Amikor a Valóságról beszélünk, megfeledkezünk, hogy a Valóság része a Csend is – mi azonos vele de különbözik is tőle.
A Valóság megismerési-alapja a Csend, mert a Valóság igazi lényegi alapja, a Láthatatlan, a Látható gyökere, a Csend által válik ismerté. A láthatatlan Csend által, ismered meg a Láthatatlant - a Láthatatlant, csak, a maga is láthatatlan Csend által ismered meg. A Csend a Láthatatlan szülötte. A Láthatatlan a Csendbe burkolja magát, olyan neki a Csend, mint a fának a kérge, ott folynak a láthatatlan nedvek, energiák, mik éltetik a Valóságot.
Lényeged a Valóság, de annak is az alapja, a Láthatatlan. Benned a Láthatatlan épp úgy a Csendbe van burkolva, mint a Valóságban, mert te vagy a Valóság - ezért a Csend a lényegeddel adott, közvetlenül – azonos vele és különböző.
Az önismereted forrása, a közvetlenül adott Csend benned, mi ismerté teszi, ráción túli ismerettel, a Lényegedet, a Valóságot, vagyis annak lényegét, a Láthatatlant.
Végül is a Láthatatlan és a Csend nem különböznek, de nem is azonosak.
A Valóság nem különbözik a Csendtől, de nem is azonos vele.
A Valóságot csak az által vagy képes megismerni, mi azonos és különböző tőle, mi belőle forrásozik, vagyis a Csend által, mi leginkább magában hordozza a Valóság alapjának, a Láthatatlannak lényegi természetét a láthatatlanságot.
A Csend dinamizálja a Valóságot. A Valóság dinamizálja a Csendet. Az igazi Csend nem statikus, hanem dinamikus, mert a Lét maga is dinamikus. A Csend maga a Lét.
A Lét a Csend dinamizmusából születik és a Semmi akaratából.
