Aliékat azzal vádolta a katolikus plébános, hogy isznak. Ilyenkor nagyon mérges volt Ali, mer tő már néhány éve letette a poharat, a felesége Zülejka meg nem ihatott a gyógyszerek miatt és így nem is ivott.
Ali tényleg ivott, de letette a poharat. A paraszti rossz féleség ráhúzta az alkoholista zubbonyt és attól nem nagyon tudott megszabadulni, hiába nem ivott.
Zülejka soha nem ivott, csak néha egy pohárral a hangulatért. Amióta beteg lett, azóta tényleg meg sem kóstolta az itókát. Alinak, ameddig ivott ő vitte az üzletből a piát, ezért a parasztok rákenték, hogy ő is iszik.
A ragalom, hogy Zülejka is iszik, akkor okozott gondot, amikor betegségébe visszaesett és bevitték a kórházba. Férjének az aszisztensek azt mondták, hogy Zülejka betegségének az oka, hogy iszik. Ali nagyon felháborodott, csak nem mutatta ki, tudta, hogy Zülejka nem iszik. Épp akkor olvasott egy könyvet Ali, Zülejka betegségéről és abból próbált érvelni az aszisztenseknek, hogy nincs igazuk, de hiába. Végül is a szerencse az volt, hogy az orvos nem pletyka alapján állapította meg a diagnózist.
Mert Ali rájött, hogy itt valami pletyka van a dologban. Akkor jött rá, amikor megtudta, hogy a Zülejka nővére is ott járt. Rájött, hogy feleségéről a kedves nővére terjeszti az alkoholizmust. A falú orvosnője, ki híres volt arról, hogy nem ért a szakmájához, fel ült a pletykának. De a helyi rendőrfőnök sem maradt ki, ki ugyan csak pletykák alapján ítélkezett. Szóvá is tette Zülejkának, hogy ne igyon. De ebből nagy ügyet nem csináltak Aliék, mert a rendőri intelligenciától többet nem lehetett várni. Megértették a szegény rendőrt.
De a katolikus papon nagyon elcsodálkoztak, hogy egy pap odáig süllyed, hogy rossz indulatu falusi parasztok pletykái alapján ítélkezik. Ali, aki maga is teológiát végzett, de nem gyakorolta hivatását, munkanélküli volt, elgondolta, hogy egy katolikus pap, hogy tudott egy közönséges rágalmazóvá zülleni.
De, hogy lesz rágalmazóvá, egy katolikus pap, amikor Jézus tanításában központi helyet foglat el, hogy ne ítélkezz? Ali tudta, hogy, hogy, nem potyára lett vallásos anarchista. A következőket tartotta az egyházi intézményről. Az intézmény alapja a különbségtevés, az ítélet. Az intézmény alapja az ítélet, mely alapján felosztják az embereket jókra és rosszakra, ami alapját képezi az intézményhez tartozásnak, vagy kitaszításnak vagy be nem fogadásnak. De az ítélet mindig igazságtalan, mert az ember lelkét nem ismerjük, akit megítélünk. Az embert csak önön lelke ismeri és csak az mondhat ítéletet fölötte. Ez meg is történik minden ember álmában, hogy a lélek ítélkezik az ember fölött, de ezt az emberek nem veszik komolyan. A gond az is, hogy nem ismerik lelkük álomnyelvét. Ali azt tartotta, hogy nem csoda, hogy az emberek nem értik Jézus példázatait, képeit, mert önön lelkük nyelvét sem értik, Jézus a példázatai meg a lélek nyelvén mondta. Jézus a példázataiban, a lélek nyelvén egy olyan országról beszélt, melynek az alapja nem az ítélet, mint az egyházi intézményeknél. Az ország, amiről ő beszélt az ott van a lelkében mindenkinek és amelybe csak tőled függ, hogy belépsz-e. Beléphetsz ha összhangba vagy, gondolkodásoddal is ennek a rejtett birodalomnak a törvényeivel. Ebbe nem mások ítélete enged be vagy rekeszt ki hanem te magad saját magadat. De itt nem csak önön lelkedtől vagy ismert, hanem Isten lelkétől is. Ők nem úgy ítélnek, mint ahogy az intézmények elöljárói és azok talpnyalói. Nekik az ítéletük, nem is ítélet, hanem egy kép melyet álmodban mutatnak rólad. Ha azzal a képpel szembesültél bejutottál a benned lévő országba.
De nem hiába mondta Jézus, hogy ami alapján ítélsz annak alapján fognak téged is megítélni, mert a rágalmazó katolikus pap esete ezt bizonyítja.
Aliék ellátogattak a szomszéd faluba a plébános úrhoz, mert máshonnan járt. Hittanosok voltak nála, mert az iskolában nem tudta valami okból megtartani az órát és hogy ne maradjon el az óra behívta a plébániára. Érdekes hittan óra volt. A gyerekeknek, hogy valamivel legyenek elfoglalva, valami kártya szerű jámbor képek voltak oda adva. A plébános úr evett közben, de ezzel nem is lett volna gond. A furcsa az volt, hogy közben töltött is magának, és a gyerekek előtt ivott. Az itóka színéből ítélve, nem is volt akármi, zilahi szilvapálinka volt, a színéről ítélve olyan igazi eperhordóban érlelt nedű volt.
Végül is kiderült, hogy egy olyan pap rágalmazta Aliékat, aki nem tudta még azt sem megállni, hogy a hittanos gyerekek előtt ne igyon.
Nagy Attila Puli Kökös
Puli Attila rágalmazási buzgóságának az igazi okáról
VálaszTörlés2OO4 április 13-án NAGY Attila Puli felállított hozzánk másnaposan egy kékre-zöldre vert vastag hangú nővel és azzal együtt megakart győzni arról, hogy adjak az, akkor még csak általam Attilaként és a barátomként ismert férfinek (Jóval később a bosszúállása megtétele után sok évvel később derült csak ki, hogy az évekig barátomnak képzelt személy azért keresete és kérte ki a barátságomat, mert a szekuritate által rám állított besúgó volt), egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható volt, hogy az előzőekhez hasonlóan, soha nem fog megadni. Ezt az újabb potya - adományt, a szerencsétlenségemre akkor megtagadtam akkor tőle (Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem akkor, az a család növekedett szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!). Ezt az elutasítást utólag, ő, a lehető legprimtívebb módon megbosszulta, és különböző rólam kiagyalt tárgyi alap nélküli sztorikkal elkezdett az interneten hitelteleníteni, sarlatánozni.
Puli - Attila azt állítja, hogy nem igaz az, hogy ők másnaposak voltak. De akkor hogyhogy éppen a Kököstől 7O kilométerre levő Csíkseredában és reggel 8 órakor fogyott el a pénzük? Miközben az elmondásuk szerint, éppen azért volt nekik annyira fontos és sürgős tőlem megkapni az újabb vissza nem fizetendő pénz-adományt, mert állítólag anélkül nem tudtak Gyergyószentmiklósra tovább utazni. És ha nem voltak másnaposak, vagy fél-részegek, mint ahogy én akkor érzékeltem, és ami a külsejükből is egyenesen lerítt, akkor, tudatos vétek-számba megy, az a kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy tekintet nélkül arra, hogy a két szobás lakásunk kis szobájában, mindössze néhány órára a szülés – születés élet-drámája után, pihen és alszik a feleségem és az éppen frissen megszületett kislányunk. Amennyiben a józan tudatuknál voltak mindketten, emberileg elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem a cél érdekében kezelésbe vettek – főként az addig általam ismeretlen, sárga - zöld- és kék monoklis asszony – abból a célból, hogy adjak „kölcsön” pénzt, és ahogy nyíltan hitetlenkedtek, akkor amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál.
Még akkor is, ha lett volna, nekik tekintettel kellett volna lenni arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs ügyintézés pénzkiadással jár. Én akkor attól szorongtam, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...- mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Hogy barátomként a lakásba be engedett Nagy Attila és az utána nyomuló neje a rámanős hangoskodásukkal a család nyugalmát megbontják.
Puli azt állítja, hogy a igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy-károsult lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Ha tudták, hogy nem szabad a feleségének alkoholt innia, miért mentek el előző nap egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért költötték el az utazási pénzüket éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak és a vendégeik alkoholt isznak? - És miért állt ezért rajtam bosszút? Miért állítja, hogy az alig szült feleségem ott hagyta a kis Turulát és kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a szobában, neki fogott Pulinak rólam árulkodni ...? Mert hiszen egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és az őt zavaró Pulikát és az annál is hangosabban és vaskosabban kiabáló, másnapos feleségét, velem szemben a bizalmába fogadni!
Puli ugyanazt állítja – Hogy oda ne rohanjak! – mint a szekus üldözötti dossziémban a szekus tisztek, hogy annak az érdekében írja rólam a hazugságait, hogy megvédje tőlem, az ártatlan és óvatlan magyar embereket, akikért ugyebár ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő volt-besúgói és kulturális diverzánsi szíve...
Lásd még: http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei