Már egyszer megírtam, a Nyugati Jelenben, hogy abban az országban ahol egy titkosszolgálat tartja kezében a tényleges hatalmat, és a látható politikai valóság csak a színpad, melynek a rendezői láthatatlanok, ott nincsen nagy esély a megtartó autonómiára – mert meg van az esélye az ál-autonómiának is, mi nem tart meg, csak hivatkozni tud rá a román politikum , hogy ugye megkaptuk, nyugat előtt, mekkora jogaink vannak. Igaz nyugatot a legkevésbé érdekli jogaink, vagyis megmaradásunk.
A megmaradás többet foglal magában, mint a jog. Sajnos, a kisebbségi létünk jogászi, adminisztratív, pusztán racionális, külső megközelítése, mint kisebbségi jogi kérdés, nem hagyja láttatni a maga teljességében a kisebbségi létet, mint megmaradást, létérvényesítés formájában. A kisebbségi megmaradás fogalma elég passzív fogalom, de több, mint a pusztán jogászi, jogi, adminisztratív megközelítés, valami konzerválást foglal magában, a létérvényesítés ennél több, valami élettel telit, dinamikust foglal magában. A kisebbségi lét jogászi, adminisztratív megközelítése, csak a külső valóság, ezzel ellentétben a létérvényesítés magában foglalja a nemzeti lét teljességét, a belső láthatatlan, szellemi, lelki valóságot, vitalitásunk forrását, amin a külsőnek nyugodnia kell, ami a külsőt élteti.
Nagyon szívesen olvasok Neagu Djuvara román történésztől, történelem filozófustól. Nagyszerűek a vele készült interjúk. Élete történelem. Élete a nagy stílben megélt élet, ami ma már nem divat, sem Romániában sem Magyarországon. Ezért nagyon szeretem a vele készült interjúkat.
Tett egy kijelentést a SRI-vel kapcsolatban, mi igazolja eddigi nézeteimet. Szerinte a román titkosszolgálat, egy pókhálóként szövi át az országot, és tartja kezében Romániát. Ez másutt sincsen másként. Ezért látom közönséges naivitásnak, butaságnak az Orbánért való kisebbségi rajongást. Az ő hatalma is korlátozott, de ettől ő nem is szenved, a színfalak mögött mások vannak. A politikai nyilvánosságot a hiszékenyeknek, butáknak találták ki. A titkosszolgálatok meg más nagyobb érdekektől vannak rángatva.
A pókhálóban benne van a Székelyföld is, benne vergődik, vagy tűri közömbösen. A pókhálóban minden mozdulat, még nagyobb belegabalyodást jelent. Ez is a cél a pók részéről. Ezt nem veszi észre a székely politikum, hogy egy nagyon nagy csapdában van, annak ellenére, hogy szövegelhet az autonómiáról. Gyakorlatilag tehetetlen a székelység az autonómia ügyében, ebben a politikai, hatalmi helyzetben.
Tudom, hogy veszélyes az autonómiáról gondolkodva írni. Az autonómiáról épp autonóm módon nem szabad gondolkodni és írni, mert hamar gyanúba kerül az ember, hogy sunyi módon lejáratja és SRI ügynök. Szerintem a dogmatikus nemzeti gondolkodás többet árt a nemzetnek, mint az általuk sokat szidott kozmopolitizmus. Igaz most két fajta csürhe van: nemzeti és nemzetietlen. A szellemi nemzet halott, a nemzeti dogmák virágoznak.
Fennebb azt írtam, hogy a kisebbségi lét jogászi, adminisztratív megközelítése, pusztán külső megközelítése egyoldalú, és ebben vagyunk korlátozva, bizonyos mértékben. De nem csak egyik oldalában vagyunk korlátozva a nemzeti létnek, a külsőben?!
De létezik egy másik oldal, ami nincsen korlátozva, mert belső, szellemi, lelki közvetlenül adott, a bennünk élő lélek, szellem a nemzeti létérvényesítésben ezek játszák a fő szerepet.
A székely autonómia törekvés gyengéje, hogy csak kifele irányul, pusztán formális, pusztán csak megőrző és nem nemzeti létérvényesítő, belső szellemi, lelki energia forrásokból.
A székely nemzeti anarchizmus szerint nemzeti létérvényesítésre van szüksége a székelységnek, ami magában foglalja az emberi és nemzeti lét teljességét a Láthatót és Láthatatlant egyaránt. Emberi és nemzeti létet csak a Valóságra lehet alapozni, ami a Látható és a Láthatatlan együttese.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése