A katolikus teológia első két évében nagyon törekvő voltam, nagyon komolyan vettem a lelki életet, mármint, ott, ahogy megkívánták. De harmad évtől kezdte követelni a jogait az igazi lényem, a kereső és nem pusztán csak elfogadó. Én keresőként lettem vallásos, de nem tudtam megállni a pusztán elfogadó, utánzó vallásosságnál. A kereséshez nagy lehetőség volt, hogy harmad évtől könyvtáros lettem, negyed - ötöd éven főkönyvtáros is. A kötelező programokat kivéve az időmet a könyvtárban olvasással töltöttem. Közben sportoltam is, vigyáztam a fizikumra. Igazság szerint nem lett volna szabad a heti könyvtárnyitáson kívül, ami két óra volt, nekem sem többet tartózkodni a könyvtárba, de a tanáraim elnézték.
Természetesen, nem lehetett az egész könyvtárat átolvasni, de átnézni nagyon sok könyvet, igen. Ezért volt az, hogy bármilyen nyelvű könyvről lett volna szó, tudtam, hogy kb. mi van benne. Ebből a teológusoknak is hasznuk volt, mert amikor jöttek, hogy valami dolgozathoz anyag kellene, készen megkapták tőlem, nem kellett kereséssel tölteniük az időt. Valószínű ezért, és azért is nézték el tanáraim, hogy látták rajtam a könyvtárban tartózkodás eredményét. Természetesen, amikor ötöd év után ott hagytam a teológiát, akkor azzal jöttek sokan, hogy a könyvtár ártott meg nekem. Ezt most sem értem, a buzgósággal nem vág össze az olvasottság, bunkónak kell maradni, hogy jámbor maradhass. Lehet, nem vág össze.
Utólag, évekre rá, olyan rólam szóló legendával is találkoztam, hogy elolvastam a könyvtár összes könyveit. Ott olvastam először, jelzem a kommunizmus dühöngő korszakában, a nyolcvanas években voltam teológus, Márait és Cs. Szabót, ekkor ez ott nagydolog volt. Volt olyan, hogy index könyvtár, de nem egyházi, hanem az államiak miatt. Abban volt egy néhány könyv, magyar történelem témában, de, hogy azok miért kerültek oda, nem értettem, semmi különös nem volt bennük, lehet, hogy formaság volt, az állami éberség kijátszására, pro forma.
A Chiara Lubich, nevével fémjelzett karizmatikus, és bázisközösség mozgalom begyűrűzött Gyulafehérvárra, a teológiára. Itt meg kell jegyeznem egy dologot, amit a római katolikus egyházban felismertek, hogy az emberi lét egyik alapja az, hogy közösségben él, és nem arctalan tömegben. Felismerték, hogy az egyház tömeggé züllött, melyben nem lehet hiteleslelki életet élni, csak kisközösségben. Azt hiszem, hogy ezt a nemzet esetében is be kellene látni, hogy nem elég a politikai, véresszájú magyarkodás, a nemzet csak községként, kis közösségekbe tagolódva életképes, és nem, magukat nemzetinek mondó, identitás nélküli tömegpártokban. Meg azt is be kellene látni, hogy a lélek nem csak a vallásoknak fontos, hanem a nemzetnek is, mert csak egészséges lelkekben életképes a nemzet. Ilyen szempontból elég riasztó adatai vannak az egészségügy statisztikáknak, ami a magyarságot illeti. A teológián is létrejöttek ilyen közösségek, de egy idő után betiltották őket, mert fura dolgokat produkáltak, “megszállta őket a lélek” és kivetkőztek magukból, amit a tanári gárda nem tudott elviselni. Az én időmben megint engedélyezték őket, és jó pont volt ha közéjük tartoztál, mert buzgóbbnak számítottál, mint a többi. Én is jó pontokat akartam szerezni, és egy néhányszor eljártam, lehet csak egyszer. De abból elegem volt már. Hányingerem volt az ott dívó ömlengő szabad, kötetlen imáktól.
Ahol van az egyik, ott megjelenik a másik, az ellentéte. Ahol vannak buzgók, ott megjelennek természetesen a liberálisak, végül ezek között kötöttem ki. Magatartásom alapján soroltak oda, és nem épp az alapján, hogy társaságilag is közéjük tartoztam. Én egyedüli, külön utat jártam, engem a könyvtár érdekelt, és az távol tartott a két csoport konfliktusától. A buzgók nem nézték jó szemmel a liberálisakat, a teológia lelki rendjének veszélyeztetőit látták bennük, amivel a tanári kar is, hallgatólagosan egyet értett, ezért volt az, hogy a buzgók be tudták köpni a liberálisokat, nagyon gyakran, csak gyanúsítva, alaptalan rágalmakkal, amire a tanári kar fel is ült, és így születtek igazságtalan döntések. Természetesen a bibliások, mert így neveztük őket mi liberálisok, a kötetlen Biblia magyarázataik miatt, ezt mind annak az érdekében tették, hogy rend legyen a teológián, a mélyebb lelki életért voltak tisztességtelen besúgói a tanári karnak. Egyszer meg is mondtam nyíltan, ti sem vagytok különbek a kívülről küldött szekus besúgóknál.
Ezeket az embereket, inkább lelki betegeknek láttam, mint jámboraknak. Vallásosságuk egy szörnyű monomániás önzés volt, nem egyéb. Nem volt ennek semmi köze Istenhez, mint általában a mostani nyugati vallásosságnak.
A teológián, nagyon kellett vigyáznod, hogy ne barátkozz egyoldalúan egy személlyel, mert a buziság gyanújába keveredhettél. Meg volt a mindennapi egy óra séta idő, amikor sétálni mehettél a városba, de a séta partnereidet ajánlott volt változtatni, ha nem akartál abba a gyanúba keveredni, hogy meleg vagy.
Harmad éves voltam, amikor évfolyamtársam lett M. K., egy néhány év szünet után kérte visszavételét. Nagyon nyitott volt, olvasott, és barátok lettünk. Miután ott hagytam a teológiát, sokan azt mondták, hogy M. K. hatása volt. Nekem az a gyanúm, hogy a Securitate küldte oda, direkt értem, hogy liberális voltomat felerősítse, és így távolítson el a teológiáról. Az a folyamat, ami bennem elindult harmad éven, azt nem M. K. hozta létre, az, az enyém volt, a lélek követelte a magáét, a lélekölő vallásossággal szemben, ami puszta forma volt, ő csak rájátszott, tényleg csak erősítette, természetesen megbízói céljainak megfelelően.
Nagyon skrupulus voltam az elején, rengeteg lelki görcsöm volt, M.K., attól függetlenül, hogy kiknek a megbízásából tette, és mi célból, nagyban hozzájárult ezen görcsöktől való
megszabadulásomhoz, végül a teológus-ügynök kifejezetten lelki javamra volt. Ennek következtében ott is hagytam a teológiát, a Securitate célt is ért, de az igazi nyertes én voltam.
A diktatúra látványos kínzásai, kivégzései kapnak hangsúlyt utólag, és kevesen írnak arról, hogy a diktatúra egyik fő eszköze az ilyen manipulálás is volt, hogy rád ültetek egy ilyen barátot, ki szép lassan eltérített életcélodtól, ami nem volt ínyére a rendszernek, mert úgy látta, hogy ha megvalósítod életcélodat, akkor a rendszer számára kényelmetlen lehetsz. De majdnem későn vettem észre, hogy ez a demokráciában is így működik. A demokráciában is ültettek rám emberüket, hogy megint eltérítsenek célomtól, vagyis a már megvalósult célomat tegyék tönkre. Nem gondoltam, csak utólag, hogy ezt egy egyetemi tanársegéd, most már tanár, de unitárius tiszteletes feleség teszi velem. Ezek a titkosszolgálatiak, nagyon jól ismerik az ember rejtett, vagy nyílt törekvéseit, és arra rájátszanak. Az unitárius papságból való kilépésembe akart besegíteni ez a hölgy, a titkosszolgálati céloknak megfelelően, téves
információval, amikor Kolozsvárt könyvtárosi állás kerestem, amire évek múltával jöttem rá. De erről még írok bővebben.
Akármilyen külön utas voltam, én sem kerülhetem el, a bibliások ellnem irányuló feljelentését, vagyis az ellenünk irányuló feljelentést. Mivel méla undorom volt a többi teológustól, - nagyon buták voltak, és érződött rajtuk, nagy részén, hogy valami komplexusnak köszönhették ott létüket, kivéve azokat, kiket a Securitate küldött oda eleve, vagy nekik is meg volt a maguk komplexusa?! - csak M.K. - val barátkoztam, elkövetve az egyoldalú, kizárólagos barátság hibáját, ahhoz vezetett negyed éven, hogy feljelentettek a püspöknél a buziság gyanújával. Hát mondhatom, hogy a vád alaptalan volt. Először M.K.-t hívatta a püspök, ha jól emlékszem még Jakab Antal volt, de rám már nem került sor, mert M.K.-nak jó dumája volt és meggyőzte, hogy alaptalan a vád.
Nem olyan rég, a neten megkerestem volt évfolyamtársamat, Mülhbacher Eduardot, aki
Németországban katolikus pap. Mivel szebeni szász volt, kiment Németországban. De ebben közre játszott az is, hogy a székely kollégái, kinéztél maguk közül, német volta miatt. Ezt ő panaszolta nekem szomorúan, hogy ki kell mennie, mert a székelyek nem tolerálják származása miatt. A székely nem az a mókás, vicces, csavaros eszű ártatlan emberke, minek szereti magát bemutatni. Sokszor nagyon intoleráns, ezért volt, valamelyik században, a Székelyföldön örmény ellenes pogrom, amiről kevesen tudnak, a Jaten, Szegeden, egy nyári agytágítón hallgattam egy előadást erről. Mühlbacher Eduarddal elemlegettük a teológiai éveket, és megemlékeztünk a bibliásokról is, akiket ő is rühellt. Tőle tudtam meg, hogy akik minket beköphettek a püspöknek, buziság gyanújával, azoknak biza egy része maga buzi volt. Nagyokat imádkoztak, ahogy Eduard mondta, és közben seggbe baszták egymást. És mivel karizmatikusok voltak, az úr szent lelke fölöttük lebegett.
Nagy Attila (Puli) - Kökös
Mocskos féreg vagy, nem más..... Javaslom, hogy változtass gyorsan olyan mocskos nevet, mint azoknak van akiknek ennyire nyalod a seggét! Ne merd használni azt a nyelvet amiket ilyen ócska rágalmakkal illetsz és akiket jelentgetsz! Szégyelld magad te genetikai hulladék! Az ilyeneket kellett volna elvigye a malária, lépfene vagy a francot sem érdekli hogy mi. Mindenkinek jobb lenne nélküled! Javaslom mentsd meg a világot és kösd fel magad!
VálaszTörlés