Az autonómia alapja az autonóm ember és nem az intézmény önmagában véve. Az autonóm intézményeink csak eszközök az autonóm ember kezében. Az ember autonómiájától függ az autonóm intézmények autonóm volta. Hatékonysági fokuk az ember autonómiájától függ.
Az érdekes az, hogy az autonómiáért való nagy lelkesedésben épp az autonóm embernek, az autonóm gondolatnak nincsen helye. Vannak, akik az autonómia kritikáját autonómia ellenességnek tartják.
Vannak, akik csak egyszerűen autonómiát akarnak, de nem látják, hogy a nemzetet olyan belső, negatív folyamatok emésztik, évszázadok óta, amikkel ha nem nézünk szembe és nem számoljuk fel, akkor homokra épített ház lesz az autonómia építménye.
Az autonómiázás hibája, hogy csak intézményben gondolkodik és nem szellemben is, nálunk az igazi mély bajok ott vannak.
Ezt igazolja, hogy problémáink, mint például az, hogy időközönként az öngyilkossági statisztikákat mi vezetjük, magyarok, székelyek, messze nem intézményesek, hanem mélyen szellemiek, lelkiek.
A kötelező lelkesedéstől nem látják sokan, hogy több évszázada egy folyamatos visszaszorulásban vagyunk a Kárpát-medencében, amit nem tudok nem összefüggésben látni az öngyilkos hajlamunkkal. Ahol önpusztító a nemzet, ott azt már az autonómia sem állítja meg. Azt szoktam mondani, hogy nekünk a problémáink nem is annyira jogiak, intézményesek, hanem szellemiek, lelkiek.
A Székelyföldre importált Jobbikos propaganda sem segít abban, hogy az igazi problémáinkat a maguk mélységében lássuk, sőt megakadályozza a mélyen látást, az igazi problémák meglátását. De minden propagandának ez a gyengéje, hogy nem enged mélyen láttatni. A Jobbikos propaganda inkább székely vakításra jó nem egyébre és csak a bunkója vevő rá a székelyek között is.
Autonómiát csak egy szellemileg, lelkileg egészséges közösségre lehet építeni - de csak az is tudja kiharcolni.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése