Vallásos anarchizmus - Hell Nagy István és a vallásilag művelt ateista, az unitarizmus, mint rejtett ateizmus

Hell Nagy István A katolikusok évszázadokon keresztül tiltották a biblia olvasását - ez az egyik oka a hívek tudatlanságának.

Döbbenetes: vallási kérdésekben az ateisták a legjobbak - KÜLFÖLD - NÉPSZAVA online

www.nepszava.hu

Az ateisták és a szabadgon dolkodók igazodnak el a legjobban a vallás kérdéseiben Amerikában - állítja a Pew közvélemény-kutató intézet felmérése, amelyet szerdán közölt a The Washington Times....

István Urunk Fércbookos bejegyzése a következő gondolatokat eredményezte, hozzászólás formájában. Előre bocsájtom nem rendszerezett gondolatok amik itt következnek, ahogy jöttek.

A protestánsok azzal nem lettek "okosabbak", hogy tanulmányozták a Bibliát. Ez egy olcsó mese. Sőt, a Biblia egyoldalú racionalista megközelítése lehetetlenné tette, hogy a lélek és a Biblia képi világa egymásra találjon. Az egyoldalú ráció puszta könyvé züllesztette a Bibliát, ami már nem kinyilatkoztatás. Valami akkor kinyilakoztatás, ha az a lélek képi nyelvén történik, mert csak így érti meg a saját belső képi világát ismerő elme. A bennünk megnyilakozó Isten és a Biblia Istene egy és ugyan az, de csak akkor ha lelkünk képei élő képek, tudatunk ismeri őket. Az egyoldalú ráció egy szakadékot hozott létre a Biblia képi világa és a lélek képi világa között. A Biblia képeit csak a lélek élő képei révén, a lélekn élő képei ismeretében értjük meg. A Biblia akkor élő kinyilakoztatás, ha az abban levő képek a lélekben élőek. Végül azt is mondhatjuk, hogy a Bibliát csak képi önismerretünk révén érthetjük meg, mint élő képi valóságot. Ezt leginkább a zsidó Alexandria Filon értette meg először.

A lélek nélkül tanulmányozott, olvasott Biblia már nem kinyilatkoztatás, puszta könyv csak. A Biblia lélekkel olvasva nem egyéb, mint a kézbevehető lélek, melyben Isten lakik.

A Biblia lényege, hogy megszólítsa, ébressze a lelket, de csak akkor van erre lehetőség, ha erre a lélek képi világa készséges, ha a képek nincsenek mély-hütve – ha nincsen kemény ellenállás még a mélyhütött lelket is fel lelket ébreszteni, mert a lélek fagyasztva is aktív tud lenni, önmagát kiolvassza, ha hagyjuk. A Biblia és a lélek egy és ugyanazon valóság ezért értik meg egymást.

Az unitarizmus racionalizmusából kifolyólag mondhatjuk, hogy az unitarizmus racionalista egy-istene, nem a lélek, a Biblia képeiben megnyílvánuló Isten, hanem a puszta ráció istene, mely rejtett Isten-tagadás.

Hát meglehet, hogy egy ateistában több nyitottság van a transzcendensre, mint egy hívőben. Pusztán csak racionálisan hinni vagy nem hinni tök mindegy, ezek csak tudati tartalmak. A ma hívőjének és nem hívőjének ugyan az a semleges magatartása van a transzcendens irányába.

A puszta ismeretekre redukált vallási ismeretek halott, értéktelen ismeretek. A vallási műveltség az aminek a transzcendens irányában nem veszed semmi hasznát. Az unitarizmus racionalizmusa már nem egyéb, mint az ateizmus vallási köntösben. (Megjegyzem unitárius teológiai végzettségem van. Nem vagyok lelkész.)

A vallás lényege a reintegráció az Abszolútumba, ezt jelenti a religió, religare latin szó, visszakapcsolódás. Ez leginkább az Abszolútum által történhet, közvetlenül, a vallást mellőzve. Ilyen esetben maga Isten szünteti meg a vallás szerepét, függeszti fel.

Teológiai végzettségem ellenére a hit fogalma valami fölösleges, számomra sokszor érthetetlen. Mikor Isten a világban és bennünk él, nyilatkozik meg a legközvetlenebbül, nem látom értelmét a Biblia kizárólagosságának, mint kinyilatkoztatásnak. Azt hiszem, hogy a hit fogalma ott jelentkezik és van értelme, ahol túl nagy a távolság az Isten és az ember között, ez a kereszténység.

A vallás hátránya, hogy fontosabbnak tartja magát az Istennél és az embernél is.

A nemzeti eszme is ekkor káros, mikor fontosabb, mint a saját életed, szolgai alávetettséget kér saját életed árán is - pedig a saját életnél nincsen fontosabb senki számára és ahhoz joga is van.

A vallás akkor tölti be szerepét ha puszta jel marad mi a Transzcendensre utal és semmi egyéb. Ezek a jelek élő formában a lélekben vannak, mint a hegy, a fa, a folyó. A vallás inkább kiszívja ezekből az életet. De ezek egyben az egyetemes és nemzeti kultúra képi alapjai is, ezek megélése a teljességünk megélése, az egyetemes megélése és ezeknek mint egy sajátosságaként a nemzeti megélését is jelenti. (A vallás és a kultúra lényege, szerepe, hogy közvetítsen az elme és a lélek között, ez nem működik nyugaton, ezért nem érték és halott a nyugati kultúra.) A nemzetinek is mint egy Transzcendensre utaló jelként van értelme, ez lenne az élő nemzeti identitás - amikor nem ez akkor pusztító nacionalizmus lesz belőle. Hangsúlyozom: a nemzeti csak sajátossága az Egésznek, az Egyetemesnek, a nacionalizmus ez ellen vét, abszolutizálja a nemzetit a pusztán csak sajátost.

Itt van egy kis hiba, ami az ateisták jobb vallásismeretét illeti. A kereszténység legnagyobb, legmélyebb kritikusai, filozófusok, teológiát végeztek, vagy megkezdték legalább, vagy lelkészi családból származtak.

Hogy a racionalista elme "okosabb" lenne, mint a vallásos, nagy tévedés. Mindkettőnél épp ott dőlnek el a dolgok, ami a legkevésbé racionális. A racionalista kisokosnak is inkább csak hiedelmei vannak, ezért épp úgy vallásos, szekularizált formában, mint a hívő, magatartása nem sokban különbözik a hívő nénikéétől. Annyi különbséggel, hogy most nem a pap mondja meg mit higgyen, hanem egy magazinban, vagy tudományos lapban a szakértő, a legújabb kutatások alapján. Semmi új a Nap alatt.

A posztmodernitás papja a szakértő. A hit világa, mivel stabil volt, lassan változott, adott egy biztonságérzetet. De most amikor a legújabb kutatások eredményei naponta dőlnek meg, az ember el van bizonytalanodva, szorong - lehet, hogy valakik ezt is akarják. A szakértőktől függő ember sokkal nagyobb függőségben él, mint az egyház hívője. Úgy, hogy az okos ráció nagyobb függőséghez vezetett, de ez is acél az infantilizálás. A modern ember sokkal infantilisabb, mint a vallásos.

Róma tíltotta a Biblia ismeretét: de most nem tiltanak semmit, hanem csak gondoskodnak arról, hogy mire irányuljon az ember figyelme, ez manipuláció, ez még rosszabb, mint a direkt tiltás. Oswald Spengler a Nyugat alkonyában már rég figyelmeztetett, hogy a demokrácia cenzúrája jobban működik, mint a diktatúrák-é: a demokrácia cenzúrája az elhallgatás,a miről nem beszélnek az nincs.

Sokan nem tudják, hogy a demokráciába vetett hitük, épp olyan vallásos hit, mint egy katolikusé. Csak a demokratának nem Rómából mondják meg mit kell hinni, hanem a nagyon sok szakértő.

A vallásos hívőnek és a demokratának ugyan az a lelke és egyformán tudattalan mindkettő önön lelkének tartalmai felől, a mai világban. A lelki élet ezzel kezdődik a belső tartalmak tudatba emelésével. A Bibliát is csak úgy ismeri meg az ember, ha önön belső tartalmai tudatosodtak, mert a Biblia a lélek képi nyelvén íródott. A kinyilatkoztatás bennünk, a természetben és a szent könyvekben szinkrón a maga képiségében.
A belső tartalmak tudatosításával kezdődik minden misztika, lelki élet, mert ezen keresztül lépünk kapcsolatba az Abszolútummal. Ilyen megközelítésben lehet mellőzni a hit fogalmát - a demokraták esetében nem lehet, mert a demokrácia tényleg a vak hiten alapul és a gőgös racionalizmus is.

A nyugati racionalista-ateista, a felvilágosodott és a fel-nem-világosodott ki "Új Felvilágosodást" akar felsőbbrendűségi gőggel tekint mindenre mi vallás és közben nem tudja, hogy ezt a gőgöt a vallási felsőbbrendűségében tetszelgő és a "vadakat" a más vallásokat a szeretet nevében lenéző Rómától örökölte. A nyugati ember gőgje nyilvánul meg mindkettőben.

A gőg a nyugati ember identitászavarából származik. Identitászavar ott van ahol a lélek tartalmai nem tudatosak, ahol a vallás, a kultúra nem tölti be a közvetítő szerepet az elme és lélek között - ahol a ráció elszakadt a lélektől. A ráció elszakadása a lélektől a skolasztikával kezdődik és folytatódik a racionalizmusban. A ráció gőgje önön önállóságában vetett hitből származik - ennek görög filozófiai kezdetei vannak. Ebből az következik, hogy a mai, felsőbbrendűségében tetszelgő modern ateista, nagyon hasonlít a romai vallású elődjére. A lélek nem változott ami a gondolatokat, tetteket mozgatja, ezt nem tudja az Új Felvilágosulást sóhajtó ateista. Nyugaton nem különbözik a vallásos és az ateista, mindkettő csak pusztán tudja, hogy mi ő, mert elméje önön központjától távol él - mindkettő az identitás nélküli ember.

Ahol a gőg, a felsőbbrendűség az úr, mint az európai fehér ember civilizációjában, ott a tolerancia csak üres jelszó - a gőgös minden csak nem toleráns. A demokrácia tolerancia meséje üres duma.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld