Székely nemzeti anarchizmus - A katolikus középkor liberálisabb volt, mint a liberális demokrácia

A demokráciában semmi sem az minek mondják és látszik. A kommunizmus elleni lázadókról kiderült, hogy nem igazi lázadók, mert ha azok lettek volna, akkor a demokrácia ellen is lázadnának, mert a demokrácia sokkal emberellenesebb, mint a diktatúrák. Az eddigi diktatúrák az emberek ellenállását nem tudták leszerelni, de a demokráciának nevezett láthatatlan diktatúrának, a manipuláció eszközeivel sikerült, először a történelemben.

Nem volt kor, hogy az emberek ennyire ne gondolkodjanak, csak "higgyenek". Ez még a középkori katolicizmusnak sem sikerült. Sőt a középkor sokkal liberálisabb volt, mint a demokrácia. Nem hiába írta Oswald Spengler, hogy a demokráciában jobban működik a cenzúra, az elhallgatás révén - amiről nem beszélnek az nem létezik. A demokrácia nem tilt semmit, csak irányítja, manipulálja a figyelmet, amire nem irányul a figyelem az nem létezik. Ez messze jobban működik, mint a tiltás. Locsoghatsz, de azt locsogod, miről mások már rég eldöntötték, hogy egyedül üdvözítő és a szádba adták.

A büszke ráció korában gondolkodik az ember a legkevésbé és egyre kevésbé fog. A világ egyre jobban egy nagy Mc Donalds lesz, ahol kész, gyorsan előállított, gyorsan fogyasztható gondolat hamburgereket állítanak elő és azt fogyasztja mindenki.

Gondolkodni csak az gondokodik ki a benne élő Logosszal gondolkodik.

A ma embere nem látja, hogy a világba lépett, a történelemben először, valami olyan, ami még borzasztóbb következményekkel jár, mint az eddigi diktatúrák. Valami olyasmi ami még hatékonyabban forgatja ki az embert emberi mivoltából, mint a diktatúrák. Ez a démon a fizikai erőszak megnyilvánulásaival, borzalmaival tereli el a figyelmet a szellemi erőszakról amit ő alkalmaz. A tények kényszerítő erejét használja fizikai kényszer helyett, mert ezzel megkerüli az ember természetes önvédelmi reflexeit, így téve őt védtelenné a manipulációval szemben.

A katolikus középkor kényszerével szemben könnyeb volt védekezni, mert nyílt volt, nem kerülte meg az ember védekező reflexeit annyira, mint ma amodern manipulativ technika, tudomány. A középkorban az ellentétek együtt élhettek, mindegyik a maga helyén egyik sem léphetett a másik helyére – a démonnak is meg volt a maga szerepe. Épp a “szabadság” növekedésével nőt az intolerancia semmi nem tűri a maga ellentétét: mostanság a liberális egy szélsőjobb nélküli, erőszakmentes országról álmodik és nem látja, hogy épp ebben van az erőszak, hogy nem tűri az ellentétét; a szélsőjobbos meg egy liberálisok nélkül való országról álmodik.

Ma a tolerancia nulla a középkorhoz viszonyítva, mert akkor nem törekedtek annyira az ellentétek teljes mértékű felszámolására, mint a liberális demokráciában. “Liberalizmus”, szabadság csak az Egészben, a Teljességben, a Lét teljességében lehet, mert csak ezek képesek integrálni az ellentéteket. Szabadság csak ott van ahol az ellentétek megférnek, integrálva vanank az Egészben, a Létben, a Teljességben. A katolikus középkorban még tudták, hogy mi a Teljesség, ezért sokkal jobban tudták integrálni az ellentéteket, nem törekedtek az ellentét teljes megsemmisítésére, mint a liberális demokráciában, ezért nagyobb volt a “liberalizmus”, mint a liberális demokráciában.

Nem a kultúrák közötti harc a fő probléma, ahogy Huttington írja, a közöttük lévő ellentét, hanem az, hogy a modern ember nem tudja azt amit a középkori még tudott: hogyan kell az ellentétek között a harmóniát megteremteni. A modern ember képtelen kezelni az ellentéteket, mert vagy – vagy – ban gondokodik és nem is – is -ben. Minden tolerancia és minden integráció az is – is – re alapozódik. Az integrációról és a toleranciáról prédikáló nyugat épp ennek az alapnak, alapállásnak van hiányában. A liberális demokrata képtelen elviselni az ő elléntétét és közben tolerancia táborokat szervez, azért, hogy megtanítsa az intoleranciát. Mert ahol valaki saját árnyékát nem tudta megtanulni tolerálni ott csak saját belső világának zilált ellentéteit vetítheti ki, megbélyegezve az intoleránsokat. A tolerancia saját árnyékunk tolerálásával kedődik a vele való együtéléssel, a vele való harmóniával. A liberális végzete, hogy tudomásul sem veszi árnyékát és ezért ki van szolgáltatva neki, aki meg ki van szolgáltatva az nem lehet toleráns. Nyugat ki van szolgáltatva saját árnyékának, ezért léte maga az erőszak és ezért egy hatalmas veszélyt jelent az emberiségre nézve. A liberális demokrácia nem megváltás, ahogy hirdetik, hanem egy apokaliptikus veszély.

Az a nyugat prédikál toleranciát, multikulturalitást, amely nem tudja az ellentéteket integrálni, mely árnyékát nem veszi tudomásul, mely ellentét nélküli egysíkuságban gondolkodik, mely csak vagy – vagy – ban gondolkodik, képtelen is – is – ben, és így a szellemi erőszak eddig nem látott veszélyét jelenti az emberiség számára.

Nyugat gondolkodása egysíkú, csak “jóban” gondolkodik, csak “jót” akar, képtelen állandóként elfogadnia a rosszat, tudattalanul annak a teljes kiküszöbölésére törekszik -ez diktatúrához vezet. Minden diktatúra alapja az egysíkú gondlkodás, a csak “jóban” való gondolkodás, az ellentétekkel, az ellentéttel szembeni türelmetlenség. Az utópia alapja ez az egysíkúság. A diktatúrákhoz az utópiák vezetnek, az utópikus gondolkodás őrülete. A demokrácia az utópikus gondolkodás őrülete, melyből diktatúra lészen.

A székely autonómia mögött is ez van, ez az őrült gondolat.

Az utópikus gondolkodás az őrültekre jellemző, akik magukban nem képesek az ellentéteket kiegyensúlyozni.

Egy rémesebb terror uralja ma a világot, mint az iszlám terror: a technika terrorja, a manipulált tények, a valóságmorzsák terrorja, a képiség terrorja, a látvány terrorja, az egyoldalú valóság, a puszta forma terrorja.

Madách Falanszterjét a "gondolkodó" ember hozza el.

A demokráciában az embert saját énféltésével manipulálják, mert ugye mindenki fél az erőszaktól. A liberális demokráciában az ember természetes írtozását az erőszaktól, énféltését, arra használják, hogy az erőszak borzalmaival manipuláljanak, és így fogadtassák el a szellemi erőszakot. Jézus azt mondta, hogy épp az veszíti el életét aki félti. Az ember félemének esik áldozatul és így esik a diktátorok csapdájába, akik a leginkább féltik életüket.

És akkor jön a demokrata és azt kérdi: akkor ugye jobb ahol akasztanak a véleményedért?! Ez a kérdés a nyilvánvalóság terrorja, az áligazság terrorja. Ezt a kérdést nevezik a szuggesztiv beszédnek mely nem hagy gondolkodni. A demokrácia agymosása sokkal eredményesebb, mint a diktatúrák-é.

Szabadsággal etetik a ma emberét és közben nem veszi észre, hogy csak szomjaztatják vele a szabadságot. A szabadság belül van, közben a liberális demokrácia pajai kivül kerestetik. Jól mondta Petre Tutea román filozófus, hogy a nyugati ember, a nyugati filozófia azé a kereső emberé mely örökké keres de soha nem talál.

De tegyük fel a kérdést, hogy mit féltünk amikor egy olyan kérdést regálunk, hogy melyik jobb az akasztás vagy a demokrácia, a kérdező elvárásainak megfelelően! A puszta fizikai életünket, mert ebben az esetben, amikor a kérdező elvárásai szerint reagálunk csak azt vesszük tudomásul. De Jézus azt mondta, hogy nem ezektől kell tartani, hanem azoktól kik a lélek felett tudnak urak lenni. A demokrácia terrorja a lélek ellen irányuló terror, ezért veszélyesebb a fizikai terrort gyakorló diktatúráknál

A demokrácia embere nem veszi észre, hogy a puszta fizikai biztonsággal és jóléttel manipulálják és közben a lelkét vetik rabságra. Boldog szólga ki eladta a lelkét a mindenapi biztonságért és betevőért. De minden diktatúra nem a biztonságról szól?!

Minden diktatúra közös alapja, ebbe beletartozik a demokrácia is, az, hogy az ember léte kimerül a horizontálisra irányulásában. Nem ott kezdődik a probléma, hogy a hatalmat hogyan gyakorolják, hanem az, hogy a kézzel fogható valóság nem mutat túl önmagán a Láthatatlan irányába. Az ember problémája a kézzelfogható meg nem haladása, az amikor a kézzelfogható öncél lesz. Manipulálni azzal lehet mi nem mutat túl önmagán, mi önmagában hordja jelentését.

De mit keres az ember a diktatúrákban?! Biztonságot!!! Ugyan az a biztonságot kereső ember van a diktatúrák mögött és a liberális demokráciák mögött. Mindkettőben az ember az önön biztonságát keresi, a fizikai biztonságát csupán. Az énféltés, az életféltés van, miről Jézus beszélt, a diktatúra és a demokrácia mögött egyaránt. Az ember az életét féltve veszíti el az életét és lesz szolgává. Pedig az ember az uralomnélküliséget ott hordozza a lelkében, a benne élő szellemben, mely nem ura senkinek sem magának sem másnak.

A szellem az igazi anarchista, mert az nem ismer semmi féle uralmat, hatalmat. A székely nemzeti anarchizmus nem nyugati nemzeti anarchizmus elméleteket majmolva anarchizmus, hanem a bennünk élő szellem alapján. A szellem nyilvánul meg az egyénben és ezen keresztük a nemzetben is. A székely nemzeti anarchizmus szerint a nemzet szertvező elve nem az állam, hanema szellem. A mi anarchizmusunk alapja a szél mely ot fúj ahol akar. A bölcs nemzet most is csak vitorlás hajót használ a Lét óceánján és a szelekre, áramlatokra bizza magát.

De miért keresi az ember a biztonságot?! Mert bizonytalan!!! Miért bizonytalan?! Mert elvesztette a Létbe vetett bizalmát, elveszítette a Valóságba vetett bizalmát. Nem bizik a Létben, nem bizik a Valóságban, mert ezek nem közvetlen élmények számára. A Valóságnak csak pótlékaival él: a konkrét látható valóság csak pótléka lett a Valóság teljességének, ami a Látható és Láthatatlan együtt. Az ember úgy jutott ebbe a helyzetbe, hogy elmélye elveszítette az önön belső központjával való kapcsolatot, ahol közvetlenül megélhetné a Valóság, a Lét teljességét. A gondolkodó ember, akinek létezésérzetét a gondolatai, a tettei, a konkrét nyújtja és nem a Lét teljessége önön belső központjában, bizonytalan és így diktatúrákban keresi biztonságát, beleértve a liberális diktatúrát is.

Minden diktatúra alapja a meg nem élt élet, a meg nem élt Lét, mert az élet maga a Lét és a Lét maga az Élet. A meg nem élt élet az elveszített élet amiről Jézus beszélt, vagyis az elveszített Lét, az elveszített Valóság.

A liberális hatalmak manipulációja állandóan a konkrétra irányítja a figyelmet, a Láthatóra, ebebn van terrorjának kulcsa, a látvány terrorja. Ezzel szakít el a Valóság teljességétől, ezzel szakít el önmagunktól, mert a Valóságérzék alapja nem a konkrétra irányuló érzék, hanem a Láthatatlan iránti érzék, ha ez sérült nem érzékeljük a Valóság teljességét. Másként mondva, a Valósághoz akkor van érzékünk, ha a Transzcendens iránti érzékünk meg van, mert ő a Valóság teljessége.

Végül is a liberális demokrácia azzal csapja be az embereket, hogy a kézzelfoghatót valóságnak tekinti, holott a valóság csak a Lét, a Teljesség, az Egész maga lehet. A konkrét csak akkor Valóság, ha az a Teljeségre, a Transzcendensre mutató jel. A liberális demokrácia a kézzelfogható valóságot jel szerepétől fosztja meg, a kézzel foghatót leválasztja a Transzcendensről. Ami már nem muta túl önmagán a Transzcendens irányába az már eleve megtéveszt, annak a hatása nem egyéb, mint illúzió, ezt keleten tudták a régi mesterek. Amit nem a szerepének rendeltetésének megfelelően használunk a csak tévedés forrása lehet. Ami már eleve megtéveszt azt nem nehéz megtévesztésre használni. Megtévesztésre csak olyanok használják a puszta kézzelfoghatót kik maguk is el vanank varázsolva általa, kik maguk is meg vannak tévesztve azon konkrét valóság által mi nem mutat túl önmagán.

A modern ember a konkrét mágikus erejétől van elvarázsolva. A varázslat önálló létet nyert, ezért nehéz kiút belőle. Az emberek egymást kölcsönösen varázsolják el látható mágikus erejével. A súlyos az, hogy a hatalom a konkrét kézzelfogható mágikus erejét messze felfokozza atechnika erejével, ez a technika terrorja, úgy, hogy az ember védtelenné válik vele szemben. Ez messze veszélyesebb, mint az iszlám házi bombák, melyek csak életet oltanak ki, és nem egy egész emberiséget degenerálnak. Egy sokkal veszélyesebb fundamentalizmus, egy sokkal veszélyesebb terror leselkedik az emberiségre, mint az iszlám fundamentalizmus, vagy terror, a tények fundamentalizmusa, a Láthatóban kimerülő világ fundamentalizmusa, a Látható fundamentalizmusa; a mesterégesen felfokozott konkrét terrorja. Ezekben már része is van az emberiségnek, erről kell elterelni a figyelmet az iszlám fundamentalizmussal, terrorral. Két fundamentalizmus harcol egymással és közben az alapjuk közös, mindkettő a külsőre, a konkrétra, a formára, a Láthatóra, a módozatra helyezi a hangsúlyt.

A puszta Láthatóban élni azt jelenti, hogy börtönben élni, a konkrétba bezárva lenni, erre kárhoztat a liberális demokrácia. A demokrácia a világot tette börtönné, miből nincsen szabadulás, ezt még egy rendszer sem érte el – ez a technika tette lehetővé, ez a technika terrorja. A liberális demokrácia az egyeduralkodóvá tett Látható terrorjára épül.

A liberális demokrácia a kéreg-létre kárhoztat, mert a Látható valóság csak nagyon vékony kérge a Valóságnak. Ebből kiút a kéreg mögötti Élő Valóság, vagyis a Transzcendens maga, az ember teljes ráirányulása. A meg nem élt életet csak a megélttel lehet gyógyítani. De akkor élünk csak, ha nem mi élünk, hanem a Transzcendens teljessége él mi bennünk.

A székely nemzeti anarchizmus azt valja, hogy a nemzeti lét, a nemzeti identitás alapja, nem valami elvont nyugati elmélet a nemzeti anarchizmuusról, hanem a Transzcendens éltette képek a lelkünk mélyén. A székely kapú akkor lesz megint élő szellemi, lelki valóság, amikor rajta a Nap, Hold, Csillagok élő Transzcendens képek lesznek minden székely szívében, de amik egyben valami Láthatatlanra mutatnak. A Transzcendens nagy képei a közsségi lét alapjai, szervezői, összetartói és nem valami racionalista nemzeti anarchista, a nemzethez kivülről hozzáadott elmélet, mi soha nem lesz a mienk, mert mindig külső marad.

A képek velünk születnek, mert azok a Kezdetek óta lelkünkben vannak. Minden nemzet teremtője és újjáteremtője a Kezdet, ami a Transzcendensnél van – ami csak VAN, és ettől Kezdet a Kezdet. Az emberiség a nemzetek megújulása a VAN-hoz való visszatérés révén lehetséges. Ez nem nehéz, mert lényegünk a VAN, aminek csak engedelmeskedni kell, rá kell hagyatkozni. De ehhez el kell dobni mindent mi kevesebb, mint ami VAN: az összes eddigi kultúrákat, vallásokat, misztikákat, metafizikákat, mindent el kell dobni a VAN-ért, az élet teljességéért - mert minden eddigi csak az ember életféltésének az eszköze volt. Aki el mer dobni mindent az megnyer mindent, ezt most az emberiségnek, a nemzeteknek kell megtenniük. Nem csak új tömlőkre, nem csak új borra van szükség és még nem is csak új tőkékre, hanm Új Földre is, hogy az emberiség, a nemzetek megújuljanak.

Az emberiség azzal újul meg, ha mer Létezni, vállalva a puszta Létet. A megújuláshoz szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az emberiség az eddigi történelme folyamán nem csinált egyebet csak életét féltette, nem mert Létezni, puszta Létként – erre szolgáltak a vallások, a misztikák, a metafizikák, a filozófiák, a tudományok, a technikák, a kultúrák, a civilizációk. Az ember eddigi léte a földön a Transzcendens elől való menekülés volt, holott benne fürdött.

Az új évezred vallása az lesz, hogy nem lesz vallás. Az új évezred vallása a puszta várakozás vallása lesz, hogy az Isten vegye birtokába az embert, aki már Kezdetként eleve birtokolja.

Az új évezredet a SZELEK fogják uralni.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld