Csudára nagy találmány a nyilvánosság. Az emberek, az emberi jogok legnagyobb vívmányát látják benne. A világ rejtett manipulátoraira rá lehet mutatni, hogy márpedig ők az érdekeik szerint manipulálják az emberiséget. Evola is leírhatta, és utána mások is, hogy kik a nagy összeesküvők, ez nem összeesküvés elmélet, mert mindig is egy kisebbség kezében összpontosult a hatalom.
De nem megy ki a fejemből, egy 89 utáni magyar publicista írása, az egyik könyvében, hogy a demokrácia az a rendszer, melynek az őt ért támadások is használnak. A kapitalizmus, - nem szeretem demokrácia szót, mert egy álnok kifejezés - legsikeresebb könyvei, azok melyek a világ manipulátorainak kulissza titkairól írnak, - szabadkőművesekről, stb. Na itt nem arról akarok írni, hogy márpedig ezek gyerekes felnőtt mesék, hanem arról, hogy ezek is mind benne vannak a nyilvánosság urainak kártyapaklijában. Mert ne feledjük, hogy a nyilvánosság előállítói, lélektanának ismerői, a nyilvánosság urai.
A nagy titkokat eláruló könyvek is azoknak az érdekeit szolgálják, kikről szólnak, annak ellenére, hogy a szerzők az ellenkezőkét akarják. De, hogy ezt megértsük, az embernek abból a képéből kell kiindulni, melyet elfelejtett, holott ott van a lelkében. A kapitalizmus embere az, kinek létezés érzetét, a konkréthoz kötött gondolatok adják, a konkrét adja létezés, valóságérzetét. A kapitalizmus embere a külső ember, ami mögött ott van a belső, láthatatlan ember, - az ember egyben látható, és láthatatlan valóság, - de erről mit sem tud. Az identitást a belső ember hordozza, amit a kapitalizmus embere, már nem ismer, ezért identitás nélküli.
A nyilvánosság, csak a külső emberé, akinek nincsen identitása. Ami még érdekes, hogy a nyilvánosság az identitásnélküliség fenntartója, kifele fordítja a tekintetet, el a belső embertől, hogy ne legyen identitása. A nagy összeesküvéseket leleplező művek is a nyilvánosság részei, melyek a belső identitásunktól fosztanak meg. A nyilvánosság urai, kikről a nagy leleplező művek szólnak, azt akarják, hogy csak kifele lássunk, befele ne, a befele való látástól vonnak el a nagy összeesküvéseket tárgyaló, a nyilvánosság urairól szóló művek is, tehát a leleplezések nem érnek semmit, csak a kapitalizmust erősítik, ahogy a magyar publicista írta, - ő nem így magyarázta. A leleplező művek is az elme szórakoztatását szolgálják, ami a nyilvánosság alapvető célja, hogy elvonjon önmagadtól, belső identitásodtól.
A szélsőjobbos naivság dögivel kínálja ezen műveket, de nem tudja, hogy mit sem érnek, ha az ember belső identitása el van hanyagolva, mert azon múlik minden. A nyilvánosság egy nagy átverés, elvon önmagadtól, és manipulálhatóvá tesz. Az embert nem elég felvilágosítani,a hogy itt a Jobbik is teszi, ha nem adod vissza belső önmagát, mert a belső önmagunk az emberi és nemzeti identitásunk forrása. A nyilvánosság belső önmagunk nélkül nem ér semmit.
A világ ezen urait nem semmisítik meg a leleplező könyvek, hanem csak úgy semmisülnek meg, ha megsemmisül az a rendszer mely fenntartja őket, ez pedig a nyugati civilizáció, - nagy pusztulásra van szükség, hogy ezek megsemmisüljenek, vissza kell menni a Kezdetekig. Pusztulás csak akkor lesz, ahogy Arnold Toinby írja,a mikor kifáradnak a civilizációt fenntartó szellemi energiák. Egyenlőre ezektől csak akkor szabadulsz, ha kivonulsz a pusztába, vagy a hegyekbe. Ha aktivizmusra szánod magad nekik dolgozol, mert az kifele fordít, mely nekik kedvez.
C. G. Jung abban látja Európa szellemi krízisét, hogy elvesztette mítoszait, a mítoszokat a szellemi identitás, a lelki identitás alapjának, a lelki egészség forrásának látta. A leleplező művek csak mítosz pótlékok, mely azon hatalmakat szolgálják, melyeknek az a céljuk, hogy az emberiség egy identitás nélküli, manipulálható tömeg legyen. Európa identitását mítoszai adhatják vissza, mik lelkében szunnyadnak. A mítoszok, a puszták a hegyek csendjében kellenek életre. De a nyilvánosság arra jó, hogy állandó zajt csapjon elmédbe, hogy az önmagadhoz vezető, az identitást adó mítoszaidhoz vezető csendben ne legyen részed. Amit sokan az emberiség, a demokrácia legnagyobb vívmányának tartanak, az az ember identitásának megsemmisítője, ezen keresztül a nemzetek-é, - mert valakiknek érdekük a nemzeti identitások megsemmisítése, uralmuk biztosítására.
A nyilvánosság a konkrét problémákra figyel, azok megoldására, de ez a nagy átverés, mert a külső konkrétum ürügyén belső önmagadtól von el, ahol az igazi konkrétum van és az igazi megoldások vannak. A konkrétban megoldott problémák soha nem nyernek megoldást, mert, mivel mellőzik belső identitásod, csak álproblémák. Csak a külsőben, a konkrétban, belső identitás nélkül nincsen megoldás Az igazi probléma nem más, mint belső identitásod, elméd harmóniája belsőddel, és nem az, hogy kik a világ urai. De a nyilvánosság urainak erre is van megoldása, konkrét, konkrét lelki utak, mik konkrétan megmondják, hogy mit kell tenni, de ezek is csak átverések, mert csak a konkréthoz kötnek, azzal szórakoztatnak, infantilizálnak a lelki élet ürügyén. Nem feltűnő, hogy a demokráciában mi lelki siker könyv van, és az emberek mégis egyre manipulálhatóbbak, hülyébbek? Ez azért van, mert a konkréthoz kötött lelki utakkal szórakoztatják az emberek elméjét. A lelki utakról szóló könyvekkel fosztják meg belső önmaguktól. Az igazi lelki vezető a legkevesebb konkrétot nyújtja, hogy ne rekesszen meg a konkrétban.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése