmondja, konkrétan, hogy mit kell tenni de, ahogy ő írta, Róma nem. Ahol konkrétan megmondják, ott a feminin oldaladhoz kötnek, ahol azt akarják, hogy érett legyél, kikergetnek a pusztába, anélkül, hogy bármivel segítenének. Hanter urunk, ki a lelki életben azt dicséri, hogy megmondják mit kell tenni, konkrétan, az nem egyebet dicsér, mint a megrekedést a femininnél, amit a nyugati kultúra tesz. Mintha ezt jobban tudták volna a primitívek, mint a túlfejlett keleti és nyugati vallások, melyek, konkrét lelki útjaikkal a személyiség maszkulin oldalának a kárára fejlődtek. Vallási szempontból, nyugatnak és keletnek egy a válságproblémája, az elnőiesedés, - ebből a szempontból, még az iszlám tartja magát, és az ortodoxia, valamennyire, ha a misztikáját nézzük. Mert minél több segítséget kapsz, annál inkább a feminin oldalánál rekedsz meg a személyiségednek. Ilyen szempontból a jógát és a mestereket, visszafejlődésnek látom. Keresztelő Jánosnak nem volt mestere a pusztában. De miért ne legyen mestered és elégedj meg a pusztával? Hogy megtaláld a belső mestert, mer a külső mesterek, technikák attól vonnak el a belső Isten Logoszodtól. A pusztában te magad kommunikálsz, direktben önmagaddal. A lelki élet kommunikáció önmagunkkal, aminek hallgatás a vége, de hallgatni csak férfiként tudsz, nőként locsogsz.

De mik segíthetnek, mielőtt a pusztába mennél, a kommunikációban? Nem potyára nyúltam a zsidó mítoszokhoz, Keresztelő Jánoshoz, meg a zsidók pusztai vándorlásához. Platón írta már, hogy az ismeret átadásának legjobb eszköze, a mítosz. A nyilvánosság pedig csak információ. A mítoszok révén kommunikálunk tudattalanunkkal, lelkünkkel. Az információ révén csak elménkkel kommunikálunk, ezért van az, hogy az információ rejtve hagyja, figyelmen kívül hagyja az igazi problémákat, a lélek a személyiség problémáit. Azt írtam, hogy nem az az igazi probléma, hogy kik és miként gyakorolják a hatalmat, hanem az, ami az emberi személyiségben van, annak állapota, ezt pedig az információ képtelen kezelni, csak a mítosz az egyedüli gyógymód, és utána a puszta. Az igazi probléma, hogy csak információink vannak, és nincsenek mítoszaink, az egészséges személyiségnek mítoszai vannak, azzal kommunikál a tudattalanjával. Az információ emberét nem is érdekli a tudattalanja, neki csak tudata van, minek elég az információ, de épp ez által nagyon kiszolgáltatott, hogy nincsen semmilyen viszonya tudattalanjával. A puszta információ, a személyiség végzetes egyoldalúsága, mely nagyon alkalmassá teszi a manipulációra, mert mindent kívülről kap, másoktól ellenőrizve, szűrve, és ellenőrizhetetlen tudást kap, mellyel lelkében soha nem tud szervesen azonosulni, mert nincsen annak megfelelője lelkében, ezért az információ megfosztja identitásától,a kinek nincsen identitása, azon nem nehéz uralkodni, ez a mai tömeg, melyet információkkal manipulálnak. Sajnos a nemzeti lét is puszta információ kérdése lett, és nem a nemzeti lélek belső szerves, képi része, ezért tudják, manapság, már csak puszta manipulációra használni. A nemzet mely nem éli lelkének élő képeit, és nem az adja identitását, csak tudata és annak információit, az már nem nemzet, hanem identitás nélküli tömeg.

Na de érdemes megvizsgálni, a feminin és maszkulin problémáját a magyarság esetében, vajon nem itt van elrejtve sorstragédiánk. A magyarság pusztai nemzet lévén, a személyiség maszkulin oldalával nagyon jó viszonyban volt. Bejött Európába, egy feminin kultúrába, az Anyaszentegyház kebelébe, elveszítette kapcsolatát a személyiség maszkulin oldalával, és mivel a magyar személyiség, egyoldalúan feminin lett, mint a nyugati kultúra, a magyarság elveszítette identitását. Az identitás elveszítésével, a magyarság elveszítette vitalitását, mert ahol a két princípiumot nem egyesítik, vagyis a femininél megrekednek ott a vitalitással is gondok vannak. A magyarság igazi problémája, ugyan úgy, mint az európai ember problémája a személyiségben rejlik, és a probléma megoldásának a kulcsa is ott van, és nem valamilyen meditációs technikában, vagy kulturális, gazdasági, vallási, nemzeti reformban, mert a reformok nem oldanak meg semmit, hanem csak az emberi személyiség, mely levet minden kultúrát, és kimegy a pusztába meghallani önön hangját, mert már mester fülsiketítően sok van.

Az írást, hogy ne bonyolítsam azért beszélek csak a férfiról. A férfi princípiummal való találkozás nélkül, a feminin és maszkulin egyesítése nélkül nincsen emberi és nemzeti identitás sem. A nemzeti identitás a személyiség teljességéhez kötött, és ezért szoktam mondani, hogy a tömegszerű szélsőjobbnak semmi köze a nemzethez, mert csak informáltak arról, hogy magyarok, de mivel csak informáltak, a feminint képviseli, nem a személyiség teljességét, ami a nemzeti identitás alapja.

Hanter úgy érzi titokról lebbenti fel a fátylat, amikor az oltásokba rejtett csipekről ír, és közben nem veszi észre, hogy az igazi titokról nem lebbentette fel a fátylat önmagáról, holott ez lenne az igaz, passzív ellenállás a világ uraival szemben, visszavonulni, oda, a lélek birodalmába, ahol a lélekben erőseket nem éri el a hatalom. A világ urait fizikailag nem lehet már legyőzni, csak a lélekben, épp ott ahol a legnagyobb kárt tették.

Itt érdekességként említem meg, hogy a demokrácia kulcsfigurája, a bankár, tipikus megtestesítője, a femininben megrekedt éretlen személyiségnek.

Végül is azt mondhatom, hogy megoldást nem hozhat, egy olyan puszta információs világ, mely a beteg kultúra szerves része. A megoldás nem az információ, hanem épp az ellentéte, a betű halála, a puszta csendje hozza, ahol megszületik az a férfi, próféta, az új Keresztelő János, ki méltó ellenfele lehet a feminin hatalomnak. Valami többnek kell születnie, de azt hiszem, hogy a hatalommal a mulandóság fog végezni, és az után jövő pusztai időszakban, születik meg a férfi.

A pusztában, létrejön a kommunikáció az elme és a tudattalan között, ami az európai embernél hiányzik, de ez csak úgy lehetséges, ha az elme maga mögött hagy minden kultúrát, információt. A puszta a kommunikáció helye önmagunkkal. Az információ révén, az elme csak önmagával kommunikál, mint egy ördögi körként, mellőzve személyisége belső központját. Az igazi probléma nem az, hogy mit tesznek a világ urai, hanem az, hogy az elme nem kommunikál a tudattalannal. A világ urai csak erre építenek. De mivel ők sem kommunikálnak önmagukkal, meg van a veszélye, hogy démonokká lesznek, és a hatalom csúcsán lévő démonok démonizálni fogják a tömegeke is.

A pusztában lehet találkozni, a nihil, a megsemmisülés érzésével, mely minden konkrét, feminin biztonságérzettől megfoszt, ha ezen kész vagy átmenni, azon, amit Jézus úgy fejezett ki, hogy Uram Uram miért hagytál el engem, akkor megtalálod a személyiséged maszkulin oldalát, de személyiséged, eredeti, kultúrán túli központját. Kultúránk igazi problémáit, nem azok látják, mint Evola, kik a kultúra szerves részeként filozofálnak, a kultúra problémáiról és a hatalomról, hanem azok, kik személyiségük kultúrán túli központját megtalálták, kik a pusztából, kívülről látják a kultúrát. A hatalom ellenfelei csak azok lehetnek, kik a kultúrán túli személyiség központot megtalálták, és ez által kiléptek a kultúrából. Vagy ezek képesek bölcsen szemlélni, a szenzáció hajhászokat figyelembe sem venni riogatásaikkal, hogy, hogy múlik el minden hatalom.

A hatalom ellenfele, nem az informatív felvilágosító, a hatalom rejtett ténykedéseiről, hanem a kommunikáló, az önmagával kommunikáló, önmaga belső mélységeivel kommunikáló, és azon keresztül az Istennel kommunikáló, és az Istenen túli, Láthatatlan mélységeket hallgató.

A hatalom, az ilyen emberrel szemben gyenge, ez a próféta, kit a hatalom nem szeret. Nem szereti, mert a próféta ismeri azt, mit a hatalom nem ismer, a lélek mélységeit. A hatalom fél, de csak látszatra azoktól, kiket elnyom, ellenőriz, a hatalom saját ismeretlen, ellenőrizhetetlen mélységeitől fél, tudattalanul.

A feminin kultúra része a hatalom és az általa uralt tömegek, ezért mindkettőben közös a tudattalantól való elfordulás, közös bennük a tudattalantól való rettegés, a neki való kiszolgáltatottság. Így a tömeg és a hatalom minőségileg azonos. A forradalmak, a tudattalan robbanásai, pusztán, - ezt nem zárja ki, hogy erre vannak, akik tudatosan rájátszanak – és nem jelentenek, a lélek, a szellem szintjén magasabb minőséget, és ezért van az, hogy általában csak egy újabb totalitarizmus kezdetei. A feminin mindig uralom.

Az ideológia feminin, mivel a puszta konkrétra, a rációra, ami feminin, arra épül. Magyarországon a nemzeti és nemzetietlen szoci, csak látszat ellentét, mert mindkettő pusztán csak ideológia szintű, nincsen közöttük minőségi különbség. A nemzeti nemzetbiztonságról prédikál, vagyis a feminin biztonságról, pedig a nemzet azért nincsen biztonságban, mert a nemzet, a nemzetiek megrekedtek a femininél, tehát az emberi identitásnélküliségnél, ami a nemzeti identitás hiányát is jelenti. Az igazi probléma a valós nemzeti identitás hiánya, és nem az, hogy ki a nemzeti, és ki nem. A nemzeti és nemzetietlen vita azért is alaptalan, mert a belső emberi identitásra, a totális, megvalósult emberre épülő nemzeti identitást nem képviseli senki Magyarországon, de Európában sem, a nyugati kultúra ezt nem ismeri. A Jobbik léte azért alaptalan, mert lényegében nincsen nemzet ma Magyarországon, a magyarság már csak egy identitás nélküli tömeg. Aki ma nemzetről beszél az elköveti azt a hibát, hogy olyanról beszél mi nincsen és ezzel becsapja a nemzetnek becézett tömeget, melynek nem azt kell mondani, hogy valamit elveszített, amit vissza kellene szerezni. De sajnos a politikum azt a feminint képviseli, mivel ideológia, mely megfoszt az identitástól, az emberitől és így a nemzetitől. A nemzetiek egy olyanról beszélnek, ami nincsen, ezzel átverik a nemzetet.

A nyugati kultúra, a kívülről vezetett ember kultúrája, ahol megmondják, a papok, most már a guruk is, politikusok, tudósok, hogy mit kell hinni, tudni, és tenni, ezt mind a puszta információ révén teszik. A puszta embere, a belülről vezérelt ember, akinél a lélek képei kommunikálnak elméjével, ami van az elméjében, az megfelel, annak, ami a lelkében van, mert lelkéből származik lelkének üzenete, a belső mester-é. A puszta embere, az kit belülről tanítanak, maga az Úr vezeti, ezért próféta.

A kívülről vezérelt ember nem kommunikál belsejével, lelkével, mert nem is tud arról, de tudatának tartalmai, az információ nem is alkalmas arra, mert az információnak nincsen megfelelője a lélekben. Az információ embere, mint egy ördögi körként, csak saját elméjével, elméjében kommunikál, amiből nincsen kiút. Valami olyasmi, amikor a macska saját farkát kergeti.

Az igazi kultúrának, a lélek képeire kellene épülnie, mert akkor a kultúra betölteni az ő igazi szerepét, a kapcsolatteremtő szerepet a tudat és a lélek között. A nyugati információ kultúra, csak az elme kultúrája, mely nem képes erre, a fenti okok miatt, sőt rövidzárlatot teremt a tudat és a lélek között.

Csak a lélek képeire épülő kultúra képes emberi és nemzeti identitást adni, amely közvetít, az elme és a szív között. Ez a kultúra képes csak közösséget teremteni, mert az igazi közösség belső képekre és mintákra épül, azoknak megélésére. Nemzet ott van, ahol közösség van, ahol a közösségben élők a lélek képei. Ilyen szempontból a magyarság nem létezik nemzetként, hanem csak puszta tömeg, melynek nincsen identitása. A magyarság számára, már csak puszta információ, hogy magyar, kultúrája, mítoszai, ázsiaisága, meg egyebek, és nem a lélek képei révén megélt identitás.

Nevetséges, amikor egyesek a világhálón, hozzászólásokban kioktatnak a helyes nemzet ismeretről, a magyarság állítólagos szellemi nagyságáról, de ezt hozzászólásban, mint egy információt, egyedül helyes információt közvetítik. De nem egy puszta információról van szó, amihez a lélek mély rétegeinek semmiköze? Vagyis van, de olyan módon teszik, ha a magyarság mítoszairól beszélnek, hogy csak puszta információ marad, és épp azt a szerepet nem töltik be, közleményükkel, hogy a nemzeti mítosznak köze legyen a lélek mitikus rétegéhez. De kérdem én azt, hogy az egyedül igaz ismeret, amiről az engem kioktató nagy magyarok mesélnek, a biztos ismeret, nem feminin, nem megrekedés a femininnél? Szerintem a nemzet önismeretét a lélekre kell bízni, mert csak a lélek ismeri az ő tartalmait, de ezt a puszta csendjében kell tenni, mert a nemzet mítoszait nem elég információ ként kommunikálni a világhálón, hanem a puszta csendjében meg kell eleveníteni a a nemzeti lélek mitikus rétegeit, hogy legyen egy olyan kultúrája, mely betölti a közvetítő szerepet a szív és az elme között.

Ameddig a nemzeti is csak a feminint testesíti meg, és nem egy lelkileg, belső identitásban többet, addig álprobléma a nemzeti és a nagy tőke szembeállítása. A nagytőke és az állam ellentéte, a nemzet állam ellentéte, csak álprobléma, mert femininek mindannyian, minőségük egy. Valamit nem lehet azonos minőségűvel legyőzni, csak magasabbal. Valaki erre azt mondja de a tőke legyőzte a nemzet államokat, mondjuk, tehát azonos minőség győzött, az azonos felett. Ez nem igazi győzelem, mert minőségi változás nincsen, csak külső formai. Ma világ a formák játéka, harca, amelyek mögött nincsen igazi változás, sé a látszatra ellentétes formák mögött, azonos tartalmak vannak.

Magyarországon vita tárgya a nemzeti lét, de azon vitatkoznak, mi nem megélt valóság, és ez az igazi probléma és nem a két tábor vitája. Az igazi belső nemzeti identitással nem törődik senki, mert az nehéz feladat, a pusztában alá kell merülni a lélek mélységeibe, szembesülni az árnyékkal, ami elől menekül mindenki, de aki ezt megteszi az az igazi magyar és szellemi ember nem az aki acsarkodik névtelenül a a világhálón. Szellemi emberé lelkünk mélységeinek megjárása tesz és nem a könyvek, sőt a könyvek eldobása tesz igazi szellemi emberré. Aki megjárja a lélek mélységeit, az nem ócsárolja, a rivális népet a románokat, hogy nem is nemzet, mint Hanter teszi, hanem nagyon alázatos lesz, mert tudja a lelki kaland révén, hogy a lélek mélységeiben azonosak vagyunk, a románokkal is.

Na de már ha Hanterre tértem ki, érdemes megemlítenem, hogy azok az információk, amiket Ausztriában kapott, azon a bizonyos előadáson, az oltásról, és a benne lévő csipről, puszta információk, amik gyakorlatilag az ő személyének a kívülről való vezéreltségét teremtik meg, ő is csak úgy kapta, hallotta mástól, és nem belülről van. A különös az, hogy egy keletet propagáló, hogy tud puszta információ közvetítővé zülleni, identitás nélküli kultúremberré. És honnan tudom, hogy az információ embere, úgy igazán, és nem a lélek-é? Már régebb az hazudta, hogy 55000 kötetet olvasott. Aki ilyen hazugsággal akar kitűnni, ilyen nagy információ mennyiség elolvasásával, az az információ rabja, és közben súlyos identitás problémái is vannak, mert nagyobbnak akar tűnni, mint aki, - azért hazudik.

Végül is a pusztában a próféta születik meg, a férfi, aki lemerült lelkének mélységeibe, maga mögött hagyva a kultúrát, ami már halott, hogy felszínre hozzon egy újat mely új identitást ad a nemzetnek.

Jézus, beoltatná-e magát, H1N1 ellen? A fentiek alapján mindenki döntse el maga.

Mit tesznek a bölcsek? Elvonulnak a pusztába, és a mulandóság malmaira bízzák a világ urait.

Nagy Attila Puli