2009. november 8., vasárnap

Székely autonómia - A székelyek haragjának, december 5 miatt, nincsen erkölcsi alapja

Megint terítékre került, a kettős állampolgárság ügye, az MSZP, most már nem elutasító. December 5 miatt a székelyek nagyon megharagudtak, és nagyon kritikusan néztek szét, nemzeti szempontból, Gyurcsányék, az MSZP háza táján. De vajon a székelyeket is nem lehetne górcső alá venni?

Annak idején, amikor unitárius teológus voltam, egy biblia órán, vitába keveredtem, az unitárius egyház fő eszével, D. Dr. Erdő János főjegyzővel és tanárommal, egy újszövetségi megállapítás fölött, hogy a szegények jók, ezt állította Erdő az Újszövetség alapján. Már nem emlékszem, hogy melyik vers képezte Erdőnél a vita alapját. Na de a világosság kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a tényleges és nem a lelki szegényekről volt szó. Én azt mondtam, hogy biza a valóságban nem úgy van, mert a szegénység épp a jóságból vetkőztet ki, és Dosztojevszkijjel támasztottam alá, valamelyik regényével, ha jól tudom a Jelentés az egérlyukból regényével. Mondtam neki, hogy a szegénység még nem tesz jóvá, automatikusan, az csak egy lehetőség, attól függ, hogy éled meg. Tehet démonná, de tehet angyallá, egyformán. Erdőt nem tudtam meggyőzni, az ő kategorikus modorával kijelentette, hogy márpedig nincsen igazam, mert az Újszövetség azt írja, hogy a szegények jók, és apelláta nincsen.

Az igazság az, hogy később is az életben azt láttam, hogy a szegény, a beteg nagyon zsarnok tud lenni környezete fölött, ami nem is annyira a jóság jele.

A kisebbségi létben élők magatartása, nagyon gyakran hasonlít, a szegény, a beteg ember, zsarnoki magatartására környezete fölött, - és ez megnyilvánul, a székelységnek, a Csonka-országbeli magyarsággal való kapcsolatában, viszonyában, rányomja sok esetben ezt a bélyeget.

Akkor kezdett gyanús lenni, hogy nekünk székelyeknek nincsen erkölcsi alapunk a december 5-ért haragudni, amikor egy könyvet el akartam adni, ami a vajdasági magyarok kisebbségi helyzetéről szólt. Azzal utasították el sokan a könyvet, hogy “engem nem érdekel a vajdasági magyarság.” De nem ezért szidta a székely Gyurcsányékat, a nemmel szavazókat, és a távol maradókat, hogy a székelység és maga a kisebbség magyarság sorsa nem érdekli, a szidalom az érdektelenségért volt. Ezen élmény alapján kezdtem odafigyelni, hogy a székelyt érdekli-e a Székelyföldön kívül élő sorstársa.

Egy alkalommal, a www.manna.ro – ban, Czika Tihamér tette szóvá, hogy a székelyeket, a nagy autonómiázásban nem érdekli a szórvány magyarság sorsa, - ami megint, csak rátett egy lapáttal, arra, hogy vajon a székelyeknek van-e erkölcsi alapjuk haragudni a bizonyos december 5-ért, mert hasonlóan érdektelenek sorstársaikkal szemben, mint ahogy a Csonka-országbéli magyarokról állítják.

Nem olyan rég meg egy máramarosi tanár panaszkodott, hogy az egy tömbben élők nem törődnek, a szórvány sorstársaikkal. Hát az egy tömb a székelység. Nem?!

Végül ezek megérlelték bennem azt a nézetet, hogy a székely is épp olyan önös, mint amivel vádolja a Csonka-országbélieket, és nincsen, nem volt erkölcsi alapja, haragudni december 5-ért, sem a fenyegetőzéseknek nem volt alapjuk, hogy, “ha idejönnek beverjük a kocsijaik szélvédőjét.”

Nagyon találó a beteg ember magatartásával megvilágítania kisebbségi létet, a zsarnok betegével. A beteg szereti, ha látogatják, panaszait hallgatják, igazat adnak és sajnálják. De lehet, hogy a beteg épp ezért nem gyógyul, mert ez a szerep, szereppé válik a betegség, jól eső érzéssel tölti el, és ezért a jól eső érzését, semmi pénzért nem adná fel betegségét. A kisebbségi lét is, néha egy ilyen állapot, egy ilyen beteges szerep, ami érzelmileg kifizetődő. Egy szerep, mely megbénít, de ilyenkor nem a székely magát hibáztatja, hanem az oláht.

A székely nevű beteget biza látogatják is, Csonka-országi szélsőjobbosok, akik sajnálják, megerősítik betegszerepében. Aztán meg felragyogtatják szemeit, fantasztikus dolgokkal, hogy “az oláhnak, már csak öt éve van Erdélyben”, vagy “majd mi rendet csinálunk Erdélyben.” És ha megnézzük a valóságot, a székelység egyre tehetetlenebb, kábultabb, - hát a kórházi levegő kábulttá tesz – ami ellene mond egy igazi autonómia törekvésnek.

De tényleg jó a szegény? A kommunizmus hatalomra jutásakor, történelmi tény, hogy a szegények biza nagyon kapzsiknak bizonyultak. Tehát a szegény is kapzsi. Időközönként, a székelyeknek, a magyarországi magyarsághoz való ragaszkodását nem fertőzi a közönséges kapzsiság?

Soha nem felejtem, a katolikus teológián, Gyulafehérvárt, az őszi, évkezdeti beszámolót azok részéről, kik kint voltak Magyarországon. A beszámoló, Isten szegény szolgáinak készülők részéről az volt, hogy ki, mit kapott, szerzett, az ottani katolikus papoktól. Sokak arcán a jól sikerült szerzés önelégült öröme, vigyora ült. A kapzsiság diadalát ülte, Isten szegénykéinek arcán. A nyolcvanas években, mert ekkor voltam ott teológus, ugye a kisebbség lét feljogosította, szegény, elnyomott teológusokat a kapzsiságra? Vagy nem? Csak visszaéltek helyzetükkel? Szerintem az elnyomottak nem is olyan jók, és ezért van az, hogy elnyomottakból lesznek a legkegyetlenebb diktátorok, és rémuralmak.

Vajon, most is, néha, nem jellemzi a székely magyar kapcsolatokat, a kapzsiság, és csak ezért a nagy ragaszkodás az Anya-országhoz?

Nekünk székelyeknek, kisebbség magyaroknak, nincsen egy olyan rejtett énképünk, hogy mi a helyzetünkből kifolyólag, csak jók lehetünk, és nekünk mindig igazunk van? Ez nem így van, ez egy illúzió, mellyel le kell számolni, mert az illúziókért, általában mindenki nagy árat fizet.

Végül, úgy néz ki, hogy lesz kettős állampolgárság, amit a Fidesz a maga győzelmének könyvel el. De egy dolog biztos, az csak egy forma lesz, nem egyéb, a nemzetet pedig a szellemi tartalom élteti. Ahol meg túl sok a forma ott kevés a szellem. Ahol kevés a szellem, ott nincsen szabadság, és tiltásokkal élnek, tiltásokkal védik a nemzetet. Ahol tiltásokkal védik a nemzetet, mint ahogy a Demokrata tette, Nádas Péter esetében, ott a nemzeti szellem halott. Ahol halott a szellem ott a nemzet is halott. A dühöngő nemzetinek, csak szellemmel lehet ellenállni, szabadsággal.

Ahol nincsen szabad, autonóm szellem, ott közösségi autonómia sincsen.



Nagy Attila Puli - Székelyföld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése