Nem tudom, hogy nem lenne-e helyesebb egy más fogalommal dolgozni, amibe beleférnek kisebb terület is, vagy akár vegyes falú, természetesen ez nem csak fogalmi másság akar lenni, hanem inkább az, hogy a hangsúly a kisebbség védelmére kerülne és nem annyira joghangoztató szemben állásra, ez a VÉDETT KISEBBSÉG ZÓNA lenne, mely a területi autonómiával ellentétben lehetne bármekkora is, egy elszigetelt kicsi magyar falút is magába foglalhat. Ez az erdélyi magyarság számára is megoldást jelentene. Egy fajta kisebbségvédelmi rezervátumok lennének, - egy kicsit rosszul hangzik, de jobbat nem tudtam kitalálni. Ezt EU szinten be kéne vezetni, a VÉDETT KISEBBSÉG ZÓNA fogalmát. Ez az asszimilálódásra ítéltetett szórvány kisebbséget hivatott lenne védeni leginkább, pozitív diszkriminációt jelentő törvényekkel. Nem azon lenne a hangsúly, hogy milyen jogok illetik az adott szórvány kisebbséget, hanem az, hogy mire van szüksége a megmaradásához.
Mert az a helyzet, hogy a lassú beolvadástól nincsen az az intézmény, ami megvédené leginkább az erdélyi szórvány magyarságot, és az után a székelységet. Az intézmények már csak folyamat lassítók lennének. Szerintem nekünk valahol a lelkünkben van a gond, vitalitásunkkal vannak a gondok, melyet nem lehet intézményekkel pótolni. Csak egy életképes nemzet tudja csak hasznára fordítani az intézményeket. És jelen helyzetünk bizonyítja, hogy ami rendelkezésünkre áll, jog azt sem tudjuk maximálisan kihasználni, - vagyis nem vagyunk elég autonómok, nem tudunk élni a lehetőségekkel, márpedig az autonómia nem egyéb, az autonóm szellem, mint élni tudás az eszközökkel. A területi autonómia azt jelentené, ahogy amilyen autonóm módon tudjuk kihasználni a területi autonómia adta intézményes lehetőségeket. Az autonómia azt jelenti, ahogy kihasználjuk lehetőségeinket, a módot jelenti, ahogy tudunk viszonyulni lehetőségeinkhez. De ha már most nem tudjuk kihasználni autonóm módon lehetőségeinket, akkor egy esetleges területi autonómiát sem fogunk tudni javunkra fordítani autonóm módon. Tehát az autonómia az ahogy a javunkra tudjuk fordítani lehetőségeinket, mindig annyit, amennyi van, sajnos ez a fajta autonómia nem létezik a Székelyföldön, - erre szoktam mondani, hogy a székely képtelen az autonómiára. Azt szoktam mondani, hogy nézzünk szemben önmagunkkal és nézzük meg, hogy egyáltalán képesek vagyunk az autonómiára? Azt hiszem, hogy nem a románok a legnagyobb akadályai a székely autonómiának, hanem a székely képtelensége az autonómiára, autonómiájának hiánya, belsőleg, emberileg.
A székely csak annyit mutatott fel eddig az autonómia kapcsán, hogy az autonómia ürügyén veszekedni tud, - félek, hogy a románok rájönnek, hogy ez nekik nagyon jó kabaré téma Szilveszterre. Ez, ami van nem autonómia törekvés, hanem közröhely az autonómia témára.
Végül is az autonómia egy képesség, hogy az adott körülmények között, a minimumból, vagy az adottból maximálisat tudunk kihozni, - és egy másik, hogy kevés eszközzel sokra a vagyunk képesek. Általában mi azt szoktuk hangoztatni, hogy mennyi eszközre van szükség megmaradásunkhoz, és nem azt nézzük, hogy ami van azzal mit tudnánk tenni, maximálisan.
Egy dolgot ne felejtsünk, Iorga azt mondta, hogy a románságot nem a külső parancs tartotta meg, hanem a belső. Az illúzió, hogy a világ az örök béke fel tart, az intézmények hol vannak, hol nincsenek, azokat el tudják venni, de a lélek, a szellem ereje az mindig ott van bennünk, azt nem tudja elvenni senki, ha óvjuk. Nemzeti létünket a lélek autonómiájára, a szellem autonómiájára kellene bíznunk, mert az bármikor megtart, szórványban és a Székelységben egyaránt, - de ezzel van nekünk a legnagyobb gondunk, ezzel törődünk a legkevésbé, pedig ez az igazi megtartó erő, nem az intézmény, az intézményt is ez tartja meg, nem önmagában áll – és akkor megtart bennünket.
Ne feledjük, hogy nem az intézmény az autonómia alapja, nem a terület autonóm, hanem az ember, és amennyire autonóm az ember annyira autonóm a terület és az intézmények. Na itt vannak a gondok, nincsen elég autonóm székely. Az egyik volt katona kollégám, nem írom a le a nevét, mert nagyon közismert, azt mondta a székelyekre, hogy a megélhetés nem azt jelenti, hogy hajnaltól kaszálunk.
Székelykeresztúrt amikor várossá akarták kreálni, de még nem volt az, az egyik ottani székely a kocsmába azt kérdezte, hogy honnan vesznek annyi városi embert. Iliescu, mikor azt mondta, hogy svéd demokráciát akar, akkor én azt mondtam magamba, hogy honnan vesz annyi svédet. De most a székely autonómia kapcsán azt mondom, vagyis kérdem, hogy honnan annyi autonóm székely, - na itt van a probléma gyökere. Ezen autonóm székelyek hiánya mondatta velem fennebb, az említett vitalitási problémákat most zárójelbe téve, hogy bennünket már az intézmények sem mentenek meg.
Egy közösség akkor autonóm, ha lelke, szelleme, intézmények hiányában is életképes, nem függő tőlük. Van egy nagy tévedésünk autonómiánk alapját intézményekben tudjuk látni csak és nem lelkünkben, szellemünkben, - ne feledjük autonómiája csak a léleknek, a szellemnek van, az intézmények csak puszta eszközök, tárgyak. Az autonómiát intézményektől való függőségben látni nagy tévedés, - ez nem autonómia, hanem az intézmények szolgasága.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése