2013. február 27., szerda

Zen publicisztika - Szász Jenő széthullása


Hát az tény, hogy Szász Jenő, nem Jákob lajtorjáján akar a magasba emelkedni. A lajtorja, szellemi szimbóluma a magasba emelkedésnek, az egekbe. A szellemi felemelkedés archetípusa fejeződik ki benne, archetípusról van szó. A hatalmi felemelkedni akarás, izzadságszagú törtetés, kínlódás, nem használja, mert saját erejét használja és nem az archetípus energiáiból él. Az erőlködő, mindig torz, mert az erőfeszítés kínja eltorzítják. A fogyó energiák torzóvá tesznek. Míg az archetípus felhajtó ereje, mi átalakít, kiteljesíti, egészé teszi az embert, mi létének értelme. Az erőfeszítés energia fogyasztása széthulló embert eredményez. Energiái fogyása következtében, amik, mint egészet összetartják, lassan darabjaira hullik szét. A széthullása teszi torzóvá.
Az identitás nem az, amit a nacionalizmusok annak vélnek. Az identitás az ember, mint teljesség, egész, minek megvalósulása, az individuáció folyamataként egy életen keresztül tart. Az archetípusok és a tudat együttes munkájaként, emelkednek ki azok a képek a tudattalan fogságából, felemelkedve a tudatba, így tudatosodva, mik a nemzeti lét, először is univerzális alapját képezik, az után a nemzetit. A nacionalizmus tévedése ott van, hogy nem látja, hogy a nemzeti lét, alapvetően univerzális lét, mint ahogy az emberi lét is először az egyetemes emberiből fakad. Az identitás, amire annyit hivatkozik a nemzeti, az kéri ezt, mert az azonos magával, mi teljes. Teljes nem lehet a parciális, csak az univerzális. Így a nemzeti öntudat, nem más, mint az egyetemes szellem munkája az emberben. Csak a mindent átható egyetemes Logosz képes a tudattalanból kiemel és felemelni a tudat szintjére az archetípusok képeit, mi a szellemileg élő emberi tudat alapját képezi.
Míg az élő nemzeti tudat, az egyetemes Logosz műve, addig a nacionalizmusok, pusztán az emberi erőfeszítés művei, mely konzerválni akar. Ezt a konzerválva megtartani akaró erőfeszítést nevezi a nacionalizmus identitás őrzésnek. Ez egy teljesen önmagára utalt görcsös igyekezet, mert nélkülözi a Lét ontológiai alapjainak felhajtó erejét. Minden, ami megmarad, ebből él, semmi nem él saját magából. A görcsösség, megragad és szorít, statikus, amiben nincsen élete a szellemnek. A statikusság feltételezi, hogy a statikussá konzervált nemzeti képhez, miből eltávozott a szellem,  elég csak külsőleg hozzá kapcsolódni, pusztán formálisan, „fizikailag”. Ez a szellemi munka teljes hiányára utal, teljes szellemi renyheséget jelent, amikor csak pusztán külső azonosulásról van szó. A nacionalizmus, csak formális azonosulást követel meg, hiába, hogy egyebekről is papol, ahol a szellem munkája hiányzik. Ez a közege Jenőkének, mert a nemzeti identitás retorikája is valami szellemi felemelkedni akarás akar lenni, de csak torzók születnek, mert nem hagyják, hogy a szellem munkáljon bennük, a szorítás görcse nem hagyja.
A tudattalan erejének következtében, az ember az archetípusok szimbólumainak nyelvét használja. A tudattalan, ha nem engedelmeskedik neki az ember, kényszerít. Igaz, akkor már pusztít az archetípus energiája. A teremtő energia rombolóvá alakulát Ezért jelenik meg gyakran a médiában a manipuláció eszközeként, az archetípusok kényszerítő energiája hatékonnyá tette képek, minek alig lehet ellenállni, mit még fokoz a technika.
Van, amikor azért beszéli valaki az archetípusok nyelvét, mert kompenzálja azzal azok hiányát, teljessé tevő munkáját, életében. Szász Jenő az erdélyi magyarság egy fajta kitelepítése ügyében egy nagyon mély, önmagában nagyon hatékony  – csak nem az ő „kezében” - archetípushoz nyúlt, a „gyöngy halászat” archetípusához. Az előbb szó volt a magasba emelkedésről. Ahhoz, hogy a szellemi magasba emelkedjen az ember, először önön mélységeinek mélységébe kell leszállnia, hogy megtalálja a „gyöngyöt” a tenger mélyén, mint létének központját, szellemi identitását. Majd aztán a gyöngy energiájának köszönhetően tud felemelkedni az egekbe, hogy összekapcsolja a földet az éggel, mert a gyöngy nem más, mint a földdel egyesült ég.
A gyöngyhalász az, aki leereszkedik a tenger, vagyis a tudattalan mélyére, hogy onnan felhozza a gyöngyöt. A felhozás a tudatba emelést szimbolizálja. Épp ez, vagy hasonló a jelentése a gyökérnek, mely csak a mélységekben van, a föld mélységeiben. A néprajz divatja óta sokat papolnak a gyökerekről, azokhoz való ragaszkodásról. Ez a duma formális csak! Mert a gyökerek őrzése csak a szellemi éberség nyomán lehetséges. Erre csak az képes, ki leereszkedett önön mélységeibe, hogy ott ismerje meg saját szellemi gyökereit, tudattalanját, mit a gyökér szimbolizál. A gyökerek őrzése nem más, mint annak tudatba emelése, mit a fa növekedése szimbolizál, és a növekedő fa ápolása. A növekedő szellemi fa ott belül, az egyén és a közösség, nemzet identitása.
Az egyik taoista mester írja, hogy a vezetőnek, ki a népet vezeti, ott belül, a gyökér ápolójának kell lennie. Ezzel ápolja a közösség tagjaiban is. A közösséget ez a gyökér tartja össze, ez az élő identitás. Ezt az identitást hagyják magától nőni, egyebet nem tesznek, na meg ápolják, de nem erőltetik külső erőfeszítéssel, hagyják belülről nőni.
A vezető, maga a gyöngyhalász, a gyökerek ápolója, ki összekapcsolja a földet az éggel. Ezért neki a legerősebb a szellemi, lelki identitása. Ez teszi képessé népe vezetésére. De aki erőlködik felfele a hatalmi ranglétrán, az épp ezen mélységektől, gyökerektől él távol. Távol él népe kollektív tudattalanjától, mit a gyökér szimbolizál. Ezt a távol élést kompenzálja, hatalmi ambícióval. Mert a hatalom is egy teljesség megnyilvánulás, de csak akkor, ha az szellemi, szellemmel telített, mik a belső szellemi gyökerek ápolása nyomán lehetséges. Másként csak üres forma, miben a szellem nem öltött testet.
Szász Jenő hatalmi törtetése nem más, mint kompenzálása annak, mit népe szellemi gyökerei, kollektív tudattalanja jelent. Saját gyökértelensége okán akar másokat elgyökérteleníteni, szülőföldjükről való erőltetett kitelepítéssel. A hatalmi mánia belső gyökértelenségre utal. Ebből kiderül, hogy patrónusa, Orbán is egy lélek vele. Tehát, ő is távol él népe szellemi gyökereitől, vagyis nacionalizmusa hamis, mit népére erőltet.
A nacionalizmus antiszemitizmusának, van egy nagy hátránya: a zsidóságban nem látja meg a történelmi analógiát. A haszid zsidóságra gondolok, Lengyelországban, az ők diaszpóra kisközösségeire. Épp a kis közösségek azok, kik hajlamosabbak, a gyökerekből táplálkozni. Egy teljesen más szellemre van szükség, mely kiutasítja a szórványból, a kampány szórványápolást, a jelszavakat. A gyökerek közösségére van szükség. Csak ezt próféták teremtik meg, kik összekapcsolnak eget és földet, ezért erős az identitásuk és nem azért, mert a nacionalista jelszavakban, nacionalista jajgatásban, nemzetmentésben, ők a leghangosabbak, hangjuk erejénél fogva.


Székely nemzeti anarchizmus - A székely zászló, mint pusztán politikai bálvány


A székely zászlónak a középületekre való erőltetése, a külsőben való erőltetése, még Cioran szellemét is megidézve, nekem Martin Buber egyik regényrészletét juttatja eszembe. A lengyelországi haszid zsidókkal kapcsolatban írja: a házaik olyanok voltak, mint a többi ház, ha az ember belépett, belül zsidó volt. A ház az ember archetípusának szimbóluma. A belül az ember belső világát jelenti. A rejtett, belső identitást. Ez hordoz mindent. Amikor a külsőt erőltetik, ezt tagadják meg! A székely zászlón, a Nap és a Hold, ennek a rejtett belsőnek a képe, mint az egység, a teljesség szimbóluma, mely az egyesülés következtében jön létre. Az identitásnak a belső nász, egyesülés következtében kell létrejönnie. Az így létrejött identitás más - mivel egy belső átalakulás nyomán jön létre - mint a külsőben készen kapott statikus kép - holott a kép lényege az átalakító dinamika - mivel elég a külső szintjén azonosulni, jelszavak alapján, és elég a külsőben elhelyezni, kényszeríteni, és már is kész, pusztán csak formálisan, az identitás védés, őrzés. A belső szellemi, lelki lustaság elégszik meg a külsőben elért eredménnyel, vagyis az aktív lustasággal.
A formális csak erőltet, kényszerít. A kényszer mindig a szellem, a lélek hiányára utal. A kényszer agresszív energiájával helyettesíti a szellem, a lélek, teremtő energiáját, azt az illúziót táplálva önmagában, hogy a szellem a lélek energiája cselekszik benne. Mely szellemi, lelki energiák úgy nyilvánítanak ki a külsőben, mint amikor tavasszal a növény kihajt. Erőszakkal, ahol hiányzik a szellem, a lélek, semmilyen körülmények között nem lehet identitást védeni. Az identitás képeinek elismerését nem lehet kikényszeríteni, pusztán erőszakolt kihelyezéssel. Azok szellemi, lelki valóságok, miket nem lehet kényszeríteni. Szellemi, lelki lényegük, ellentmond a kényszernek. Természetesen sem a politikai jelszavak, rejtett érdekek kényszerével.
Az igazi otthonban ott belül, nem az erőszak uralkodik. Ha igen, akkor nem egyesül a két princípium, mert az erőszak eltávolítja egymástól, mit a Nap és a Hold szimbolizál, hogy egyesülésük által létrejőjön az identitás ontológiai alapját képező teljesség. Ha ez a teljesség nem jön létre, újabb és újabb belső egyesülések révén, akkor az identitás széthullik, mint az egész, amikor darabokra hullik szét.
A pusztán külsőben való erőltetése, erőszakolása a képnek, már eleve a belső egyesülés ellen hat, mert ketté szakítja, a benntet és a kinntet. Az erőszak ellentétet szül, mi ketté hasítja, azt mi összetartoznak, tehát az identitásképző, vonzalmak, egyesülések ellen hat a lélekben. Nem csak kettészakítja, hanem tagadja a belső valóságot, a külső egyoldalú erőltetésével. Amputálja a valóság lényegét, gyökerét, a belsőt. Amikor megsemmisül a belső, létrejön a bálvány. A bálvány mindig annak nyomán jön létre, hogy belül a két princípium, az anima és az animus nem egyesültek, tehát az igazi belső szellemi, lelki identitás nem jött létre. Ahol ez nem jön létre, ott képtelen az ember a belsőt a külsővel egyesíteni, így csak a külsőben marad, tudattalan marad a belső felől. A külsőben lévő kép, alapvetően a belső archetípus megnyilvánulása, az ad életet neki, így a külsőben megnyilvánuló identitásnak is.
Az identitás mindig a belső archetípusok tudatosodása nyomán jön létre, ez kapcsolja össze a belsőt a külsővel, aminek az alapja a belső kettősség megszüntetése, vagyis a belső egyesülése. Az identitás így nem más, mint egy szellemi, lelki út, mi az azon való járással, újra és újra teremti magát, egy belső újrateremtődés, egyesítés által. Ezzel ad életet a belső a külsőnek. Ahol nincsen élete a belsőnek, ott a külső halott. A halott külső a bálvány. A belső tagadása, a valóság legélőbb részének, vagyis magának a valóságnak a tagadása. Így a bálvány, maga lesz a nem-valóság.
Amit meg nem saját szellemi, lelki vitalitása, energiái tart fenn, azt csak erőltetve, pusztán csak külső erőfeszítéssel lehet létében megtartani. Az ilyen erőfeszítés mindig agresszív, mert nem a spontán szellem, a spontán lélek kinyilvánulása. Az erőszakból a szellemi, lelki spontaneitás hiányzik, azért erőszak. Az erőszak végül visszahull önmagába. A külsőbe kierőltetett bálványképek, mindig visszahullnak, azok fejére ki erőltetik. Ettől a kisebbségi helyzet sem óvja meg őket, mert nem teremt különleges helyzetet. A Létben lévők természetét a kisebbségi helyzet sem változtatja meg, nem teremt különleges helyzetet, mely lehetővé tenné az erőltetést, a képek szellemi, lelki lényegével szemben. A Lét-helyzet ugyan az marad. Az, ami visszahull, már csak az az identitás kép, mi nem valóság. Az identitás-kép, mit már csak nem-valóságként erőltetnek a kisebbségvédelem ürügyén, nem véd meg semmitől, mert halott valóság, nem-valóság. Az identitást, nem-valóságként adják ma el, politikai érdekből. Az, ami megvéd a képek, belső szellemi, lelki útja. És annak az őrzése, mi rejtett, ott belül, szellemi, lelki éberséggel.
A székely zászló gyakorlatilag csak bálvány lett, mi nem valóság. Politikai bálvány a tömeg kezében.

2013. február 25., hétfő

Jegyzet - Kozma Szilárd pénzcsaló, megélhetési asztrológus és a vele kapcsolatos különös redőri jelentés


Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológust, annak nyomán, hogy betolakodott udvarunkra, tehát birtokháborítást követett el, meg szájba ütött, mikor ki mertem utasítani ökemét, feljelentettem a szeredai ügyészségen. A válasz már néhány hónapja megjött. Nagyon érdekes az ügyet nyomozó rendőr, jelentése (referatja). Egy olyan tanúvallomás kap hangsúlyt benne, mihez az ügynek konkrétan semmi köze. A kökösi Id. Bács István, a gazember hamis tanú szomszédom, aki megrágalmazott tanúvallomásában, hogy én lökdöstem meg Szilárdot, azt nyilatkozta még ezen kívül, hogy Szilárd segített pénzzel és én aljas módon mégis lejáratom a netten az írásaimmal. Ez Szilárdka gyakran hangoztatott kedvenc témája ellenem. Igaz, hogy ebbe már bele van zavarodva, mert épp Bács előtt állította, hogy azért támadom, mert nem adott kölcsönpénzt. Azzal támad, melyik megfelelőbb. Mikor azzal, hogy adott, tehát többszörös adósa vagyok, hol meg nem adott, és azért támadom.
A rendőr, mikor nyilatkoztam, akkor szigorúan az érdekelte csak, ami történt. Érdekes Szilárdka esetében fontos helyet kapott, egy olyan nyilatkozat, mihez az ügynek semmi köze. Hogy Szilárdka, az ügy szempontjából mellékes kedvenc témája bekerült a rendőr jelentésébe, hogy aztán esetleg lobogtassa ellenem, mint neki kedvező tanúvallomást, azt bizonyítja, hogy valaki, közbe járt az érdekében. Szerintem Kovászna megyéből, egy régi ellenségem, egy SRI besúgó elöljáró. Vajon Szilárdka miért kap támogatást SRI besúgótól, amikor ő besúgóz engem?

2013. február 21., csütörtök

Zen jegyzet - Az ősi néma múlása Szovátán


Nagy a kontraszt az ősi organikus székelykapuk, miknek az enyészet a sorsa, és villaötletekkel beépített szép szovátai, szakadáti mezőcskék között.
Már rég a fejemben van egy meditáció, épp ezen "elhagyott" ősi házak, székelykapuk témájára. Amiket mindig látok, ahogy az udvarhelyi útról megyünk felfele a központ fele.
Az ősi már néma. Némán kiált a mélységből, az elmúlása mélységeiből. A mélységben, már aki oda jut, csak néma kiáltásra képes. Ezt már csak a szív hallja, saját mélységében. A kétségbeesés szorongása némává teszi kiáltását. A villaötletek zajos kiabálása közepette.
Némán visszatérnek a mélységbe, mely szülte őket. Végül néma kiáltásukat is elnyeli majd a mélység.
Esetleg a nagyon éber lélek őrzi meg emléküket, mert a szív mélysége az öröklétbe nyúlik, ahol mindennek emléke örökre megmarad, mert onnan született minden.
Vajon azért jött létre a Medve-tó, a föld mélységeinek megnyílásaként, hogy visszafogadja a mélység, aminek ő adott életet?!

2013. február 19., kedd

Székely nemzeti anarchizmus - Az autonómiázás, a székely zászló lengetés, mint identitászavar


Kelemen Hunor azt mondta a székely zászló ügyével kapcsolatban, hogy álprobléma. Csak ép a politikum képtelen az álproblémák mélységét belátni, belelátni, mert maga a politikum az álproblémákból képződött.
Az álproblémát az látja be, ki belátja annak szellemi gyökereit. A pro vagy kontra érvek, a kettősség rejti magában az álproblémát. A probléma a kettősség, a kettéhasadt ember. A modern ember a problémamegoldás fontosságát hangsúlyozza, amikor kettéhasadt voltának nincsen tudatában. A nemzeti identitásról szónokol, amikor létében kettéhasadt.
Az identitás nem egyéb, mint egyesítés, mert nem készen kapjuk, belül, lényünk központjában. A székely zászló szimbóluma, a Nap a Hold, együtt, erről szól, az egyesítés archetípusának, az ember belső egységnek a szimbólumai. Ez a megvalósult identitás, a két pólus, a két princípium, a maszkulin és feminin egyesülése, ez minden identitás alapja, egyéni és nemzeti egyaránt. Ma az autonómiázás, a székely zászlózás, épp abból fakad, hogy a Nap és a Hold tragikusan elváltak egymástól. Tehát az autonómiázás, a székely zászlózás nem nemzetvédés, nem identitásvédés, hanem, hanem ennek zavara nyilvánul meg bennük.
Az igazi probléma, hogy a székely zászlóból, szimbólumaiból, eltávozott a Lélek, a Logosz, mi a képek harmóniájának ontológiai alapja, mert ők egyesítik a Napot a Holddal. A tömeg kezében a székely zászló ezen ontológiai alapok nélkül van.