(Levélrészlet) Az Epilógusban említed, hogy nem kéne "nyom nélkül eltűnni". A legmélyebb, amit egzisztenciálisan megélünk a mulandóság és nem a tanok, meg a meditációs technikák. A tan, a technika külső, a mulandóság élménye belső és külső látvány egyaránt.
A Kezdetben volt a mulandóság, és nem a tanok, nem a jógatechnikák, legkevésbé a katedrálisok és az egyházak. A nagy misztikák kezdeteiben, nem tanokat látunk, hanem csak kezeket, kik a mulandóságra mutattak. De ahogy teltek az idők, egyre fontosabb lett a misztikákban a tan, a technika és lassan eltűnt a mulandóságon való elmélkedés. Jézus a példázataival még csak a tiszta mutató kéz volt, nem volt úgynevezett tanítása.
De hogy maradjon nyomunk, mikor lényegünk apofatikus, láthatatlan, nyom-nélküli?! De hogy maradjon nyomunk, ha egy olyan világegyetemben élünk, mi nyom nélkül el fog tűnni. És jön az újabb nagy Bumm és következő és a következő az idők végtelenségében, akkor hol lesz a mi emlékünk, hol lesz a mi nyomunk.
Ha minden szent könyv elvész, a Prédikátor könyve akkor sem fog elveszni, mert a lényege mindig a szemünk előtt lesz, a mulandóság. Aki elmélkedik a Prédikátor könyvén, látja közvetlenül mire az mutat, az mellőzheti kelet nagy vallásait, tanait, misztikáit, metafizikáit, jógatechnikáit. De annak kinyilvánul mind az amit kelet szent könyvei leírtak, amit Jézus és a próféták tudtak, amit a keresztény misztikusok megéltek.
Amilyen közvetlen a mulandóság olyan közvetlen, vagy még közvetlenebb a múlhatatlan és akkor minek az erőfeszítés. Jézus példázatában a szüzek csak várakoznak a vőlegényre, nem meditálnak. Ez a kép, ez a példázat annyira közvetlenül hatékony, hogy elvisz a Vőlegényhez, egyesítve a lelket vele.
Az esti égen mindig megbámulom a repülők villogó fényjelzéseit és elgondolom, hogy így keletkeznek és tűnnek el az idő végtelenjében a világegyetemek egymást követve. Ilyenkor nem tudok sem kelet, sem nyugat misztikáiról. Ez ad megnyugvást az elmének.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése