Írások kapásból - Fenntartásaim, a magyar igazolvánnyal szemben

Nekem nem kellett, indulásból, a magyar igazolvány, fenntartásaim voltak és vannak, az igazolvánnyal szemben.

Először is, hogy jönnek, svábokból, zsidókból, rácokból, tótokból, bunyevácokból lett a magyarok, hogy én igazoljam nekik magyarságomat. Hogy jönnek, az ezekből a nációkból lett magyarok, hogy majd ők igazolják, egy okirattal, hogy én magyar vagyok.

Nagyon megalázónak éreztem, hogy nekem, székelynek, az idegenekből lett magyarok előtt kell igazolnom magyarságomat, és ezek az idegenekből lett magyarok majd visszaigazolják.

A másik, mitől a hajam égnek áll, hogy gondolták, ott Csonka-országban, hogy egy székelynek magyarságát igazolják, amikor a székely nem magyar, ez a székely nemzeti identitásunk meghamisítása. Mi csak rokon nép vagyunk a magyarokkal, és nem vagyunk csak egy fajta magyar, nem vagyunk egy fajta kárpát-medencei kultúrkuriózum, melyet Pesten mutogatnak, mint valami cirkuszi majmokat, - ezt a cirkuszi majom féle szerep góbéskodást, sok székely el is vállalja, Pesten. Sokan eljátszák, a csavaros eszű góbét, mint tette Kissgyörgy Zoltán, a Háromszék napilap újságírója, a Duna Tv, Kívánságkosár című műsorában. És közben nem vevődik észre, a góbéskodás mögött, hogy egy balfácán náció lettünk, kit mindenki oda manipulál, ahova akar, Orbántól, Vonáéktól, Markóékig és Szász Jenőig.

Markóék politikai rövidlátása, és a kicsinyes önérdek, már jóval, a magyar igazolvány ötlete előtt, a székely nemzeti identitás ellen lépett fel, a népszámláláskor, hogy a székelyek is vallják magukat magyaroknak.

Nekünk székelyeknek újra vissza kell állítanunk ősi jogainkat, a jogot, hogy önálló nemzetként határozzuk meg magunkat, mint ahogy volt, majd ezer éven keresztül.

A magyar jobboldal, szélsőjobb, épp úgy a székely nemzeti identitás ellen tőr, mint a románok, sőt veszélyesebbek, mert kulturális eszközökkel teszik, a rajtunk való segítség ürügyén.

Nagy Attila Puli