Székely nemzeti anarchizmus - A jó magyar nem gondolkodik

A székely nemzeti anarchizmus, a legnagyobb ellenségének, a szélsőjobbnak, a jobboldalnak, a nemzetről szóló dogmatikus szemléletét tartja. Úgy látjuk, hogy a szélsőjobb szerint, mindent szabad egy jó magyarnak, csak épp gondolkodni nem, a nemzettel kapcsolatos kérdésekről.

Ezt épp a magyarság esetében látjuk veszélyesnek ezt a gondolkodást, mert nem hagyja, hogy a nemzet újra feldolgozza múltját a lélek mélyére lehatoló intuitív reflexióval. Nemzeti létünk forog kockán, ha nem szembesülünk a nemzeti lélekben több évszázada jelen lévő és máig ható negatív folyamatokkal. A nemzeti tudatnak szembesülnie kell a nemzeti kollektív tudattalanban lévő problémákkal, melyek nemzeti katasztrófáink mögött voltak és amelyek még mindig munkálnak, mert még nem tettük meg ezen tudattalanban rejlő problémáknak a tudatba emelését.

A nemzet számára az jelent veszélyt, amikor a tudat nem kommunikál a tudattalannal, amikor az ösztönökkel nem kommunikál tudat. Egy nemzetet a sors nehéz helyzeteiben a tudatának harmonikus viszonya segíti az ösztöneivel, mert az ösztönök súgják meg a tudat számára a kiutat a történelmi kelepcéből. Az csak illúzió, hogy az önálló tudat megoldásra képes.

A dogmatikus szemlélet önbénító, mert önálló létet tulajdonít a tudatnak és tartalmainak. A dogmatikusan önállósult tartalmak, az elmében, a tudat kommunikációját akadályozzák meg a tudattalannal, a lélekkel, ebben áll bénító szerepe. A szélsőjobb nemzeti dogmatikája nem egyéb, mint a tudat önálló tartalma, mely a tudat kommunikációját bénítja meg a nemzet kollektív tudattalanjával. Ebben az esetben, a nemzetet segítő ösztönök üzenetei nem jutnak a nemzet tudatába, amik a kiutat jelentenék. Nekünk magyaroknak, a történelemben, épp ez volt a végzetünk, hogy a kollektív tudattalanunkkal, ösztöneinkkel rosszul kommunikált a tudatunk, a nemzeti szélsőjobb nemzeti dogmatikája ezt a problémát élteti tovább. A szélsőjobbnak az illúziók világába tartozó nemzet ideálja, ezt a több évszázados rövidzárlatot tartja fenn, a nemzeti ösztön világ és a nemzeti tudat között. A szélsőjobb, nemzeti gőgjében, ameddig ócsárolja a szomszéd népeket, nem veszi észre, hogy a környező népeknél a nemzeti tudat és tudattalan kapcsolata jobban működött, mint nálunk.

Jézus szavaiban, hogy aki meg akarja menteni életét az elveszíti nagyon mély pszichológia van, melyből a kereszténység sem tanult eleget. Ebben az esetben az illuzórikus énjét féltő emberről van szó, ki az önmagáról alkotott illúziót féltve, elveszíti az igazi énjét, a belső ént. Az én illúzióinak helye a tudat, mely nem kommunikál a tudattalannal, ezek azért illúziók, mert függetlenek a tudattalantól. A tudattalannal nem kommunikáló nemzeti tudat tartalmai, illúziói, hasonlóak a személy tudatában lévő illúziókhoz, ezek az illúziók hasonlóan működnek mindkettő esetében, a belsővel való kapcsolat látja kárát mindkettő esetében, a belső én vész el. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a szélsőjobb illuzórikus nemzeti én féltése, oda vezet, mint az ember esetében, az igazi belső nemzeti én vesz el, a nemzet az ő belső életével való kapcsolatot veszíti el. Mert a nemzet élete, szellemi élete, nem a tudat tartalmainak különálló életét jelenti, hanem a lélekkel harmóniában lévő tudat életét. A szellem a lelkünkben van, nem csak a puszta tudat tartalma. A nemzet szellemi élete ennek a bennünk élő szellemnek az élete, és nem a szélsőjobb nemzeti sztereotípiáinak ál-szellemi élete. Élő szellemiségű tudata, csak annak a nemzetnek van, melynek tudata a lélek élő szellemét fogadja és nem a lélektől függetlenül önállósult külső tartalmat. Végül nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nemzeti ént féltő szélsőjobb munkálkodása következtében az igazi nemzeti én vesz el.

Mikor kezdik félteni a nemzeti én? Épp akkor, mikor az igazi nemzeti én, a belső én, homályban van, amikor a tudat kapcsolata zárlatos a tudattalannal, ekkor kell pótolni az igazi belső ént a puszta tudati illúziókkal. Az illuzórikus nemzeti én féltés, amit a szélsőjobb művel, ezt az állapotot tartja fenn.

A tudat önálló létet nyert illúziói legnagyobb negatívuma, hogy az ember harmóniáját biztosító önismeretet akadályozzák. A tudat szembesülése nélkül a lélek tartalmaival, nincsen önismeret. Régi misztikus tan, hogy csak a lélek ismeri önmagát, önmagáról csak a léleknek van ismerete, és nem a lélekbe kívülről belátni akaró tudatnak. A nemzet esetében is, az egyénhez hasonlóan van, hogy a nemzeti önismeretben alapvető a tudat szembesülése a lélek mélységeivel, mert a nemzet élete tagjainak lelkében folyik, és amilyen a nemzet tagjainak lelki élete, olyan a nemzet élete is.

A szélsőjobb a nemzeti önismeretet, a nemzeti tudatba kívülről táplált, az általa helyesnek tartott információ mennyiségben látja, a nemzetről. A nemzeti identitás náluk azt jelenti, hogy azonosulsz, feltétel nélkül, gondolkodás nélkül egy nemzetről szóló, vitán felül álló nemzetről szóló tárgyi ismerettel. A szélsőjobbnál a nemzeti identitást, a magyar számára, egy külső valóság, egy kívülről a tudatba bevitt ismeretanyag adja, náluk a nemzeti identitást egy külső valóság szabja meg és nem belső, a nemzeti identitáshoz egy mások által meghatározott külső valósággal kell azonosulni. 

A külső valósággal azonosulók fő problémája, hogy nincsen belső életük, azért kell kívülről meghatározniuk magukat, és egy nemzet mely kívülről határozza meg önmagát annak nincsen igazi belső élete, nincsen igazi belső identitása.

A székely nemzeti anarchizmus szerint a szélsőjobb súlyosan meghamisítja a nemzeti önismeretet és a nemzeti identitást, mert a nemzeti identitást kívülre helyezi, a nemzeti önismeretet eldologiasítja, csak kívülre helyezi, a száraz betű szintjére süllyeszti le a nemzeti önismeretet. Holott a nemzet élete a lélek élete, ami belül van és nem kívül, a nemzet önismerete a lélek önismerete mely a tudat tartalma is, és nem kívül van, hanem belül. A magyar szélsőjobbnál, magyarnak lenni, a nemzeti identitást, valami külsővel való azonosulás jelenti, a székely nemzeti anarchizmusnál, magyarnak lenni, a nemzeti identitást, nem valami külső adja, nem a külsővel való azonosulás, hanem az emberi tudatnak a belsővel, a lélekkel való összhangja, a nemzeti identitásunk alapja a lelkünk tartalmaival való összhang, nemzeti identitásunk alapja az önmagunkkal való identitásunk. A szélsőjobbnál a nemzeti identitást a külsővel való azonosulás adja, a székely nemzeti anarchizmusnál a belsővel való azonosulás. Mi úgy látjuk, hogy a szélsőjobbosoknak sem emberi sem nemzeti identitásuk nincsen, az identitás nélküliek gyülekezete, mely meghamisítja, de súlyosan, a a nemzeti öntudatot.

Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a Székelyföld autonómiáját is. Ennek az autonómiának nincsen egyéb baja, mint, hogy illúzióra épül. Pusztán csak a tudat tartalma és nem a tudat lélekismeretére, a nemzeti tudat és tudattalan kapcsolatára épülő építmény. Az autonómia, mindaddig önámítás, ameddig a nemzet lelke beteg és a nemzet tudata erről nem vesz tudomást és nem orvosolja. Az autonómia nem egyéb, mint haldoklónak új házat építeni.

A szélsőjobbnak még van egy kedvenc paripája, ami igaz is meg nem is. Állítólag más népek meghamisították identitásunkat. Ezzel kapcsolatban annak az embernek az álma jut eszembe, ki rablókkal álmodik. A rabló a külső dolog mely megfosztja az embert belső identitásától. Csak a gond az, hogy az emberben a rabló az álmodó maga, tehát az álom arra figyelmezteti az álmodót, hogy a külső dolgokkal önmagát fosztja meg az álmodó a belső identitástól. A magyar nem saját maga hibás az identitás vesztésért és keni másokra. A szélsőjobb, amikor másokat vádol a magyar identitás elrablásával, nem önmagáról beszél, mert ő kínál külső identitást a magyarnak, mely megfoszt a belsőtől.

Hogy miben látja a szélsőjobb a magyar nemzeti önismeretben tett kárt mások által? A finnugrizmusban. Őszintén a finnugrizmust én sem kedvelem, de a gond nem itt van.

De meg kell néznünk, hogy ez a vita hol folyik. Hát ez sajnos az önállósult elmében, mely elszakadt a lélektől. Régi misztikus tan, hogy az önálló elme nem old meg semmit, tehát a finnugrista-török-mongolos vitát sem fogja megoldani. Az önálló elme identitás nélküli elme, mert az elmének identitást a lélek ad, a lélek tartalmai. Nemzeti identitása csak a lélek tartalmainak helyet adó elmének van. Tehát elmondhatjuk, hogy az önállósult tudat, mely vitatja nemzeti történelmünket, annak nincsen nemzeti identitása, tehát teljesen hiába vitatkozik a nemzetre hivatkozva. Csak az identitás nélküli elme vitatja, hogy melyik az igaz változat, a lélek identitásával rendelkező elme tudja, hogy az igazságot nem az önállósult tudat dönti el, hanem a lélek tartalmai szolgáltatnak igazságot, az az igazi mi a lélek tartalma és nem a tudományos kutatás.

A vitatkozó elmének nincsen lélekismerete. A tudat, mely csendben van az ismeri meg a lélek tartalmait. Nemzeti múltunkat ott hordjuk lelkünkben, lelkünk tartalmaként, és az mítoszok formájában jut a tudatunkba, amely mítoszok a csendben válnak a tudat tartalmaivá. A helyes nemzeti önismeretet a csend nyilatkoztatja ki, és nem az önállósult szélsőjobbos elme önbíráskodása, nem a vitatkozó elme. Az az igaz nemzeti múlt mit a lelkünkben hordunk és a csendben megismerünk.

A székely nemzeti anarchizmus a nemzeti léthez alapvetőnek tartja a csendet, mert ez biztosítja, hogy a tudat harmóniába kerül a lélekkel, és a csend révén megismeri annak tartalmait.

A székely nemzeti anarchizmus nem mondja meg, hogy mit kötelező hinni, elfogadni, hogy jó magyarnak számítsál, hanem rámutat, hogy hol találod meg az identitásod, az emberit és a nemzeti az emberiben, mert a nemzeti alapja az általános emberi, az általános emberi nélkül a nemzetinek nincsen alapja. A nemzetinek önmagában véve léte nincsen is., csak amennyiben az egyetemesben gyökerezik.

A székely nemzeti anarchista nem dogmatikus, mert nézeteivel csak a magvető szerepét játszodja, segít kicsíráztatni a magot, már ami ott a lelkedben szunnyad eleve.

És, hogy ne legyünk összekeverve az Eduardo Rózsa Flores féle nemzeti anarchizmusnak nevezett, de rejtetten szélsőjobbos lecsóval, szigorúan el kell határolódnunk ettől. Leginkább az választ el, hogy ameddig ő a szélsőjobbal szimpatizált, vagyis egy követ fújt, mi határozottan elutasítjuk a szélsőjobbot. Eduardo anarchizmusa a nemzeti illúziókra, a hamis nemzeti identitásra épülő anarchizmus, mely veszélyes a nemzet számára. Az Eduardo féle anarchizmus az identitás nélküli, az önállósult elme konstrukciója, ami nem egyéb, mint szemfényvesztés.

A szélsőjobb a zajt kedveli, azért vitatkozik olyan hangosan. Mi a csendet kedveljük, ezt tekintjük a nemzeti lét forrásának: a nemzeti önismeret forrásának, a csendben válnak a lélek tartalmai ismerté a tudat számára, mely az igaz nemzeti önismeret forrása. A szélsőjobb megmondja, hogy mit kell hinni a jó magyarnak, gondolkodás nélkül, mi csak megmutatjuk, hogy hol találod meg, és mi révén. És ehhez a puszta csend elég, nem kell semmi külső eszköz, - mert az eszközök, mindig a vita forrásai lesznek, hogy melyik az igaz, a jobb. A székely nemzeti anarchizmus eszköz nélküli, próbálja megszabadítani a nemzetet a nemzeti lét eszközeinek súlyától, mert azt valljuk, ahol a lélek az úr, ott elégséges az ő cselekvése és nincsen semmi külső eszközre szükség. Nekünk a nemzeti lét alapja a lélek egyszerűsége, a szellem életének láthatatlan egyszerűsége, amely nem eszközigényes, - az eszközök, mindig megosztanak, de az eszköz nélküli szellem, az eszköz nélküli lélek egyesít.

Nagy Attila Puli