A székely nemzeti anarchizmus gyökerében ragadja meg a dolgokat, az emberen keresztül, a belső ember válságain keresztül ragadja meg, a nemzeti válságokat és a nemzeti konfliktusokat. Valljuk, hogy a nemzet válsága a belső ember válsága.
Miről szól a történelem? A birtoklásról, hogy kié! A harcok a történelemben arról szóltak, hogy birtoklás. A birtoklásért gyilkoltak végig a történelemben. A puszta birtoklásért küzdeni évezredeken keresztül egy nagyon kicsinyes dolog, ha az ember igazi szellemi képéből kiindulva nézzük. Az ember, mint Teljesség alapján ítéljük meg a történelmet, akkor a történelem nem az embernek, mint Teljességnek a műve, hanem épp azé az emberé, aki már nem teljes, széthullott.
A történelem, akkor lett volna nagy ívű, szellemiekben, lelkiekben gazdag, ha az az ember alkotta volna meg, ki Teljes, Egész. Akkor mondhatna magáénak igazi történelmet az ember, ha önön teljességével, teljességének belső tartalmával töltötte volna ki a történelmet és nem azzal, hogy kapzsi ragadózó volt.
Az ember nagy filozófiákat épített elméjével, keleten és nyugaton egyaránt és közben egy teljesen kézzelfogható dolgot nem vesz figyelembe, hogy a halál mindent értelmetlenné tesz. Az ember nem szembesült a történelemben azzal a ténnyel, hogy hiba való minden fajta birtoklás, a szellemi és anyagi egyaránt. A szellemi tudásunk is puszta hiába való birtoklás, erre figyelmeztet az emberiség legbölcsebb könyve a Prédikátor könyve. Ez a könyv nem örvendett nagy népszerűségnek a történelemben.
Lehet, hogy épp a mulandóságtól való félelemből születnek a nagy vallások, filozófiák, misztikák, metafizikák. A haláltól való félelem, a mulandóságtól való félelem belső valóság, a vallások, metafizikák, filozófiák, misztikák, bölcsességek csak külsők.
Az ember, azért akar birtokolni, mert fél, félti önmagát. Az önmagát féltő ember kicsinyes küzdelme volt az emberiség eddigi történelme, azt hitte, hogy félelmét el tudja űzni birtoklással.
Jézus jól látta, hogy ez az alapvető problémája az embernek, az illuzórikus én féltése és közben nem veszi észre, hogy a múlhatatlan ott van belül, hogy amitől fél, a múlandóság csak illúzió, hogy csak a mulandó énjét félti és nem az igazit a múlhatatlant. De Jézus szerint, aki félti a külső énjét az elveszíti a belsőt, az igazit, azt a Teljességet, azt az Egészet, amiről fenn szó volt, amivel történelmet kellett volna alkotnia és nem csinálnia.
A történelemben az emberiség az igazi belső énje elől menekült a birtoklásba. Miért nem gazdag az emberiség történelme? Nem igazi belső énjével élte meg; csupa hiúság és szél kergetés volt; birtokolni akart és közben ő vált birtokolttá saját tulajdona által. A történelem az emberi hiába valóság, hiába való küzdelme volt.
Eddig az emberiség az akaratára alapozva hozott létre dolgokat, a puszta elme indítványára és nem belső énje sugallatára cselekedet. Az önállósult elme és az alapján működő akarat azt a belső emberi teljességet nélkülözte, amely az igazi alkotó.
Az önállósult elme és az alapján működő akarat erőszakos, pusztít, csak megragad, mint a ragadozó. Ha épít is az elme az akarattal, csak nagy pusztítások árán teszi, nagy ára van annak, rengeteget rombol ahhoz, hogy építhessen. A belső énünk, teljességünk nem romból, hanem, mint ahogy a rügyből, kibomlik a virág és gyümölcs lészen belőle, úgy bomlik ki lelkünkből is belső tartalma. A lelkünk alkotta dolgokhoz nem kell elpusztulnia semminek.
Aki ezt a belső alkotót nem éli meg, – aki bejárat is a Láthatatlanba, innen van belső énünk végtelen szilárdsága és Teljessége, a Transzcendenssel való kapcsolatából kifolyólag – csak elméjét és az abban lévő illuzórikus ént, az szorong és fél, félelmében egyre jobban birtoklóvá válik, de minél jobban birtoklóvá válik, annál jobban távol kerül belső énjétől, elveszíti az azzal való kapcsolatot. Ahogy Jézus mondja elveszti önmagát, aki félti önmagát.
Belső énünk szilárdságát, ami félelem mentessé tesz, nem csak a Transzcendenssel való kapcsolat adja, hanem az ember Istenképisége, ami abban áll, hogy az ember lényege is épp olyan megismerhetetlen, abszolút, végtelen, időtlen, mint az Istené. Ez a bennünk lévő időtlen én megélése nyugalmunk alapja, - az elme mely ezzel nincsen összhangban, fél, szorong és birtoklással próbálja elűzni félelmét, - anyagiak, szellemiek birtoklásával.
Az igazi élet, az időtlen énünk megélése, aki nem ezt teszi az fél, félelmében egy képzeletbeli ént kreál, amivel próbálja elűzni félelmét. Ennek a képzeletbeli énnek, külső garanciákra, biztonsággaranciákra van szüksége, mint a filozófiák, vallások, misztikák, metafizikák, meditációs technikák, vagy az anyagiak, a birtoklás. Kevesen tudják, hogy az emberiség nagy szelleminek vélt tanításai, nem egyebek, mint a birtoklás rafinált formái, az én féltés rafinált formái. A szellem épp azokat a formákat , azokat a végleges formákat nem kedveli, amiket az ember neki tulajdonít. A szellem olyan, mint a tűz, lángjai mindig más formákat öltenek, vagy, mint a szél, nem lehet formát tulajdonítani neki.
Az emberiség történelme, erről az illuzórikus, kicsinyes én védelméről szól és közben elveszett az igazi belső időtlen én. És most jön a legérdekesebb konklúzió, ami a nemzetekkel kapcsolatos: ha az embernek a történelmében az illuzórikus énje dominált, akkor a nemzetek történelme is az illuzórikus én történelme, a nemzeti identitások is, az eddigiekben, az illuzórikus énre épültek. Amit ma nemzeti identitásnak neveznek Európában, az az önmagát féltő ember énjére épül. A nemzetek történelme nem egyéb, mint a nemzetek én féltése. Aki félti illuzórikus énjét, az a belső én hiányában teszi, ha ezt meg a nemzetek teszik, akkor azt a belső igazi nemzeti én hiányában teszik.
Nagyon helyesnek látom azt, hogy Jézus tanítását alkalmazzam a nemzetekre, a nemzetek közötti konfliktusokra, vagy az ideologikus nacionalizmusok magyarázatára. Nagyon fontos észrevennünk, hogy a nemzeti én kétségbeesett védelme mögött, nagyon sok esetben, épp a belső nemzeti én hiánya rejlik, a nacionalizmusok mögött nemzeti identitáshiány rejlik, nemzeti frusztráció. A megtévesztő az, hogy a nacionalisták, valós veszélyekkel dolgoznak, - mint, ahogy a Jobbik nagyon valós problémáról beszélt, hogy Magyarországot, a magyarságot idegen érdekek veszélyeztetik. De a politika hiányossága épp abban van, hogy nem veszi észre, hogy az idegen érdekek azért jelentenek veszélyt, mert a magyarságból egy belső emberi identitást vesztett tömeg massza lett, melyet bárhova lehet manipulálni. És ezen a puszta politikai programok nem segítenek, még ha meg is valósulnak akkor sem. Nem elég a nagytőkét kirúgni az országból, vissza kell adni a nemzet tagjainak belső emberi identitását, hogy újra erős identitása legyen a magyarnak, a székelynek.
Tehát, ha a nacionalizmus valós problémákkal operál, akkor is fennáll az, hogy mögötte nemzeti identitászavar, nemzeti én féltés rejlik és nem erős nemzeti identitás, amit általában elmondanak magukról a nacionalisták és ezt azzal bizonyítják, hogy csak a külső veszélyt látják, a nemzet lelkébe már nem látnak be, ahol a problémák igazi gyökere van. A nacionalizmusok csak a külső énjét látják a nemzetnek és azt féltik, a nemzet belső énje hiányában. Nagyon szoros összefüggés van a nemzeti belső én hiány és az emberi belső én hiány között: a nacionalisták általában krónikusan belső én hiányos emberek, ezért van az, hogy bennük fejeződik ki a nemzet identitászavara. Ezeknek az embereknek nincsen belső énjük, ezért kell nekik egy külső nemzeti én, mellyel azonosulnak, és ebből lesz a nemzet illuzórikus képe, amivel sokan azonosulnak, belső emberi identitásuk hiányában, - identitás nélküli emberek szónokolnak nemzeti identitásról, nemzetről. A gond az, hogy így a nemzeti identitás alapja nem a belső emberi identitás lesz, a belső örök ember, a lélek a maga élő képeivel, hanem egy puszta külső illúzió.
A mai magyar és székely nemzeti identitás alapja egy nemzeti illúzió, mert a belső én, az örök, időtlen ember nem megélt, a lelkének képeivel. Az élő nemzeti kultúra ennek a belső embernek, ennek a belső Totalitásnak az élete. A Székelyföld területi autonómiája egy nemzeti illúzióra épül, és nem a belső emberi identitásra, a belső ember életére, ezért nincsen valós alapja, szellemileg és lelkileg az autonómia törekvésnek. A nemzeti élet forrása, a belső én, ismeretlen a nemzet számára, ez a fő tragédiánk.
A nemzetek terület vitái a birtokló ember problémái, mely épp a belső emberrel, a nemzeti lét lelki alapjával van ellentétben: a Székelyföld területi autonómiája is egy területi vita, hogy kié, egy bizonyos értelemben a Székelyföld, egy birtoklási probléma mely épp a belső énnel van ellentétben, a nemzet belső identitásával.
Mi székely nemzeti anarchisták, a nemzeti lét alapjává a belső ént, a belső örök embert tesszük, mely képi valóság, de egyben végtelen, örök, abszolút, és lényegét illetően kifejezhetetlen valóság, - a nemzeti identitás alapja az ember belső identitása. A nemzeti lét alapja ennek a belső isten-embernek az élete és nem az intézmény és nem a puszta információként ismert nemzeti kultúra. Szerintünk, ami nem megélt lelki valóságként van az elmében, az mind halott ismeret a nemzetről, - a mostani nemzeti kultúránk egy ilyen halott kultúra. A nemzeti eredet, pusztán racionális tisztázása, ismerete, nem vezet sehova, egyáltalán nem erősíti a nemzeti identitást. A finnugristák és a török-mongolos-hun eredetet valók vitája álprobléma, ha a belső emberi identitást tekintjük a nemzeti identitás alapjának. A nemzet igazi önismerete belül van, - a lélek a mindennek tudója.
A magyarságnak, székelységnek csak információja, puszta tudása van önmagáról, és ezért nincsen belső élete, ezért nincsen belső szerves, az életre, a lélek belső életére alapozott identitása, - nemzeti és emberi identitást, csak a belül megélt valóságok adnak, csak az élő dolgok adnak és nem a halott ismeretek. Ahol meg nincsen élet ott halál van, nemzet halál. A nemzeti halál vízióinknak azt hiszem meg van a reális alapja és nem csak költői rémlátomások: a magyarság, belül, lelkében, rég halott, - már rég nem éli önön belső életét a nemzet.
A nemzeti megújuláshoz, a lélek, a szellem életét kell figyelnünk önmagunkban és nem a múlt kövületeit.
Székely, magyar létünket megélni belülről, elég csak Létezni, mert a belső lényegünk a Létezés maga, - azon kívül a Lélek meg megteszi a magáét.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése