2009. november 17., kedd

Székely autonómia - A Jobbik támogatta székely konokság, hosszú távon, nem kifizetődő

Ma dél után egy nettes hozzászólás nyomán a székely konokság kattant be nekem, - amit sokan a székelység megtartójának vélnek, és amit a magyar szélsőjobb szimpatizál. Látszatra úgy tűnik, hogy a székelynek ez egy bevált önvédelmi eszköze. De hosszú távon tényleg beválik?

Trianon után más lett a székelynek a környezete, amelyben egy olyan nép öleli körbe, melynek a természetét épp a hosszútávúság szempontjából kell megvizsgálni. A románokkal kapcsolatban Édesanyám mondása jut eszembe, amit mindenki ismer, hogy “lassú víz partot mos”.

Mi azt mondjuk, hogy keleti nép vagyunk. Ha Kínára gondolok a taoizmus, a víz jut eszembe, mint a taoizmus természeti alapszimbóluma, - mely felvesz minden formát, erőfeszítés nélkül. A vízben nincsen erőfeszítés, mégis elkoptatja a sziklát is. Keletet nézve, valami puhaság van szellemében. De ezzel ellentétben mit látunk a magyarság, székelység történelmében? Görcsös erőfeszítéseket, makacs konokságot, - a keleti lágyságból semmit. Na, de gondolkodóinkban sem lehet érezni a keleti lágyságot, - bennük is inkább valami germános darabosság van, egy kis francia szellemmel puhítva, egyeseknél.

A románoknál, szellemükben, lelkükben, mintha maga a víz működne, mintha igazán ők testesítenék meg keletet és nem mi, kik kelettel verjük mellünket, azt mutatja történelmük és szellemtörténetük. Ők a történelmükben, amit mi harcias magyarok, gyávaságnak, konkrét helyzetekben árulásnak vélünk, inkább kitértek az ellenfél elől, rugalmasan engedtek, mint a víz.
Befolyták Erdélyt, mint a víz, és a talaj beitta őket.

Egy kis nemzetnek, mint a székely, lét feltétele, hogy tisztába legyen a saját természetével, annak előnyeivel és hátrányaival. A probléma az, hogy a konok, székely szikla természetet a környező román nép víztermészete elkoptatja, - hosszú távon a víz lesz a nyertes. Nekünk székelyeknek létkérdésünk, hogy megváltoztassuk nemzeti énképünket, és feladjuk a konok székely nemzeti ideálját, aki csak azért sem hagyja magát.

A konokság rengeteg energiába kerül, energia pazarló nemzeti létmód, melyet idővel kifárad, kifáraszt a román víz erőfeszítés mentessége, - vagy az ellenünk való “puha” működése.

A konok székely létmód a konokságban találkozik a magyarországi szélsőjobbal, mindkettő a konok erőfeszítésben látja a nemzet útját, - holott keleti nép létünkre nem ez kellene legyen az ideálunk. Ezt a rengeteg energiába kerülő nemzeti létmódot, a konok erőfeszítés létmódját nem ajánlom sem a magyarságnak, sem a székelységnek, mert egy percre felőrli a nemzet energiáit, miből, már most alig van, az energiáit vesztett nép, már önként tűnik el az idegenek útjából. A szélsőjobb energia fecsérlő nemzet ideálja vesztét okozhatja a nemzetnek, ha az az átmeneti nehézségek miatt bedől neki.

A Jobbik székelyföldi propagandája egy olyan ideált közvetít, az energiapazarló nemzeti lét ideálját, ami sajnos, még mindig székely nemzeti tulajdonság, és ebben erősít meg székelyeket, amikor nekünk ezt kellene feladnunk, létünk érdekében. Úgy, hogy általam nem szívesen látott vendégek a Székelyföldön a jobbikosok, a székelységet veszélyeztetőket látom bennük, és nem kisebbség védőket.

Nem potyára írtam, hogy a magyarság, székelység energia szintje alacsony, mert nagyon az, ami a nemzeti immunrendszert megbénította. Nekünk az alacsony energia szintünk miatt az immunrendszerünk nagyon gyenge, már nagyon rég.

A nemzeti átalakulás, reform, ősmintája, a zsidók pusztai vándorlása. A szolga népnek át kellet alakulnia, egy identitást vesztett szolga népből, erős identitású néppé. Mi ebben a történetben, csak azt látjuk, hogy generáció váltásra volt szükség, és nem látjuk, hogy a puszta, a pusztai vándorlás a csendet jelenti, szimbolizálja. A nemzet átalakulásához csendre is szükség volt, sőt az volt az igazi átalakító, belső átalakító, mert a nemzetnek belül kellett átalakulnia, lelkében, hogy erős identitású nemzet legyen. A nemzet az identitását nem tudatában hordozza, amit a nemzeti öntudat kifejezés sugall, hanem lelkében, a tudat csak tűkre a léleknek. Itt tévednek a szélsőséges rikácsoló jobbosok, hogy hiába az erős nemzeti tudat, amit ők hangoztatnak, ha a nemzet igazi élete, identitása, a lélek, halott, ha a nemzeti tudat, mit sem tud a lélek állapotáról, tartalmairól. Az ilyen erős nemzeti tudat, rejtetten nemzeti identitás nélküliséget takar. Az ilyen puszta tudatot, ami mögött nincsen belső, lelki, nemzeti identitás, - víz természetű,- csak az erőfeszítés, konokság, az akarat, tudja fenntartani, ami rengeteg energiát von el a lélektől. De a lélek belső energiáira alapozott nemzeti tudat, a belső, lelki nemzeti identitásra alapozott nemzeti tudat már nem okoz energia veszteséget, nem lelki energia veszteségből táplálkozik, hanem a lélek természetes energiáiból. De mégis honnan az energiák, melyek éltetik a lelket?

És most visszalépek a zsidók pusztai vándorlásához, amit a szélsőjobb antiszemitizmusa soha nem fog megérteni, pedig ennek megértése nemzetmentő lehet. A pusztai vándorlásban a központi szereplő a csend, amint már írtam, hogy az igazi átalakító. De mivel alakít át, többek között? Hatalmas energiákat tud felszabadítani a csend, és ezzel aktiválja a lélek immunrendszerét, - a nemzetét.

Heller Ágnes a 89 utáni időszakot a zsidók pusztai vándorlásához, hasonlította, vagyis, azonosította a két helyzetet. Ezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy nekünk nem szélsőjobbos makacs, konok rikácsolásra van szükségünk, és nem nemzeti dumára, mely csak a tudatnak szól, hanem csendre, mely a lelket, a belső nemzeti identitást visszaadja, a nemzet energiáit újra felszabadítja, ezzel újra aktiválva a nemzet immunrendszerét. A nemzet belső identitását, mert a nemzeti identitást lelkünkben hordozzuk, csak a csenddel lehet újjá teremteni, belülről, a nemzet belülről születhet újjá, csak, és nem a nemzeti, szélsőjobbos, politikai duma révén, kívülről. A nemzet érdekében történő anyázás, és veréssel való fenyegetés, csak a nemzet érdekébe, még nem szült újjá egy nemzetet sem. A Jobbik tévedése ott van, hogy azt hiszi, hogy a nemzeti identitást kívülről be lehet vinni az emberbe. Nem lehet azt bevinni, mert az eleve ott van a lélekben, azt csak aktiválni lehet a csenddel. Kívülről bevinni csak a puszta tudatba lehet, a nemzeti öntudatba, ez civilizációnk alapállása, de nem ez az igazi identitás, hanem az ami lelkünkben van. Mivel a Jobbik propaganda beszéde, csak a tudatot célozza meg, ezzel azt árulják el, hogy nincsenek is tisztába a nemzeti identitás helyével, lelki szellemi voltával, melyet az ők propagandájukkal nem lehet ápolni. Nemzeti identitást féltenek, de annak helyét, természetét nem ismerik.

Sokan hangoztatják, hogy a gondolkodásnak meg kell változni, hogy tényleges reform legyen, de ezek megfeledkeznek, arról, hogy az embert nem lehet gondolkodásra redukálni, lelke is van,a mi nélkül nincsen gondolati reform, - a lélek reformja, pedig a pusztában történik, mert a lélek reformálja maga-magát, kívülről azt nem lehet reformálni. A lélek ön-reformja változtatja meg, a csendben, a gondolkodást. A nemzet reformja misztika, a képek misztikája, mely hagy a csendben átalakulni, nem beavatkozva kívülről. Ebben a reformban nincsen erőfeszítés, magától, belülről alakul át minden, - itt folyik minden, mint a víz. A 89, utáni átalakulást nem külső reformként kéne látni, hanem olyannak, mint a víz folyása belülről. Igazi autonómiája az ilyen, erőfeszítés mentes, belülről történő, átalakulásoknak, folyamatoknak van. És az ilyen folyamatok, nem, hogy energiát vonnának el a nemzettől, hanem növelik.

A 89 utáni politikum, legyen az jobb vagy bal, azért eredménytelen, ami a reformokat illeti, mert csak külső változtatásokat erőltetnek, a belső lelki realitás mellőzésével. A reformot csak a lélek önreformja, a csendben, tudja végrehajtani. Ezért alaptalan a pártok vitája, hogy kinek van igaza, - egyiknek sem, ha a szellemi, lelki reformot vesszük alapul.

Sajnos egy olyan világban élünk,a hol az ember létezés érzetét, csak a konkrét nyújtja és annak gondolati képe, és nem vesszük észre azt a láthatatlan világot, lelkünket, ahol a tényleges életünk folyik, és ahol még a tudatunk előtt eldőlnek a dolgok. Ezen téves érzékelés alapján azt hisszük, hogy elég a kézzelfoghatóban történő változtatás a reformokhoz, és végül csodálkozunk, hogy valami nem megy. A székely autonómiázás, a szélsőjobb ideológiája, csak ehhez a puszta külső érzékeléshez kötődik, mely mit sem tud a nemzet lelkének állapotáról, az ottani folyamatokról.

Az a baj, hogy a székely autonómia alatt pusztán csak intézményes létmódot értünk, és nem vesszük észre, hogy mindennek az alapja a belső átalakulás autonómiája. Az autonómiázás, mely nélkülözi, márpedig nélkülözi, ezt az autonóm, lelki átalakulást, melyből energiák szabadulnak fel, csak energia pocsékolásba viszi a nemzetet. Belső energia készletek, nélkül a székelység autonóm intézményei sem lesznek életképesek. Azt hiszem, hogy ezen gondolatokat nem fogják megérteni, ahol sok energiába kerülő akarattal, konoksággal, mindent kívülről alakítanak át, ahol ez a közgondolkodás, ott soha nem fog teret nyerni a víz filozófiája, - és épp egy magát keletinek mondó nép nem érti a víz filozófiáját.

A székely lélek belső reformja nélkül, az autonómiázás mit sem ér, az autonóm intézmények nem fognak semmit érni, - vagyis csak annyit fognak érni, hogy késleltetik eltűnésünket.

Nem olyan rég, az egyik patikában zsebre vágtam egy szórólapot, melyen egy fáradság elleni pilula volt reklámozva. Bő szöveg volt a fáradságról, annak okairól, és arról, hogy ez már létmóddá vált az ember számára, és ez egyre fokozódik a civilizációnkban. A szórólap úgy tálalta a fáradságot, amivel már együtt kell élnünk, amire már csak a gyógyszergyártó cég gyógyszere az orvosság. De miért vagyunk egyre fáradtabbak? A mindennapi miatt.

A zsidók a pusztában is ezt búsulták, az egyiptomi zsíros fazekakat, a megélhetést. Miért nem tudjuk, hogy mi a csend az életünkben? Mert a megélhetés ürügyén kifele fordították tekintetünket. Egy nemzet, csak akkor nyeri vissza identitását, ha a megélhetés nem kerül ellentétbe a csenddel, nem zárja ki a megélhetés a csendet az ember életéből, - erre tanít a zsidók pusztai vándorlása. Jáhvé, megszabadította a zsidókat, az égből hulló mannával, a mindennapok gondjától, a betevő gondjától, hogy nemzet lelkileg önmagára találjon, a csendben, mert a nemzet megtartója a lelke és annak jó állapota.

Hiába vannak a Székelyföldön nemzeti önismereti táborok, ha a nyüzsgés, a mindennapok hajszája, a megélhetésért, elrabolja a nemzet lelkét.

Az egyoldalúan kifele forduló élet energia veszteséget okoz az embereknek és ezen keresztül a nemzetnek, és gyengíti a nemzet immunrendszerét. Egy lelkileg fáradt népet, nem fog az autonómia megvédeni, ha belső immunrendszere nem védi, - ez már biológiai törvény.

Nem elég a nemzet tudatát ápolni, ahogy a szélsőjobb teszi, mert a nemzet igazi védője, a nemzeti identitás igazi védője, a nemzet tagjainak életformája, hogy az mennyiben követi a természetes életformát a pihenés (csend) és aktivitás természetes váltakozását. Korunk nagy tévedése, hogy a nemzeti létet pusztán csak a tudatba helyezte és függetlenítette az életformától, pedig a magyar nemzet életének igazi hordozója, védője, annak életformája, - és nem az, hogy tudja-e, hogy a dél-amerikai kecsua indiánok szótárában hány magyar szó van; vagy melyik óceán fenekén tanyázik az a kultúra, melyre a magyar kultúra visszavezethető.

A nemzetnek identitása lelkében van, ezt pedig csak a csenddel lehet ápolni, és az abból születő aktivitással, - és nem politikai, nemzetinek becézett politikai propaganda szövegekkel, mint ahogy teszi a Jobbik a Székelyföldön. Nekünk székelyeknek, csak a csend tudja visszaadni lelkünket, belső szellemi identitásunkat, és nem a Jobbik politikusai, kik itt propagandát folytatnak.

Bármennyire kiszakadt az ember a természetből, azért csak a természet törvényei érvényesek rá is. A természetben minden az ő belső törvényei, az ő belső folyamatai szerint születik újjá, és nem külső átalakítások következtében. A tél végén, a hóvirág, a tavasz hírnöke, a nap sugara következtében bújik ki és nyílik, - és nem propaganda beszédre. A székelység újjászületése, hosszú, kemény székely tél után, legyen olyan, mint a hóvirág-é, az erdők csendjében, a Nap melegétől.



Nagy Attila Puli



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése