(Ez egy hozzászólás egy blog bejegyzéshez.) Jó meglátások. Van egy kis gond a vallásnál, mert sokan ha a vallást kritizálják, akkor a nyugati kereszténységet veszik alapul, főleg a középkor utáni még degeneráltabb változatát, ami nem maga a vallás, hanem a vallásosságnak, csak egy degenerált változata. A vallásnak nem lényege a morál, ezt a nyugati kereszténység túlozza el, vagyis a morál központi szerepét. Ami Te felrósz a vallásnak az erkölccsel kapcsolatban azt hiszem nem helyes, ha esetleg keleti vallásokat veszünk alapul.
Azt hiszem, hogy vannak vallások, amelyekkel szemben a nyugati racionalizmus jár gyerekcipőben. Hogy nyugat egy felsőrendű tudatosság, ezt tartom egy gyerekes alapállásnak. A nyugati racionalizmus, tudományosság, a kettéhasad, a szívre és rációra kettéhasadt ember tudománya, azé az emberé, mely már megszűnt egésznek lenni, és így tudományával együtt a legdegeneráltabb a történelemben.
Morális lény, csak az lehet, aki egész, és a morál csak eszköz, hogy egész legyél. Pusztán csak a tudatban megélt morál nem morál. Pusztán csak külső szabályként betartott morál nem morál, - ez csak farizeizmus. A szívtől elszakadt tudat, csak szabályt lát a morálban, csak egy külső idegenként éli meg. A régi vallásoknál a morálnak csak eszköz szerepe volt, hogy az elme a szívhez találjon, hogy az ember megvalósuljon, mint egész, teljesség.
A puszta rációval, az azzal való kritikával nem lehet eljutni a vallási lényegéhez, a vallási lényegéhez csak szívvel lehet eljutni. A puszta rációvá degradálódott nyugat vallási kritikájának semmi köze a vallás lényegéhez. A vallási lényege, belső identitásod megélése, a lélek képei formájában, de az jelenti az azon túlival való kapcsolatot, ami a láthatatlan Isten és a te láthatatlan lényeged. Lényegében a vallási élmény formájában tudod megélni belső lényegedet, csak vallási élményként valósulsz meg, mint ember, lesz igazi belső szellemi, lelki identitásod. Ha belsődet nem éled meg közvetlenül, nincsen emberi identitásod, de nemzeti sincs. Ha nemzet tagjainak nincsen meg a belső lelki, szellemi identitásuk, közvetlen vallási élményként megélve, akkor a nemzetnek sincsen valódi identitása, - a magukat nemzetinek tartó politikai mozgalmakat ezért nem tartom hiteles nemzetieknek, mert tagjainál ez a belső identitás hiányzik, ezek csak mondják, hogy nemzetiek, de szívük halott, ahol az élő nemzeti identitás van. A pusztán tudati, tudatos nemzet, melynek belső vallási élményként nincsen, lelki, szellemi belső identitása, már nem nemzet, csak magát magyarnak mondó tömeg, de amely szívében már nem magyar, hanem senki, - ezt a magát csak magyarnak mondó, de szellemi, lelki identitással nem rendelkező tömeget képviseli a Jobbik, tehát nem képviseli a szellemi, lelki identitással rendelkező magyarságot, félrevezeti a nemzetet.
De a belső szellemi, lelki magod megélésével nem csak te magad leszel egész, de ezzel integrálódsz a nagy egészbe, vagyis felismered, hogy a nagy egész része vagy.
A morál nem önálló valami, mint ahogy a nyugati kereszténység tanítja, hanem csak egy eszköze a reintegrációnak. Az egész megszűntéből létrejött nyugati ráció, mely valóságnak hiszi magát, képtelen felfogni, hogy ő maga pusztán nem valóság, hanem az egész a valóság, és az elme csak annak részeként tud valóság lenni, - a nyugati elme ezért nem tudja belátni, hogy mi a vallási lényege. A nyugati elme csak pusztán külső formai mivoltában ragadja meg a vallást, igazi célját mellőzve.
A nyugati kereszténység a vallás reintegrációs szerepét rég nem tudja betölteni, már nagyon rég, racionalizmusából kifolyólag, - ebben az esetben a puszta tudattá züllött vallás, mely szerepét képtelen betölteni, vitatkozik a puszta rációtudománnyal, mely az ember életében képtelen betölteni azt a szerepet, hogy az egész integrált része legyen.
Nyugat tudományának semmi köze a vallási lényegéhez, csak haszontalan sztereotípiákat pufogtat.
És még van egy nagy probléma, amiért nyugat nem fér hozzá, a nyugati racionalizmus, a vallási lényegéhez, hogy önmaga mintájára az erőfeszítést látja a vallásban, - az önálló elme mozgatója saját maga, csak erőfeszítés révén működik, mert nélkülözi a szellem, a lélek spontán mozgató erejét. De a vallás nem ez, az igazi vallási élmény megragadva lenni, és nem valami erőfeszítés révén valahova eljutni.
Érdekes, hogy a nyugati civilizáció, mely akarati, racionális erőfeszítés alapú, mivel nélkülözi önön belső szellemi és lelki magját a spontaneitás forrását, a keleti vallásokban is a vallási legdegradáltabb formáját látja, az erőfeszítés alapú technikákat, meditációs technikákat, mint a jóga.
Az igazi vallási élmény nem akar eljutni sehova, sem nirvánába, sem sehova, csak létezni akar a létezés puszta öröméért, - mert az aki azt mondta magáról, hogy vagyok aki vagyok, ő is csak a létezés puszta öröméért van, ebben van az igazi hasonlóságunk az Úrral.
Kelet azzal hódít, hogy kézzelfogható technikákat ajánl, de ezzel foszt meg a puszta létezés örömétől. Kelet egyenes utakat ajánl, melyek megfosztanak az igazi vallási élménytől a megragadottságtól, mely borzadály és végtelen öröm, mely a Semmi és a Nihil kalandja. Az Istenhez való hasonlatosságunk abban van, vagyis pontosabban az embert Isteni lényege arra képesíti, hogy erőfeszítés nélkül tudjon létezni és örvendeni a létnek, - kelet technikáiban ezzel ellentétest kínál. Az igazi vallási élményt csak a zarándoklás adja meg,a mi nincsen kaland, kockázat nélkül, a meditációs technikák, az egyenes utak, épp ettől fosztanak meg az élet igazi, közvetlen, lelki, szellemi élményétől.
Ha megmondják mit kell tenned, mint a keleti technikák esetében, akkor a vallási igazi élményétől fosztanak meg, mert az igazi megragadottságnak nem szabad elébe menni semmivel, semmi előzetes metafizikai tudással, amiből keletnek bőven van, sem meditációs technikákkal, mert az igazi vallási élmény akkor jelentkezik, ha nyitott vagy arra, hogy olyanban legyen részed, miben nem volt, valami addig nem ismertben, másban. A morál arra jó, hogy tiszta, egyszerű legyél, hogy az addig ismeretlen betörhessen lelkedbe.
Annyi vallási ismeret halmozódott fel, vallásos előítélet, hogy ezért nincsen a világban igazi, közvetlen vallási élmény, - az igazi vallási élménynek nem szabad semmilyen tudással elébe menni, ezt tanította Jézus, mikor azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek, előfeltevés mentesek. Mi az Isten országa? Előfeltevés mentes lét, pusztán csak lenni léte. Közösség ott van csak, ahol csak pusztán vannak. Isten országába belépni csak az tud,a ki pusztán csak van, mint aki azt mondta, hogy vagyok, aki vagyok. A zsidók Istene nem azt kérte, hogy jógázz húsz éven keresztül és akkor beléphetsz az én országomba, mint a nirvánába, hanem azt, hogy legyetek olyanok, mint a kisdedek, a kisded nem tud előre semmit, nem tesz semmilyen erőfeszítést, ő csak Van, mint Jáhvé.
Valamikor a keleti tanokat, metafizikákat felsőrendűbbeknek tartottam a Bibliánál, de rájöttem, hogy épp a tanok sokasága, ami keleten van a legnagyobb akadálya a tiszta vallási élménynek, önmagam közvetlen megélésének, és az Ó és Újszövetség egyszerűsége sokkal jobban rávilágít a vallási lényeg mibenlétére, az által, hogy nem ad semmi receptet az erőfeszítésre, meg metafizikai ismeretekkel sem tömi teli az agyadat.
A gyakorlattal előállított vallási élmény, a nirvána élmény, már csak a vallási mesterséges élménye, a legdegradáltabb változata a vallásinak. Az igazi vallási élmény mindig spontán és nem technikai erőfeszítés eredménye,a hol megjelenik a vallásiban a technika tudhatjuk, hogy csak egy degradált formájával állunk szemben a vallásnak. A technika meg csak egy szellemibb változata a materiálisnak, úgy, hogy kelet szellemibb, lelkibb volta nagyon viszonylagos, a materiálisnak csak egy szellemibb változatát űzi.
A vallások gyakorlatai, külső formái, metafizikai nézetei, csak a horizontális birodalmába tartoznak, ezek nem autonóm formák, puszta erőfeszítések, a vertikális nélkül. A vertikálisnak van igazi szellemi, lelki autonómiája, önálló működése, önállósága, a külső vallásinak nincsen. Kevesen tudják a vallásiban a lényeget megkülönböztetni a formától, ehhez elég volna a kereszt jelentését ismerni: a kereszt dinamizmusát a vertikális adja, ma épp ez hiányzik a vallásosságból, a vertikalitás önálló, autonóm szellemi, lelki működés, amelyhez nem kell erőfeszítés. Kelet majmolói azt nem látják, hogy a keleti technikák, a keleti megmondják, hogy mit kell tenni csak a horizontális létsíkot képviseli és nem tudják azt, hogy a konkrét recept, hogy mit kell tenni, a mit kell tenni egyenes útja, épp abban akadályoz meg, hogy a vertikális közvetlenül működjön benned, a horizontális közvetítése nélkül, mert önállósága, autonómiája épp ebben van a vertikálisnak, hogy nincsen ráutalva a horizontálisra, meg tud állni, létzeni tud a nélküli is, önmagában is életképes, de a horizontális nem.
A nemzet léte akkor önálló, szellemileg, lelkileg, ha mozgatója a vertikális és nem az erőfeszítésre alapozott, önálló dinamizmussal nem bíró horizontális. A nemzeti verbalisták, mint a Jobbik, csak a görcsös erőfeszítésre alapozott, önálló szellemiséggel nem bíró nemzetit képviselik és nem a vertikális nemzetit. A nemzetnek élete csak a vertikálisban van, a politikai nemzetiek a nemzeti problémát lesüllyesztik a puszta erőfeszítés szintjére, a horizontálisba, melynek önálló léte nincsen, - a nemzetet csak az tartja meg aminek önálló léte van, és ez a vertikális.
A sámánosdit játszók nem tudják, hogy pusztán horizontális erőfeszítés mit tesznek, és semmi köze a nemzetet igazán megtartó horizontális nemzeti léthez.
Érdemes megjegyezni, hogy a nyugat, a horizontális racionalitás szintjén élő nyugat csak a horizontális szintjén találkozik kelettel, mert annak vallásossága is inkább horizontális, mint vertikális. Érdekes módon a keleti görög ortodox kereszténység misztikájában van jelen leginkább a vertikalitás, ebből kifolyólag mélyebb, mint kelet, - úgy, hogy az ortodoxia misztikája hozzájárulhat Európa szellemi, lelki megújulásához. Ezt egy cikkben leírtam, melyet felvittem a Háromszék napilaphoz, - a cikkben ez mellékes problémaként szerepelt. Az újságíró, Szekeres Attila,a kinek hátrahagytam,a mikor találkoztunk, alig köszönt. De bizonyos esetekben ide sorolom az iszlám misztikáját is a szufizmust.
De visszatérve a magyarságra, a zsidózás és a cigányozás nem menti meg a magyarságot, csak az, ha érvényesül a nemzet életében a vertikális szellemi lét, és sem a székelységet az autonómia, ha nincsen a székelység életében ott a vertikális szellemi, lelki.
Egyedüli vallási tanító, akinek tanítása érvényes az Jézus, mert ő tanította azt a vallási megújulást, lelki megújulást, mely eldob minden előfeltevést, olyan lesz, mint egy kisded. Erre van szükség nem keletre, el kell dobni minden eddigi tant, tudást gyakorlatot, hogy az Úr működhessen bennünk, közvetlenül, mert ez a tiszta vallási élmény.
Nem Nostradamust, nem a maja naptárt kell tanulmányozni, hogy mi lesz, nem azt kell nézni, hogy rég vallások szent könyvei mit jósolnak, hogy milyen korszak következik, mert ezek puszta előfeltevések, az igaz szellemi, lelki, vallási megújuláshoz el kell dobni mindent tant, jóslatot, kiüresítve önmagunkat, olyannáléve, mint egy kisded, várakoznunk kell az éjszakában az új napra, mely szívünkben kel fel.
Tudálékos vallási amatőr hóbortnak tartom, hogy Jézus keleten tanult volna, - aki a vallási előfeltevések elvetését tanította, hogy azok alkalmasak Isten országára, kiknek nincsen tudásuk, az nem ment keletre, hogy előfeltevéssel tömje meg fejét.
Nem csak nyugat van vallási válságban, igaz ő a legmélyebben, hanem kelet is, maga az emberiség, mert általános, hogy a horizontális létsík kapott hangsúlyt a vallásosságban a vertikális létsíkról leválva. A tanok, metafizikák, intézmények, külső gyakorlatok, meditációs technikák dominálják a vallási életet, az erőfeszítések, melyek a horizontális létsík birodalmába tartoznak. A horizontálisnak a vallási életben vagy nincsen, mint nyugaton, vagy nagyon laza a kapcsolata (kelet) a vertikális létsíkkal. A horizontális igazi mozgatója a vertikális létsík, ennek hiányában a vertikális önmagát mozgatja az erőfeszítés, az akarat révén, ami maga is horizontális, így a vallási pusztán akaratlagossá lesz, elveszítvén a vertikális spontaneitást, vagyis autonómiáját.
A vertikális létsíkban nyilvánul meg az Úr, a Láthatatlan, ott működik, ez adja a vertikális létsíknak spontán autonómiáját. Ahol a vallásban a horizontális dominál, az erőfeszítések a tanok a gyakorlatok ott nincsen működési területe a Láthatatlannak, a horizontális létsík korlátozza a vertikális működését. A kereszt lényege, hogy a horizontális együttműködik a vertikálissal, - de a vertikálisnak, az Úrnak, a Láthatatlannak nincsen kifejezetten szüksége a horizontálisra, meg van vele szemben az autonómiája.
A vertikális létsík nem kér erőfeszítést a horizontálistól csak ráhagyatkozást és akkor létrejön az összhang.
Hogy a Láthatatlan működhessen, ahhoz nyitottnak kell lenni, előfeltevés mentesnek az Ismeretlen felé, a más felé, mert az igazi más mindig ismeretlen. Korunk csak szavakban beszél a másság elfogadásáról, mivel nem nyitott a vertikálisra, nem nyitott a Láthatatlanra. A másság elfogadása, nem racionális tudatosság, nem valami racionális elfogadás, döntés eredménye, hanem épp a rációt meghaladó nyitottság az Ismeretlenre, az Idegenre. De ezt önmagunkkal kell kezdenünk, mert lényegünk a vertikális létsík, a Láthatatlan birodalmába tartozik, lényegünk is valami más, valami ismeretlen, valami idegen, ha a hétköznapit a horizontálist nézzük, - a mással önmagunkban találkozunk, ha magunkat is másként éljük meg, ezt a problémát legkevésbé a ráció, mely elszakadt a szívtől tudja megoldani. A racionális elfogadáson alapuló másság tisztelet nem az egzisztenciális nyitottság eredménye, nem a vertikálisra alapozódik, hanem a horizontális akaratira, melynek nincsen önálló léte, csak külső formai. A nyugati másság tisztelet csak külső horizontális megoldás, pusztán csak külső formai megoldás, elrendezés, puszta szabályozás, - inkább egy fajta manipuláció.
A világ vallásilag farizeus lett, ami azt jelenti, hogy a külső formából hiányzik a vertikális létsík mozgató ereje, pusztán csak az akarati erőfeszítés mozgatja, a horizontális maga, önmagát.
Az mozgatja önmagát erőfeszítéssel, ki képtelen létezni, csak létezni a létezés kedvéért.
Jó az, ami csak van, képes a puszta létezésre. Morálisan jónak lenni, azt jelenti, hogy nem akadályozod magad olyan tettekkel, amik a puszta létezésben akadályoznak, nem akadályoznak a puszta létezés jóságában.
A mindent meghaladó Semmi metafizikák, misztikák, keleti filozófiák, már csal álcázzák, hogy az ember vallásilag képtelen a puszta létezésre, a vertikális létsík élményére, képtelen az általa megfogalmazott Semmit megélni. Mi lenne, ha a Semmit nem elérni akarnánk, hanem hagynánk, hogy birtokába vegyen. A meditációs technika nem ismeri az aktív Semmit, amely maga képes birtokba venni, ha hagyjuk, csak a vertikális Semmit, csak a horizontális Semmit,a mit csak a horizontális technika révén lehet elérni. Horizontális erőfeszítéssel nem lehet a vertikális létsíkot elérni, de fordítva lehet, a vertikális birtokba veheti a horizontálist, ha az hagyja magát.
Az ember keleten és nyugaton nagyon akaratos, ami a horizontálist jelenti, ezért nem tudja a Láthatatlan birtokba venni, ezért nem tud a vertikális létsík meghatározóvá lenni.
Aki a vertikális Lét síkra hangolódik, az nem fordul kelethez, hogy konkrétan megmondja kelet, hogy mit kell tenni, hanem hagyja, hogy a Láthatatlan váljon cselekvővé benne és akkor nem lesz olyan problémája, hogy mit kell tenni, mert az Úr cselekszik benn, az aktív Semmi. Aki megmondja, konkrétan, hogy mit kell tenni a lelki életben az a konkrét, a konkrét horizontális egyenes útjához köt, mely nélkülözi a vertikálist. A biztos lelki utak, az egyenes utak, melyek mega karnak óvni a tévedéstől, csak a horizontálisban mozognak, ezekben az erőfeszítésen van a lényeg, itt a horizontális mozgatja maga magát, nélkülözve az Urat, mint vertikális cselekvőt. A biztos ut az önmagát féltő biztonságra törekvés, a konkrétban mozgó ember az önmagát féltő ember, aki félti életét, de Jézus erre mondta, hogy aki félti elveszíti azt. Az önmagát féltő ember csak a horizontálisban érzi jól magát, a kézzel fogható látszatbiztonságában. Aki azt mondja, hogy kelet, Rómával szemben megmondja, hogy mit kell tenni, konkrétan, és ebben van kelet felsőbbrendűsége Rómával szemben, az azt árulja el, hogy a konkrét útban, a konkrét mit kell tennibenn csak önmaga óvását keresi, biztonságát a horizontális kézzelfoghatóban látja és nem mer a Láthatatlan vertikális létsíkra helyezkedni, nem meri a konkrétat elengedni. A konkrét utak követői csak a horizontálisban élnek, a kézzelfoghatóban és nem merik elengedni azt az Ismeretlen kedvéért, mert félnek, féltik önmagukat. De aki elengedi a konkrétat, csak azt tudja birtokába venni az Ismeretlen a Láthatatlan. A konkrét, egyenes utak, ahol nincsen kockázat, azok a horizontális börtönei, ahol a Láthatatlan, az Úr, működésképtelen. Korunk vallási válsága abban nyilvánul meg, hogy a konkrétban mozgó lelki utak, a horizontális létsíkban megrekedt lelki utak, csak az én féltés, lelki életnek álcázott formái, ezekkel az emberek csak ámítják magukat, hogy Istenhez vezetnek, de épp Isten működése elől zárnak el. Aki a konkrétat keresi a lelki életben az csak azt árulja el, hogy fél, fél a Láthatatlantól, vagyis attól a mástól, ismeretlentől, ami maga Isten. A konkrét utak követői épp az igazi próbától óvnak meg a Nihil próbájától. Az Úrral meg az képes találkozni, ki a Nihil próbáján átment, külső eszköz nélkül, konkrét út nélkül. Korunkat épp a lelki utak sokaságai zárják el hermetikusan Istentől, a Láthatatlantól. Korunk vallásosai azt hiszik Isten keresik lelki útjukkal, közben a lelki úttal zárják el magukat Isten elől, a Lélek működése elől, - mert ugye a lélek működését nem lehet szabályozni, ahol meg nincsen szabály, ott csak a mindent befogadó nyitottság segít.
Korunkban épp a vallások, misztikák, metafizikák a legnagyobb akadályai a Lét közvetlen megélésében, abban, ami van, ezek akadályozzák meg a Lét jóságának közvetlen megélését, ami az erkölcsi jó is. Csak az tud találkozni azzal, aki vagyok aki vagyok, aki maga is csak Van, mint az Úr. A vallások, lelki utak, ma mind valamivé lenni akarások és ez ellentétben van azzal, ami a Láthatatlan lényege, hogy csak Van. Az ember isteni lényege is abban van, hogy Van és nem lesz valamivé. Az Isten lényege, az ember lényege, túl van a változáson a konkréton, mindkettő lényege csak Van, ami nem lesz semmivé.
Mindenek lényege a puszta Létezés maga, ide nem vezet semmilyen konkrét út. Mi a Létezéstől nem vagyunk elválasztva, tehát nincsen távolság köztünk és a Lét között, ahol meg nincsen távolság ott út sincsen, ahol meg nincsen út, ott konkrét tennivaló sincsen, - tehát kelet konkrét útjai fölösleges tanok melyek nem vezetnek sehova, mert nincsen távolság, mit meg kell tenni.
A Létezéshez nem vezet tudás, hanem csak hagynunk kell magunkat pusztán csak létezni, ennek érdekében épp az, hogy nem kell tenni semmit, ha teszünk akkor annál távolabb kerülünk a Van-tól.
A horizontálisnak is csak akkor van élete, ha pusztán csak van, mert ez neki is az alapvető természete, ha valamit már akar önállóan akkor már elfordult alapvető természetétől a puszta Van-ttól.
A lelki élet az amikor lelkünk önálló életére hagyatkozunk, és nem követünk semmi lelki utat, - sokan tévesen azt hiszik, hogy lelki életet akkor élnek, ha valamit követnek. Lelki életet akkor élsz, amikor lelkedet követed és egyebet semmit. A lelki élet legnagyobb akadályai azok kik megmondják, hogy mit kell tenni.
A Láthatatlannal való találkozás legnagyobb akadályai a vallások, misztikák, meditációs gyakorlatok, metafizikák filozófiák, mert ezek ma önálló létet nyert horizontalítások nem egyebek, melyekben nem nagyon működik a vertikális. De ha eldobunk minden vallást, misztikát, meditációs technikát, utat, metafizikát akkor a Láthatatlan közvetlenül fog működni bennünk, ehhez nem kell maja jóslat. A maja jóslat hívői nem mások, mint a horizontálisban megrekedt én-féltők, akik a vallási szenzáció hajhászással tompítják félelmeiket. A maja jóslatnak semmi köze ahhoz a jövőhöz, melyet lelkünk hordoz magában, ha átadja magát a Láthatatlan működésének.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése