A Székely Hírmondóban a cigányokról szóló írásommal kapcsolatban, hozzászólásban, valaki megjegyezte: “nem ismerik a szappant.” Gondolom valaki nagyon “patyolat” (Ady) tiszta írhatta. De jól tette, aki megjegyzte, mert megjegyzése további gondolatokat szült.
Arany balladájában, Ágnes asszony mossa véres lepedőjét, mely nem tisztul, hiábavalóan, tragikusan küzd lelkiismeretével, árnyékával. Ha küzdelme tragikus is de még látja önön árnyékát, nem fordított hátat neki.
A tisztítószerek iparága, az egyik legfontosabb iparággá nőtte ki magát, de lehet többet szennyez ökológiailag, mint ami szennyet eltávolít, de nem ez számít. Nem volt kor melyben ennyire fontos lett volna a tisztaság. A modern ember már nem küzd tragikusan véres lepedőkkel, vannak folteltávolítók. A modern ember már nem tragikus lény, mert a legkisebb jelét is gyorsan eltávolítja annak, hogy lenne árnyéka. Ez a hangsúly, amit nyugaton a tisztaság kap, annak a jele, hogy nem veszi tudomásul az árnyékot, mi minden ember lelkében ott van, és ez messze veszélyesebb, mint a külső mocsok.
Nyugat hátat fordított az árnyéknak és ebben látja a megoldást. A modern ember eszelősen mosakszik, valamitől meg szeretne szabadulni, de nem tud. Ágnes asszonynál még valamennyire tudatos volt a probléma, de a modern embernél már tudattalan teljesen a nagy mosdás oka és a lélektani veszély ebben van, de nagy. Nyugatnak “Ágnes asszony szindrómája van”.
A cigányok “rendetlensége” mögött egy sokkal mélyebb probléma húzódik meg: a jólnevelteket árnyékukra emlékezteti, mit nem akarnak tudomásul venni. Európa legnagyobb problémája önön fel nem dolgozott árnyéka és nem a cigányok. A európai ember ameddig nem szembesül önön árnyékával, önön tudattalanjával, addig nem old meg semmit, sem a cigánykérdést, sem mást – legfőképpen a cigánykérdés megoldása múlik az árnyékkal való jó viszonyon, ezt még Tamás Gáspár Miklós sem látja be.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése