Magyari Úr egy néhány dologra fel szeretném hívni a figyelmét.
Magyarországon, mint mindenütt előre megírták a szemfényvesztő változás forgatókönyvét. Romániával ellentétben,ahol a helyzetnek megfelelően a forgatókönyv dráma volt, Magyarországon egy operett volt a népnek szánt előadás. A címe: Nagy Imre temetése. Ennek a primadonnája (fő-szónoka) Orbán Viktor volt. Ezt az operettet a pufajkások írták, hogy eltereljék a figyelmet, a hatalom átmentéséről. A jobb és a bal azonos érdekeket képvisel.
Nem hiszem, hogy Magyari Úr nem tudná, hogy Orbán Úr 89 előtt nyugaton tanult, ott meg csak a megbízhatók tanultak. Úgy, hogy elhiheti nekem, hogy Orbán a pufajkások szónoka volt Nagy Imre temetésén, ő volt a fő szemfényvesztő.
Ha annyira nemzetiek a fid-eszesek, akkor miért nem szabták feltételnek, mert akkor ők voltak kormányon, Románia belépése előtt az EU-ba, a magyar kisebbség kulturális autonómiáját és a székelyeknek az autonómiát. A történelmi lehetőséget, mi soha vissza nem tér, épp a nemzettel a szájukat állandóan mosó fideszesek hagyták ki.
Orbán miért mond mást otthon és miért mond mást itt, Basescu árnyékában lapulva. Itt kinyalja Basescu plasztikáját, ki nyíltan magyar-ellenes, autonómia-ellenes.
Itt szeretnék reagálni Magyari Úrnak egy másik cikkében tett kijelentésére. Ön azt írta, hogy megosztó és bomlasztó az ki a székelységet önálló nemzetként határozza meg. Ön elfelejti, hogy a történelmi Erdélyben, ezer éven keresztül önálló nemzetként voltunk elismerve, saját nemzeti identitásunk volt ezer éven keresztül és mégis szerves, kulturális egységet képeztünk a magyarsággal, annak ellenére, hogy a magyarság ötszáz éven át a székely önállóság ellen harcolt.
Nem jó, ha a népek kommunista barátságához hasonló magyar egység ürügyén befogják a szánkat, nekünk székelyeknek, és nem mondhatjuk ki, hogy a magyarság volt az mely a legtöbbet harcolt a székely önállóság ellen. Végül a magyar nacionalizmusnak sikerült legyőznie bennünket, egy fajta magyarrá téve a székely nemzeti identitásunkat. Ők vették el autonómiánkat is. A Jobbik is úgy akar megmenteni bennünket, hogy ránk kényszeríti azt a nemzeti identitást mi nem a mienk. Úgy, hogy a Jobbikkal nincsen mit bratyizni a székelyeknek.
Az igaz, hogy vannak, akik a székelység önálló nemzeti gondolatát megosztásra használják, de ez csak ott lehetséges ahol a nemzet csak a puszta racionalitás szintjén létezik és nem belső szellemi tartalomként. Érdekes ezt megint nem veszi számításba Magyari Úr.
A magyar egység a Kárpát-medencében jelenleg egy üres jelszó, nem több, mint a kommunizmusban a népek barátsága. Pusztán csak teoretikus. Pusztán csak formális. Egy formális látszategységért, a székelység nem áldozhatja fel önálló nemzeti identitását. Egy nagyobb egység részének lenni, épp a különbözőség, a saját identitás révén lehet lenni. Ön úgy akarja a magyar egységet megteremteni, mint Ceausescu a román nemzeti egységet, a régiók, Munténia, Moldova, Erdély, különálló román nemzeti sajátosságait tagadva, nem figyelemben véve azokat. Ahogy ön képzeli el a magyar egységet az inkább diktátorokra jellemző.
A nemzeti egységet nem diktátor hajlamúak teremtik meg. Az egységet nem lehet pusztán teoretikusan megteremteni, nem lehet kívülről ráerőltetni a nemzetre. Főleg örökké azzal jönni, hogy ez is az egység ellen van, meg az is.
A nemzeti egység inkább születik, mint létrehozzuk. Csak egy olyan kultúrában, amely mindent csak előzetes elmélet alapján tud előállítani és csak fabrikál, nem nagyon értik. A nemzet sokak számára csak gondolt dolog és ezzel van a baj. A nemzet szellem, és élő képek mik a lélekben élik életüket. A székelykapu és annak képi világa a lélek képei mi a tudatunkba kerül a lélekből. De amikor a kép csak a tudatban van és elveszítette a kapcsolatot a lélekben lévő képpel, akkor elveszett az identitás, az élő nemzeti identitás. Nem elég csak gondolni, hogy magyarok, székelyek vagyunk, az élő nemzeti identitáshoz. De sajnos ma már csak gondoljuk.
A nemzeti kultúra alapszimbólumai a székelykapu és szimbólumai, például, a Transzcendensre utaló jelek, csak így van értelmük, csak így igazán élőek a Transzcendenst közvetítve. Ezek alapján mondhatom, hogy az élő nemzeti identitás a Transzcendenssel való élő kapcsolathoz kötött, vagyis vallásos élmény.
Nem ott van az egység ahol csak ideológiaként gondolják, ahol csak gondolat. Ahogy az egység szavunk sugallja, Egy-ség, az Egy-ség, csak az Egy-ben, az Egy által lehetséges, az Egy élménye által, mert csak az Egy révén vagyunk egyek. Ez az Egy, csak a Transzcendens Egy lehet, mire a lélek, a kultúra képei utalnak. Csak a Totalitás, az Egész révén lehetünk egyek, de csak akkor, ha magunkat Totalitásként, Egészként éljük meg. Csak a Totalitás-élmény tehet eggyé bennünket magyarokat.
A Totalitás szimbólumai, a lélek képei, univerzális szimbólumok és csak az után nemzetiek. A nemzeti egység, érdekes módon, nem úgy jön létre, hogy a nemzetire helyezzük a hangsúlyt, hanem csak az univerzális élményeként jöhet létre, mert a nemzeti talapzata, ami hordozza az az univerzális, vagyis a Teljesség. A nemzetet az Egész élteti, mi bennünk él és nem fordítva.
Miért nincsen magyar egység?! Mert csak fragmentumok vagyunk, kik nem éljük magunkban emberségünket, mint Totalitást. Elveszítettük belső emberi identitásunkat, ezért nincsen magyar egység. Magyar egységet nem lehet kötelezni egy puszta ideológiaként, mi kívülről van hozzáadva nemzethez, mint egy kényszerzubbony.
A magyar egységet, mint minden szellemi valóságot nem lehet úgymond létrehozni, akarati elhatározással. Olyan, mint a hit az Egység élmény, belülről kell születnie, minden külső beavatkozás nélkül. A szellemi dolgokat, és ez a magyar egység is, nem lehet külső beavatkozással megteremteni, nem lehet kívülről bevinni a lélekbe - az elmébe be lehet vinni kívülről dolgokat - mert a szellemi dolgok belülről születnek, mert már eleve ott vannak és csak hagyni kell, hogy maguktól aktiválódjanak, mert a szellem bennünk aktív valóság. A nemzetei egység alapja az ember, mint Totalitás, mely a lélekben aktív valóság. A nemzeti egység egy a lelkünkben hordott aktív valóság melyet csak hagyni kell megvalósulni.
Nyugatias gondolkodásunk úgy látja, hogy valami csak úgy valósul meg, ha először kigondoljuk és utána tettekkel megvalósítjuk. Ezt nagyon jól fejezik ki Goethe Fausztja, mely azzal kezdődik, hogy "In Anfang war die Tat" A Kezdetben volt a tett. De a tett annak fontos, aki nem éli önön Totalitását, mint aktív valóságot. Annak fontos és nélkülözhetetlen a Tett, ki nem él a Nagy Egészben, nem él a Transzcendensben, mint aktív valóságban. A taoizmus hőskorában másként látták a kínai bölcsek: a tetteinkkel inkább csak elrontjuk a Nagy Egész, a Tao cselekvését bennünk. Ezért tanították a nem-cselekvést és az a révén való cselekvést, hogy ne mi cselekedjünk, hanem egy tökéletesebb cselekvő cselekedjen.
A Léttel és a Transzcendenssel való kapcsolatunkkal van a gond. Leginkább a vallások, azt sugallják, hogy az embernek kell tevőlegesnek lennie a Transzcendens irányába, hogy csak a Kezdetekben volt az, hogy Isten kezdeményezett. A Kezdet, most is épp olyan aktív valóság bennünk, mint a Kezdetekben, csak hagyni kell, hogy aktivitást kifejtse bennünk. A Transzcendens, a Lét most is épp olyan aktív valóság bennünk, mint a Kezdetekben, csak túlzott aktivitásunkkal megakadályozzuk, hogy a Lét, a Transzcendens legyen aktív bennünk. Nincsen szükség kemény gyakorlatokra, mint sok keleti technika sugallja, hogy a Transzcendens élményébe részesedjünk, épp fordítva, nem kell tenni semmit, mert a Semmi is aktív valóság bennünk és végtelenül közel van. Épp a Semmi van a legközelebb hozzánk, mert nem áll részekből. Azt hisszük, hogy a Láthatatlan van távol és a látható közel, pedig épp fordítva van. A Láthatatlan annyira közel van, hogy el sem hisszük. Isten túl közel van azért vagyunk képtelenek a vele való kapcsolatra és ezért jöttek létre a vallások, mert az ember nem vette észre Isten közelségét.
Az ember fél attól, hogy a Transzcendensre, a Létre bízza magát ezét részesíti előnyben a tettek biztonságát. A tett kézzel fogható valósága biztonságérzetet nyújt, de egyúttal tudattalan szorongást is gerjeszt. A szorongás szaporítja a tetteket. A ma embere a tett őrültje. Ebből a kiút, hogy az emberiség veszi a bátorságot és a Transzcendens, a Lét benne élő aktivitására bízza magát.
Az emberiség szellemi válságban van, mert kiszakadt a Nagy Egészből. Ebből nem fogja kivezeti semmilyen reform, sem kelet sem nyugat misztikái, ebből a kiutat a teljes elengedés jelenti, minden eddiginek az elengedése. Ebből a kiút a teljes Transzcendensre és Létre hagyatkozás, hogy ők legyenek aktívak bennünk és nem mi, mert mi már végzetesen kezdünk mindent elrontani tetteinkkel. A világ megújulásának alapja a nem-cselekvésből születő cselekvés. Csak így lesz újra egységes az emberiség, és csak így lesz egységes a magyarság.
Az egység nem csak magyar kérdés, hanem az emberiség problémája és megoldani csak az emberiség szellemi egysége megvalósulása révén lehetséges és nem azon kívül. Egésszé csak az egészben lehet lenni és nem azon kívül. Az emberiség egységét mellőzve nem lehet külön magyar egységről ábrándozni, mert ez csak nemzeti önzésnek tekinthető. A bezárkózás a nemzetibe épp a Nagy Egész széthullásának az eredménye. A Nagy Egészben meg van a nemzetnek a maga helye, rész voltában az Egészet tükrözi, arra utal. A széthullás állapotában a nemzet öncél lesz, az Egész helyére lépik, és megszűnik az Egész tűkre lenni, mi jel voltával túlmutat önmagán.
Az emberiség szellemi válságának oka, hogy a Látható nem tölti be a szerepét, márpedig azt, hogy túlmutasson önmagán, a Látható már nem puszta jel, mi a Transzcendensre utal. A végzet a Látható öncélúsága, az ember bezárkózott a Láthatóba. A nem-cselekvő számára ez nem probléma, mert számára egyformán jelenik meg a Látható és a Láthatatlan. A nem-cselekvő, mivel nem cselekszik, nem ragadja meg a Láthatót, így a Látható rövid időre vissza tud húzódni, hogy megjelenjen a Láthatatlan. A nem-cselekvőbe ezt a Transzcendens maga cselekszi és nincsen szükség misztikákra. Ahogy az ég beborul és kitisztul, olyan természetesen váltja a Látható és a Láthatatlan egymást, mert mindkettő ugyan annak a Valóságnak kifejeződése.
Nem nekünk kell megragadnunk a szentet, hanem a szentnek kell megragadnia bennünket. Ábrahámot idegenek álruhájában Isten látogatta meg, Ő csak befogadta az idegeneket. A szent élménye a Teljesség élmény. Ez a spontán élmény a nemzeti lét alapja és nem egy valami kiagyalt gondolati valóság.
Csodálkozom Magyari Lajoson, mint költőn, aki verset írt egy meghatározó szakrális képről a Golgotáról, hogy, hogy nem ismeri a szakrálist, annak spontán természetét és szerepét a nemzet életében, hogy a nemzeti identitás vagy szakrális, vagy nincsen. Az igazi költőnek prófétának kell lennie, kit az Úr meglátogat. A költőt a szentség szüli. Igaz ezek a költők már nagyon régen nincsenek. Magyari Golgota versében is már nem a szent az aktív valóság, hanem az ember.
Azt hiszem, hogy a nemzeti egységgel, a nemzeti identitással azért van gond, mert az ember nem Totalitásként, nem Egészként, nem Transzcendensként tapasztalja meg önmagát. Nem tudja a ma embere, hogy a nemzeti lét, identitás, egység, csak az ember önmaga Totalitás-élményeként jöhet létre, mint annak következménye. A nemzeti lét nem önálló valóság, hanem a Nagy Egésznek csak egy megnyilvánulása mi visszautal rá. Az Egésznek egy képe mi az Egészre mutat.
Sajnos a ma nemzetije nem tudja, hogy a nemzeti lét nem egy pusztán csak gondolt valóság, hanem a lelkünkben hordott egyetemes, élő szellemi, képi valóságnak a kifejeződése. A gond az, és ebből születnek az öncélú nacionalizmusok, hogy az Egész nem egy megélt valóság, az ember nem éli meg önmagát, mint Totalitást és ezért nincsen tisztába a nemzeti szerepével, hogy az csak egy jel, a lélek szakrális képei révén, mi az Egészre, a Transzcendensre utal, hogy a nemzet csak valami Teljességnek a kifejeződése, minek a Teljesség nélkül nincsen önálló léte.
Az emberiség válságának oka, hogy minden szinten megrekedt a horizontálisban. Létéből hiányzik az önaktív vertikális.
Amikor az Egész élő valóság, benne minden a betőlti a maga szerepét. Amikor az Egész széthullott, semmi sem működik a rendeltetésének megfelelően. Sajnos a Nagy Egész széthullott és a nemzet sem tölti be a szerepét. Ha nem ismerjük a Nagy Egészet, mint élő valóságot, persze nem tudjuk, hogy mi az igazi szerepe a nemzetnek. Innen indul minden nemzeti válság. A nacionalizmusokat az szüli, hogy a nemzet nem képes már betölteni az ő rendeltetésének megfelelő szerepet az Egészben és öncél lesz a nemzeti lét. A nacionalista már nincsen tisztában a nemzet igazi szerepével az Egészen belül, mert ő már nem ismeri az Egészet közvetlen élménnyel.
A nemzet, az Egészben, egy közösség, melynek léte a lélek Transzcendensre utaló képeire alapozódik, létével, mint közösség a Transzcendenst fejezi ki, arra utal. A nemzet, mint közösség, egy Totalitás szimbólum, az Egésznek egy kicsinyített mása, és visszautal arra.
A nemzetet a Totalitás-élmény védi és nem az intézmények vagy a nacionalizmusok. Ameddig az ember önmagát Totalitásnak éli meg, addig a nemzet élő valóság és közösség, addig a nemzeti identitás a lélek élő valósága. A nacionalizmus azzal nincsen tisztába, hogy a nemzet addig élő, meddig mi is belül élő valóságok vagyunk. Nincsen tisztába a nacionalista, hogy a nemzet egy bennünk élő szellemi valóság kifejeződése, mi ha már nem élő, hiába védünk kívülről, mert az már csak a halott forma védelme. A ma nacionalizmusa már csak a nemzeti lét halott képeit védi, a nélkül, hogy azokba életet tudna lehelni.
A ma nacionalistája már nem az élő nemzetit képviseli, hanem azt a nemzeti létet, ami megrekedt a horizontálisban. A konfliktusa a nagytőkével, amivel szemben igaza van, mert a nemzeti útjában van a nagytőkének, azért nem igazi probléma, mert mindketten már csak a horizontális lét kifejeződései. Kettőnek a konfliktusa sajnos csak a horizontálison belüli konfliktus. Az igazi megoldás nem a nemzeti dominanciája lenne a tőkével szemben, mert akkor is csak a horizontális lét dominálna, hanem az, hogy a Lét, a Transzcendens váljon cselekvővé bennünk, hogy így kapjuk vissza emberi és nemzeti identitásunkat. A megoldás az emberiség eddig cselekvő kora után az ember nem-cselekvő korának kell eljönnie, mely mindennek visszadja a belülről való cselekvés autonóiáját, a vertikális autonómiáját. Amikor nem mi élünk, hanem Isten él mibennünk. Amikor már Isten közelsége megszünteti a vallásokat, misztikákat.
Azt hiszem, hogy a ma nemzetijének fő problémája, hogy nem tudja, hogy a nemzeti lét igazi helye és szerepe hol van: hogy a nemzeti lét önön Totalitásunkban, lelkünkben megélt szellemi valóságnak kell lennie, hogy identitásunkat lelkünkben hordjuk szellemi és képi valóságként, Transzcendens tapasztalatként, hogy a nemzet szerepe a Nagy Egészben, nem más, mint képi jelnek lenni mi az Egészre mutat, közösség lenni, melynek szerepe az, hogy a Nagy Egész kicsinyített mása legyen, maga is Egész, így utalva rá.
Végül is a nemzet puszta Transzcendensre utaló jel, a lélek egyetemes, csak sajátosságukban nemzeti, képei révén, amik a nemzeti kultura, identitás alapjai. Ebben van a nemzeti igazi rendeltetése, mitől a nacionalizmusok messze eltérnek
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
