Tomis román ortodox püspöke, Teodosie ellen büntetőjogi vizsgálat folyik, hamisítás és kenőpénz elfogadása vádjával.
Hát ugye különös mikor Jézus elég világosan óvott attól, amit pénznek, anyagiaknak nevezünk. Jézusnál nem találunk hitelvi kérdéseket, hanem az anyagiaktól való függetlenséget látjuk. De utódainak, vagyis akik annak kiáltják ki magukat, a hitelvek a fontosak, és az anyagiaktól való függetlenség heted rangú.
De a pusztán elvként létező hitelvek is épp olyan anyagiak, még ha pusztán gondolatok is, keleten a gondolatokat is anyagiaknak tartják, mint az anyagiak, tehát nem csoda, ha a hitelvekhez ragaszkodó egyháziak nem találnak semmi különöst abban, hogy egyformán ragaszkodjanak a hitelvekhez és az anyagiakhoz egyaránt.
Vajon a Lélek nem csak ott munkál, ahol az anyagiaktól, az anyagias elvektől való függetlenség van, ahol nincsen a lelket gúzsba kötő intézmény.
Sajnos a magyar egyházak sem tökéletesebbek az ortodoxoknál. Néhány éve egy katolikus pap Hunyad megyébe nem tudott elszámolni, régi román lejeben száz millió lejjel, - hét éve nagy érték volt. Nem indult ellene eljárás, megengedték, hogy Német országba menjen, hogy vissza szerezze, - hogy hogyan nem tudom.
Mikor unitárius lelkész voltam, a kilencvenes évek elején, egy köri közgyűlésen, az egyik kollégámat, Kozma Bercit, ott mindenki előtt el akarták számoltatni a tanácsosai, hogy mit csinált a két ezer márkával, - akkor az jó pénz volt unitárius egyházi viszonylatban.
Az egyik lelkészi értekezleten, csak, amikor lelkész voltam, valami dollárt kaptunk, minden egyházközség. Nem volt nagy összeg. Haza menet, Dezső kollégámnak, nem tudtam sehogy megmagyarázni, pedig neki is úgy mondták, mint nekem, hogy nem a lelkész kapta, hanem az egyházközség. Hiába mondtam nem az övé, mert ő azt mondta, ha az egyházközség kapta, akkor az azt jelenti, hogy a lelkész kapta. Végül megunta a vitát és azt mondta, hogy őt márpedig nem érdekli, hogy ki kapta a pénz az övé, mert neki szüksége van pénzre, rá van szorulva.
Sajnos nálunk a nemzeti önvédelem leginkább abban nyilvánul meg, hogy az egyházak, hogy ne csorbuljon, leginkább nekik, és aztán a nemzet tekintélye, a szemetet a szőnyeg alá seprik. De a szemetet a szőnyeg alá seprők nem gondolkodnak azon, hogy nem az intézményt kellene védeni, annak a tekintélyét, hanem inkább a Lélek munkájának kellene teret adni, mert az az igazi nemzetmegtartó erő, és nem az anyagias lélekkel védett intézmény.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése