Nem vagyok Osho tisztelő, de a neve inspirált.
Amióta megismerkedtem a kilencvenes évek elején, egy néhai vén nyilassal, Bajtsy urammal, mindent magyarra fordítok, ami idegen. Ő a Pesti Váci úti könyv áruházban, egy polcnál, ahol útikalauzok voltak a világ országairól, azt mondta: “ leveheted bármelyiket és én, arra a hegyre, folyóra amire találomra te mutatsz, megmondom az eredeti magyar nevét.” Szerinte a magyar volt az emberiség ősnyelve és ezért minden földrajzi név a világon eredetileg magyar volt. Én Madagaszkár útikönyvét vettem le, valamire ráböktem, nem emlékszem már mire. Néma maradt az öreg tudománya, de az öreg maga is néma maradt. Diszkréten vissza tettem és ugyan olyan diszkréten más témára tértem.
Diszkrécióm nem volt önzetlen, mert nem akartam elszúrni az általa felkínált lehetőséget, hogy a könyvek amik megtetszenek nekem azt ő fizeti. Nekem meg is tetszett, egy akkor frissiben Ny-Németországban kiadott két kötetes bibliai lexikon. Izgultam, nehogy bele nézzen, mert a lexikont a Tell Avivi Héber Egyetem neves tanárai állították össze. Németül tudott, mert a kommunizmust Ausztriában vészelte át. Halálra volt ítélve a háború után, azért menekült oda.
Na azóta “fordítgatok”, úgy magamban, magam szórakozására. Így “fordítottam” le Oshot Őshónak. Ma ez számomra egy kicsit mélyebb tartalmat kapott. Mert visszacsengett mindegyre, ha jól emlékszem az RTL Gálvölgyi showjának műsorismertető részlete: az angol hovarju-t hóvarjunak “fordították”, mint nem tudom melyik náció totem állatát.
Na és ma bejött a totem állat gondolatára, ami valami ősi szakrális, hogy tényleg találó az Őshó, mert a nagy hegyek csúcsán, mint a Himalája, nagyon ősi, több száz vagy millió éves hó lehet. A hegycsúcs a vallási szimbolika és a belső álomképek szerint, a kettő nagyon egy jelentésű, a hegycsúcs az Istennel való találkozás helye, lásd Mózest. A fehér hósipka a hegyen duplán azzá teszi, mert a fehér az isteni jelenlét színe.
De a hegy fölött felhők húznak el, vagy a hegy burkolózik a felhőkbe, ez utóbbi esetében is, lásd Mózest. A felhő is az isteni jelenlét szimbóluma.
A hegy csúcsa a hósipkával a statikus isteni jelenlét, de ennek ott van a dinamikus ellentéte a felhők szimbólumában, Isten dinamikus jelenléte. Ahol elfelejtik az Isten dinamikus állandóan változó jelenlétét, ott megszűnik a lelki élet, a direkt vallási élmény elhal, és ott megszületnek a halott dogmák, mik soha nem változnak, az állandóan változó Istennel szemben.
Az előbb mondta a román PRO FM Rádió a híreiben, hogy növekedni fog a globális felmelegedés, és veszélyben vannak a hósipkák a “nagy hegyeknek ormán, ahol fújdogál a hideg szél” - de kurucos ugye?, lehet az Isten az ős-kuruc, mert élete a szabadság.
Nietsche óta tudjuk, hogy meghalt az Isten, megölte a mindent pusztító ráció. Az emberiség az utolsó fázisba ért: a ráció elűzi az Istent a nagy hegyek ormáról. Vagy ő maga űzi el maga, magát, hogy az ember belássa, hogy neki semmi sem állandó, semmi sem szent?! Lehet, hogy az Isten megunta, hogy az emberek Istenhez menekülnek Isten elől. Isten elől menekülne kelet, nyugat egyaránt?! Az Ő jelenléte mindig ott van, ahol VAN. A VAN dinamikus és statikus – Ő a “VAGYOK, AKI VAGYOK.”
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése