"Erőszak a gyengék végső menedéke" Isaac Asimov
Van szellemi előkelőségbe burkolózott erőszak, ez még rosszabb, mint a nyílt, a durva. Nem csak azért ítélik el egyesek az erőszakot, mert féltik törékeny énjüket az árnyékuktól, én-féltésből?! Az erőszakot nem ismerő szép és új világ is a gyengék menedéke, melyről a liberálisok ábrándoznak. Az erőszakmentes világ ábrándja is a gyengék ábrándja, és mivel ki van zárva belőle az ellenpólus nem egyéb, mint szellemi totalitarizmus, ami aztán a jóság ürügyén nyílttá válik.
Már ismerjük a tolerancia, az emberi jogok ürügyén gyakorolt cenzúrát. Lassan haladunk a tolerancia egyre nyíltabb intoleranciája fele, egyre nyíltabb, egyre erőszakosabb türelmetlensége fele.
Egyenlőre az erőszak csak szellemi, amire nincsen garancia, hogy nem vált át nyílt erőszakba, mert a toleranciát prédikáló liberális van kitéve leginkább tudattalanja támadásainak, mert a toleranciát prédikálva ő nem veszi leginkább számításba lelkének agresszív világát, félelmében az árnyékától elmenekül egy szép és új világba ahol nincsen erőszak, így úgy néz ki, hogy még gyávább, mint a nyíltan erőszakos szélsőjobbos.
A liberálisnak a tolerancia-prédikációja tudattalan ürügy, hogy ne kelljen személyisége árnyékos oldalával talákoznia, menekvés önön árnyéka elől.
Mindkettőnek, szélsőjobbosnak és a liberálisnak, leginkább önmagával van meggyűlve a baja és azért püföl másokat. A nyílt erőszaktól való félelme a liberálisnak nem más, mint önön árnyékától való félelme de ezért természetesen a szélsőjobbos a hibás - és fordítva más szempontból.
A toleranciát prédikáló liberálisok önön árnyákuk elől menekülők gyülekezete és ezek prédikálnak komolyságról, magas szintű erkölcsről, magas szintű szellemiségről.
A szélsőjobbos erőszaktól féltik a társadalmat, közben a bennük elfolytott erőszak, magas szintű szellemiség ürügyén tombol a társadalomban. Már Nietzsche írt arról a jelenségről, amikor az erőszak átszellemiesül.
A liberális elutasítja az erőszakot, finomkodik, közben annyi az egész, hogy rossz viszonyban van önmagával, személyiségének árnyékával, önön agresszivitásával és azért teszi; nem tud mit kezdeni személyiségében rejlő agresszivitással, mely minden emberben benne van, mivel együtt kell élni. Az erőszakmentesség titka épp árnyékunkban rejlik, mit a liberális messze elkerül erőszakmentességet prédikálva.
Végül is az erőszak tényleg a gyengék végső menedéke, de a szélsőségesek-é és a liberálisok-é egyaránt.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése