A demokrácia az a társadalmi rend, amely mindent magába tud integrálni, itt van a tökéletessége, - még az ellene törőket is. Lehet, hogy erre mondta valaki, hogy a demokrácia az őt támadók által erősödik.
Ma az egyik szófétis az integráció, de vajon mikor kezdődött. A demokrácia intézményrendszerének alapjai, érdekes módon, a központosítottan szervezett katolicizmusban keresendők. De nem csak, a kommunizmus szófétise, a propaganda szó eredete is egyházi, az ellenreformáció idejére tehető, a propaganda fidei megjelenése.
A szerzetes rendek, egyáltalán nem intézményes mozgalomként indultak a kezdetekben, hanem épp annak tagadásaként. Az atyák tudták, hogy az üldözés csak olaj a tűzre, így integrálták a mozgalmat, helyet adtak az egyház kebelében, de természetesen az egyházi intézmény által kidolgozott szabályok szerint. De ezzel az integráció által a szerzetesi mozgalom szellemi, lelki lényegét veszítette el. Érdekes, hogy az ortodoxiában, ahol az intézmény szorítása nem volt olyan erős, mint nyugaton, nem kellett integrálni az anarchista jellegű szerzetesi törekvéseket, mert természetesen jöttek létre az egyházban a rendek és természetesen léteztek, megőrizve az őket létrehozó, lelket, szellemet.
Gyakorlatilag az történik a demokráciában is, mi a katolikus egyházban történt a szerzetességgel, a demokrácia is úgy integrál, hogy megfosztja igazi szellemi, lelki identitásától az adott törekvést.
Az integráció egy adott problémának a megoldása a demokrácia intézményes eszközeivel, - pusztán csak külső megoldásként. A demokráciának mindenre van megoldása, állítják a demokrácia hívői, elkötelezettjei. De elmondhatjuk, hogy a közösségi jogok szempontjából, azért elég hiányos a demokrácia probléma megoldó rendszere, - gondolok itt a kisebbségi problémákra.
Nemzeti önsorsrontó kisebbségi, székely, magyar politikusaink, mind azt szajkózzák, hogy a demokrácia intézményes eszközeivel kell kiharcolni jogainkat. A romániai helyzet, a székelyföldi helyzet, a székely intézmény vezetők leváltása, mi még a kommunizmusban sem volt, azt mutatja, hogy az RMDSZ húsz évi kisebbségi politizálása a nullát éri. Butaság volt azt gondolni, hogy elég a néppel beszavaztatni magukat a parlamentbe és aztán megy minden, mint a karikacsapás. Az utolsó választások az ellenkezőjét bizonyították. De az RMDSZ politikusok, ha képesek lettek volna a Borossi analógiás történelem szemléletben gondolkodni, akkor nem követték volna el azt a hibát, hogy egy kisebbség sorsát, a székelységét és az erdélyi magyarságét a világ egyik legkiszámíthatatlanabb parlamenti életéhez kössék.
Tőkés a nyugati demokrácia, az EU-tól várja sorsunk jobbra fordulását. Az RMDSZ politikusok, az MPP politikusok, az SZNT, Tőkés, mind a diplomácia demokratikus eszközeitől várják sorsunk jobbra fordulását, megmaradásunk garanciáját. Optimisták, azt hiszik, hogy amire az EU-ban még nincsen jogi garancia, a kisebbségi jogokat illetően, azt meghozza a demokrácia fokozatos fejlődése. Naiv optimizmus!!! Azt kell mondanom, hogy ezen politikusoknak naivitása abban van, hogy tudatlanok a demokrácia igazi természetét illetően. Nem tudják, hogy a demokrácia mindent úgy old meg, ahogy integrál: megsemmisíti, annak, amit integrál, a belső szellemi, lelki identitását, megfosztja belső vitalitásától. A demokrácia, mindent csak pusztán külsőleg, formálisan old meg, a belső természet figyelembe vétele nélkül. A demokrácia egy puszta külső forma, puszta módozat, aminek nincsen belső szellemi, lelki, organikus belső identitása. A demokrácia puszta formája, ha valami élőt magába fogad, puszta formává zülleszti. A demokrácia szabadság eszménye, nem igazi, pusztán csak külső formai, - a lélek, a szellem igazi tartalmat nyújtó belső szabadságát nem ismeri. Emberi meg nemzeti identitás, csak a lélek, szellem belső szabadságában van. Vitalitás pedig csak ott van ahol szabadon áramlik minden energia.
Mi magyarok már egyszer megittuk a levét az integrációnak, mikor István, német zsoldosai segítségével, beintegrált a keresztény Európába, - igazi szellemi, lelki lényegünk nagy része oda lett. A demokrácia eszközei a kisebbségi székelység, magyarság számára egy olyan megoldást nyújtanak, mint ahogy integrálódott a magyarság a keresztény Európába, - a szellemi lényegtől fosztana meg, attól a kevéstől is, ami maradt. A demokráciának, mindenre csak az anyagiakat figyelembe vevő megoldása van, szellemieket, lelkieket nem ismer. A demokrácia a lényegétől foszt meg minden törekvést, meghagyva illúziónak a külső formát. A demokrácia, pusztán csak a külső racionális szervezői elvet ismeri, mely minden szellemit, lelkit megöl. Kisebbségi törekvéseinket lényegétől fosztaná meg, a pusztán csak külső, racionális szervezői elvvel. A demokrácia a nemzeti lét illúzióját hagyná meg számunkra, - igaz ezt teszi minden nemzettel, ki neki hódol, mert külsővé, puszta formává degradál mindent. Sajnos azt is el kell mondani, hogy a kisebbségi magyar törekvések épp olyan pusztán csak formaiak, vérszegények, mint nyugat megoldásai, úgy, hogy nálunk nagyon nincs is mit pusztítania, mert már lehet csak illúzió a nemzeti létünk, nem valós, belső, szellemi, lelki identitás.
Nemzeti anarchizmusom egy szörnyű csapdának látja a demokrácia felkínálta megoldásokat és nem a demokrácia külső, pusztán csak formai megoldásaiban keresi a megmaradást, hanem épp a szellemi, lelki lényeg, az igazi törekvéshez való hűségben. A nemzeti anarchizmus, a szellemi, lelki alapra helyezett hangsúllyal, a demokrácia minden lényegit kizsigerelő magatartásával áll szemben. A demokráciával szemben a belső ember identitását kell helyezni és ez a belső ember kell, hogy legyen minden nemzeti törekvés alapja. A nemzeti anarchizmusom, a nemzeti lét alapjának, azt a belső emberi identitást tartja, amit az emberiség minden hiteles misztikája keresett és megvalósított a régmúltban: a nemzeti lét alapja a misztika és nem a demokrácia, az én nemzeti anarchizmusom szerint.
Fennebb azt írtam, hogy amit ma nemzetinek gondolunk az már csak a nemzeti lét illúziója: belső emberi identitás hiányában, csak tudom, hogy magyar vagyok, de nem egy belső megélt valóság a lélek megélt belső képei révén, ami az emberi, nemzeti lét alapja. A nemzeti pártok is csak a nemzeti lét illúzióját nyújtják, mert csak a tudatira képesek apellálni és a mondanivalójuk nem kötődik a belső emberi identitáshoz, nincs belső alapja a lélekben. A Jobbiknak igaza van alap kijelentéseiben, de mondanivalója csak külső valóságként létezik, pusztán tudati tartalomként és nem belső emberi tartalomként is, ami az emberi, nemzeti identitás alapja, - tehát belső emberi identitásra alapozott, igazi nemzeti identitást nem tud nyújtani a Jobbik és semmilyen nemzeti párt. A politikai nemzeti identitás a belső, lelki, szellemi identitás hiányában jött létre, mint egy külsőként, pótolva a belsőt. Érdekes az, hogy ha nagyszájú nemzetieket jobban megnézünk, akkor kiderül, hogy magyarságuk puszta tudati tartalom és nem belső emberi és épp belső emberi identitás hiányuk okozta szorongások elől menekültek, pusztán csak tudati tartalomként megfogalmazott ál-nemzeti illúzióhoz. És erre szoktam mondani, hogy akinek nincsen belső emberi identitása annak nemzeti sincs, - csak nagy szája és esetleg ökle van. És egy dolgot még nagyon fontos elmondanom, hogy a nemzeti jobboldal is csak a demokrácia eszközeivel él, amik a jobboldal kezében is csak puszta formális megoldások, identitásfosztóak, kizsigerelőek.
Székely-magyar nemzeti identitásunk nem egy adott valóság, vissza kell szereznünk a belső ember megtalálása révén, amit a csendben felismerhetünk, mint belülről, közvetlenül adott valóságot. A nemzeti anarchizmusom célja a nemzeti identitás újra megtalálása a belső ember újra megtalálása révén, mert a nemzeti identitás alapja belső emberi, - ez pedig egy misztikus törekvés, ezért mondom, hogy nemzeti anarchizmusom misztika is és a nemzeti identitást csak a misztika révén szerezhetjük vissza.
Pavel Florenskij orosz ortodox teológus azt mondta, hogy a pusztán racionális hit, még szörnyűbb ateizmus, mint a deklarált ateizmus. Ezt nyugodtan lehet alkalmazni a nemzeti öntudatra is: a nemzeti lét pusztán racionális megfogalmazása, a pusztán racionális nemzeti lét, még súlyosabb tagadása a nemzeti létnek, mint a nemzettagadó kozmopolitizmus. Ezért szoktam mondani, hogy a legkevésbé magyar a magyar szélsőjobb. Nem helyes a szembeállítás, amit a szélsőjobb szeret, hogy jó magyarok és kozmopolita nemzettagadók, ez a szembeállítás félrevezető, nem tükrözi a nemzet igazi lelki állapotát, hogy a nemzeti lét csak puszta illúzió még azoknál is kik nemzetieknek mondják magukat. Belső szellemi, lelki identitásra alapozott nemzet, a belső emberre alapozott nemzeti identitás nincs, lelki értelemben vett, szellemi értelemben vett magyarság nincs, ez a szomorú valóság, - a nemzeti anarchizmusnak ezt lenne hivatott, misztikus úton, mert csak azon lehet, megteremtenie. Nem az a gond, hogy ki a nemzeti és kik vannak hatalmon, hanem az, hogy szellemi értelemben vett magyarság, székelység nincsen, - és egy Jobbik, még ha hatalomra jut is nem oldja meg, mert probléma látása pusztán tudati és nem belső emberi, szellemileg, lelkileg nem képes újjáteremteni a nemzetet. És nem elég az idegen szívűeket elűzni a hatalomból, mint, ahogy a Jobbik gondolja, - igaz már az is nagy lépés volna.
A politika eszközeivel, amik nem szellemiek, nem születik újjá a nemzet, szellemileg, lelkileg. Vallásos anarchizmusom, nemzeti anarchizmusom egyik sarokköve a lelki, szellemi élet külső eszköznélkülisége, ami abból indul, hogy az ember totalitás, mely magában hordja, szellemi, lelki életnek eszközeit és a megújulás, külső eszköz nélküli lehetőségét, - csak a csend kell hozzá, mint külső körülmény, na meg a csend és az aktivitás természetes váltakozása, mint a természetben.
Képileg leírva: a demokrácia egy olyan tojás melynek belsejét szalma szálon kiszívták és kívül megpatkolták, csodálatos, de hiányzik a belső lényege, az élő belső valóság, ami a születés alapja; a nemzeti megújulás mindig lehetséges, mert az ember főnix madár, ki hamvaiból újjá születik bármikor, az ember bármikor újjá születhet és általa a nemzet.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése