A kilencvenes évek elején, az erdélyi magyarság valamit is magára adó értelmiségije, nem volt autonómiás. Autonómiásnak lenni, valami alacsonyrendű nacionalizmust jelentett. Nevettek azon, az intelligensek, ha valaki autonómiát emlegetett.
Mára, nagy része behódolt, ki pénzikéért, ki a megbélyegzéstől való, hogy áruló, félelemből. Heller Ágnes mondta, hogy az embereknek azért nincsen önálló véleményük, mert fél szemmel azt nézik, hogy látja-e a másik, mit szól az ő vélekedéséhez, és az egymást figyelő szemek, cenzúrája miatt, az emberek nem mernek önállóan gondolkodni. A ma cenzúrájának az alapja, az egymástól való félelem, de aztán mit mond a másik, ezért nem mer senki önállóan gondolkodni, mert a vélemény kezdete a gondolkodás. Az ilyen emberek elveszítették autonómiájukat!
Na, ilyen érdekekből, félelemből, lettek sokan autonómiások, mondhatjuk nyugodtan megalkuvásból. Az autonómiás tömegeket, a nem autonóm magatartás, az érdek, a félelem, a megalkuvás verbuválta. Az ilyen közösség nem autonóm, ezt kompenzálja autonómia igénnyel, az autonómiára való képtelenséget!
Szóval az autonómiás tömegeket az egzisztenciális félelem verbuválta! Félelemből nem lehet igazán harcolni semmiért, csak az ember önmaga ellen harcolhat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése