Pszudo-zen mondások és történetek - Legyél Jáhvé írnoka

Nem kioktatni akarlak, csak a saját gondolatomat írom le az eredetiséggel kapcsolatban, az írásban: eredetivé a csend tesz. A létezésében kell eredetinek lennie az embernek és csak az után lesz eredeti az írásában is. A Létben élve, gyökerezve lehet létezésben eredeti lenni. Eredeti vagy, ha léted az eredetből forrásozik. A Csend eredetivé tesz, az Eredetből forrásozóvá, mert a Kezdetet, az Eredetet is megelőzte. A Csend az Eredet. Eredeti vagy, ha az Eredetből vagy, vagyis a Csendből vagy. A Csend-Eredetben minden el volt engedve, meg volt engedve. Ebből az elengedésből születik az eredetiség. Az eredetiség nem lehet megragadó, birtokló, csak elengedő, megengedő. Mindent elenged, megenged, mi benne, benned van. A birtokló nem eredeti, mert nem engedi el, nem engedi meg mi benne van, nem engedi meg magának, hogy Ős-Eredeti legyen, az által, hogy képtelen részt venni, az Ős-Eredet elengedésében, megengedésében. A Csend teszi lehetővé a hallást az által, hogy elengedi a hangot.

Az írás addig nehéz, míg megragadó görcs. A Létbe elmerülés, ezt felszabadítja, mert a Lét soha nem szakadt el forrásától az Eredettől. Minden elengedésből származó írás, Eredetből, az Eredet elengedéséből származó írás. Az Eredet az által képes elengedni, hogy csak VAN, pusztán csak LÉTEZIK. A "VAGYOK, AKI VAGYOK maga az elengedés, megengedés, aki minden szabályt felülmúlót megenged. Minden elengedésből származó írás a "VAGYOK, AKI VAGYOK" írása bennünk, vagyis kinyilatkoztatás. Engedd el magadban AKI VAGY és Jahvé írnoka leszel, amit írsz kinyilatkoztatás lesz. Nem érdemes műfajokat írni, csak kinyilatkoztatást.

De, hogy születik a kinyilatkoztatás?! A várakozásban, mert a várakozóról mondható csak, hogy VAN. Az Eredet a várakozóban engedi el önmagát. A Lét csirája csak a várakozóban bomlik ki, nyilvánul ki, kinyilatkoztatást eredményezve. Ott várakozz, ahol maga a Csend is várakozik. A Csend ott várakozik ahol a VAN képei uralkodnak a PUSZTA és a HEGY. De várakozhatsz a FORRÁSNÁL is, mert a forrás elengedéséből leszel Te, a FOLYÓ ki az ÓCEÁNBA folysz. Az ÓCEÁN a folyókra vár. Ő is csak vár, minden a várakozásban valósul meg, mert a várakozás maga a "VAGYOK, AKI VAGYOK", maga a LÉTEZÉS, maga az EREDET, maga a VAN, maga a CSEND.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Vallásos anarchizmus - Tóásó Előd és a Vatikán

A Tóásó Előd ügyében, a Székely Hírmondónak adott interjúban azt nyilatkoztam, hogy Dénes Edittel, Előd nővérével a Pápa közbenjárását fogjuk kérni Előd ügyében. Az ötlet az enyém volt: a szándékom az volt, hogy segítsek; de volt egy másik rejtett szándékom is, hogy lássuk a szeret intézménye a Vatikán, “éllesben”, mit ér.

Sajnos nagyot kellett csalódnunk a szeretet intézményében. Edit leadta a Pápának címzett folyamodványt, Budapesten, az Apostoli Nunciatúrára. Azt nem tudom, hogy milyen választ kapott. De Dr. Tóth Tamás II. Titkár nekem adott válasza nagyon elgondolkodtató volt. Emailban a következőket írta nekem: imádkoznak Elődért; és remélik, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz. Megdöbbentő, hogy a szeretet intézményénél hiányzik a nyíltság, Jézus állíttólagos követői semmit mondó szövegek mögé bújnak. Miért nem írta meg nyíltan, hogy az egyház tekintélye forog kockán – ez volt a fontos a farizeusoknak is, amit Jézus elítélt.

Telefonon felhívtam Oláh Dokos szovátai katolikus plébánost, Előd néhai plébánosát és kikértem a véleményét a folyamodvánnyal kapcsolatban. Igazi papias gőggel oktatott ki. A véleménye az volt, hogy először egy bíróságnak kell döntenie Előd ügyében, hogy bűnös vagy nem és ha kiderül, hogy nem bűnös csak akkor lehet, esetleg, folyamodni a Pápához. És ha bűnös, akkor rohadjon börtönben?!

Az egyházi intémény embere csak jót és rosszat ismer egymással szembe helyezve. Az emberi élet már nem érték ha tévedett?! Jézusnál még az volt: a bűnös élete is érték volt, annyira, hogy fontosabbnak tartotta, mint az igazat, erről árulkodnak példázatai az elveszett bárányról és a tékozló fiuról szóló példázatok. Csak a kereszténység számára, Jézus tanításának lényegét adó példázatok, a legkevésbé fontosak, az intézmény fontosabb.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Reflexiók - Nyugat Ágnes asszony szindrómája és a cigányok, meg TGM

A Székely Hírmondóban a cigányokról szóló írásommal kapcsolatban, hozzászólásban, valaki megjegyezte: “nem ismerik a szappant.” Gondolom valaki nagyon “patyolat” (Ady) tiszta írhatta. De jól tette, aki megjegyzte, mert megjegyzése további gondolatokat szült.

Arany balladájában, Ágnes asszony mossa véres lepedőjét, mely nem tisztul, hiábavalóan, tragikusan küzd lelkiismeretével, árnyékával. Ha küzdelme tragikus is de még látja önön árnyékát, nem fordított hátat neki.

A tisztítószerek iparága, az egyik legfontosabb iparággá nőtte ki magát, de lehet többet szennyez ökológiailag, mint ami szennyet eltávolít, de nem ez számít. Nem volt kor melyben ennyire fontos lett volna a tisztaság. A modern ember már nem küzd tragikusan véres lepedőkkel, vannak folteltávolítók. A modern ember már nem tragikus lény, mert a legkisebb jelét is gyorsan eltávolítja annak, hogy lenne árnyéka. Ez a hangsúly, amit nyugaton a tisztaság kap, annak a jele, hogy nem veszi tudomásul az árnyékot, mi minden ember lelkében ott van, és ez messze veszélyesebb, mint a külső mocsok.

Nyugat hátat fordított az árnyéknak és ebben látja a megoldást. A modern ember eszelősen mosakszik, valamitől meg szeretne szabadulni, de nem tud. Ágnes asszonynál még valamennyire tudatos volt a probléma, de a modern embernél már tudattalan teljesen a nagy mosdás oka és a lélektani veszély ebben van, de nagy. Nyugatnak “Ágnes asszony szindrómája van”.

A cigányok “rendetlensége” mögött egy sokkal mélyebb probléma húzódik meg: a jólnevelteket árnyékukra emlékezteti, mit nem akarnak tudomásul venni. Európa legnagyobb problémája önön fel nem dolgozott árnyéka és nem a cigányok. A európai ember ameddig nem szembesül önön árnyékával, önön tudattalanjával, addig nem old meg semmit, sem a cigánykérdést, sem mást – legfőképpen a cigánykérdés megoldása múlik az árnyékkal való jó viszonyon, ezt még Tamás Gáspár Miklós sem látja be.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Reflexiók - A pesti szürkék harca egymás ellen

Az egyik Államok béli ismerősöm blogjában meglepő dolgokat olvastam: húsz év után teljesen ki van ábrándulva az amerikai demokráciából. Egy igazi misztikus lélekről van szó, kit nem bódított el Amerika anyagi csillogása, munkatempója, jólszervezettsége – hozzánk viszonyítva. Azt írja blogjában, hogy egyáltalán nem büszke amerikai útlevelére. Szerinte a szbadság földje egyáltalán nem a szabadság földje, a valóságban nem arról szóllnak a dolgok mit hirdetnek. Amerikai férje egy az Államokhoz tartozó sziget elnyomott őslakossága jogaiért harcol a szabadság földjén.

Igen tudom ott mindenki egyenlő, nincsenek kisebbségek, ott csak személyi, emberi jogok vannak. Ezzel kapcsolatban jut eszembe Anca Manolescu mondása, hogy az emberi jogok ürügyén lehet a legjobban korlátozni az szólásszabadságot.

Nagyon sok évvel ez előtt olvastam Ady publicisztikáját, valami fantasztikus nagy émény volt. Most egy néhány írását újra olvasva, egyáltalán nem vagyok olyan lelkes, mint régen. A demokráciáért lelkesedni, mely csak az anyag, az élet pusztán csak külső megszervezéséről szól, és nem az élet, a Valóság, Látható és Láthatatlan, teljes mértékű átéléséről, szellemi korlátoltságra vall. Csak a sztereotíp, identitás nélküli félemberkék beszélnek európai értékrendről, lelkesednek a nyugati demokráciáért.

A szellami alacsonyrendűség Winston Churchill szavaival érvel: a demokrácia rossz de ennél jobb nincsen. Ez egy középszerű ember aranyköpése. Ez pont olyan, mint amikor a román diktatúrában a mindenbe belenyugvó középszerűség azt harsogta csak rosszabb ne legyen, de ezért lett egyre rosszabb, épp erre alapozott a diktatúra és és erre alapoz minden hatalom, hogy ami van az a legjobb, ha rossz is akkor is.

Az ismerősöm arról panaszkodik a szabadság földjén, az igéret földjén, hogy a niveláló szürkeség uralkodik, amiről nagyon rég írt Reményik a demokráciáról szóló versében, hogy aki egy fejjel kiemelkedik annak a fejét leütik, aki tényleg más azt nem tűrik, az botrányos viselkedésű.

Nyugat liberalizmusa, tolerancia eszméje épp a szabad embert nem tűri, ki lelke szerint szabad, a benne élő szellem szerint szabad, aki úgy szabad ahogy a szél fúj, mely ott fúj ahol akar és amikor akar. Nyugat liberalizmusa a szürkeség liberalizmusa, a niveláló szürkeség toleranciája.

Nyugat liberalizmusa pusztán csak a felszín szabaságának az eszmélye, holott szabadság csak a felszínt meghaladva van. Szabadság ott van, ahol a felszín önmagán túlmutató jel, a végtelenbe mutató jel. Szabadság csak a végtelenben van.

Tolerancianott van, ahol szabadság van, ahol a külső valóság pusztán csak a végtelen szabadságra utaló jelek sokasága. Az intolerancia ott kezdődik, ahol a külső valóság megszűnik önmagán túlmutató jelnek lenni, öncélú lesz. Az öncélú önöséggel, az önzéssel kezdődik az intolerancia. A demokrácia a legvadabb öncélúság amit valaha látott a történelem; a demokrácia az önzésre magára épül; annak a társadalomnak a tolerancia eszméje, mely az önzésre épül, pusztán csak farizeus képmutatás, puszta sztereótípia, puszta képmutató komformizmus.

A demokrácia liberalizmusa és tolerancia eszméje a szürkék képmutatása, társadalmi komformizmusa. A birtoklásra épülő társadalom csak intoleráns lehet, még akkor is, ha a birtoklás szabájozott, joggal, szokással; a birtoklás nem toleráns, csak látszatra, még ha “magas erkölcsi alapokon” tiszteletbe tartja egymás tulajdonát . A jobbldaltól félteni a pesti liberalizmust, toleranciát, kulturális sokszínűséget, nem egyéb, mint liberális erkölcsi képmutatás, mert Pesten ami ma van az csupa szürkeség, és ami ott folyik a jobb, szélsőjobb és bal-liberális oldal között nem egyéb, mint a szürkék harca, mert egyformán szürke mindkét oldal, szellemileg, lelkileg.

A demokrácia rákfenéje, hogy tragikus éket vert a Látható és Láthatatlan közé, a lélek és a ráció közé, ebből kifolyólag a Látható és a ráció nem tudja a Végtelenre mutató szerepét betőlteni. Ennek gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, a görögökre és a nyugati kereszténységre. A szellem látható formáit öncéllá tette, ezért a szellem nem hatja át az egész életet, a mindennapokat. A szellemet elzárta az élet egészétől, bedobozolta, hogy aztán egy halott valóság legyen, melyről beszélnek, úgy, hogy soha nem nyitják ki a dobozt. Nyugat már nem ismeri az Egészet a Teljeset ami régen az emberi élet célja volt. De az Egész, a Teljes nem valami külső cél, hanem bennünk rejlő aktív valóságok, nagyon közeli valóságok, melyek maguk visznek el önmagukhoz, a cél eszköz is.

Csak a benned rejlő Egész, csak a benned rejlő Teljesség, csak a benned rejlő szellem, lélek szabadsága által lehetsz szabad és toleráns és nem valami pusztán csak racionálisan kiókumlált és pusztán csak akaratilag megvalósított tolerancia eszmék alapján.

A történelemben láthattuk, hogy a pusztán csak racionálisan kiagyalt, pusztán csak akaratilag megvalósított eszmék hova vezettek, diktatúrákhoz: az erőltetett liberalizmus, a tolerancia eszme is oda fog vezetni, és érződik is, hogy arra tartunk. Az öncélú valóságok, a szellemről levált eszmék, a szekuláris eszmék, mindig diktatúrához vezetnek, legyen az fasizmus, vagy demokrácia, vagy liberalizmus, vagy tolerancia. Minden diktatúra forrása az egyoldalú valóság mely nem mutat túl önmagán, vagyis a Látható rémuralma. Toleránsá nem valami racionálisan magas rendű eszme, valam nagyon magas racionális belátás, pusztán racionális elfogadás, hanem az Egész a Teljesség élménye, hogy egy ugyan azon Egész részei vagyunk.

Az erdélyi, XVI. századi tolerancia eszme pusztán csak racionális belátáson nyugvó eszme volt, az akkori vallás tolerancia eszme épp a Transzcendenciát nélkülözte – inkább bölcs politikai belátás volt.

Nyugaton a magas szintű racionalítás, tudományosság gőgje, hübrisze dívik. Ezekből a képzelt szellemi magasságokból nézik le az alacsony szintű szélső-jobbos nemzeti eszméket. De ezekben van valami közös, mi gyakorlatilag egy szintre helyezi őket: az, hogy öncélúak, nem mutatnak túl önmagukon a Transzcendens irányába. Nekem mindegy, hogy táltosista vagy liberális, monomániásan öncélú mindkettő – annak ellenére, hogy a táltosista, látszatra, transzcendens célokra hivatkozik.

De mivé legyünk, ha a demokrácia, mint a legjobb rossz, az emberromboló félvalóságra épül?! Erre akérdésre adott válasz adja meg, hogy hogyan legyünk magyarok lérdésre.

A liberális tudományosság a nemzeti identítást fogalmilag elzsonglőrözi, minek az eredménye, hogy nincsen is olyan, mint nemzeti identítás, mert az csak a francia forradalom szülte eszme. A szélsőjobb, jobb nemzeti eszméje is csak egy puszta racionális valóság, mihez eszelősen ragaszkodnak azok kik nemzetieknek mondják magukat. Mindkettő eszméje azon alapszik, azon a valóságon, mi nem mutat túl önmagán. Mindkét eszme az emberi identítás hiányon alapul; azok vitatkoznak identításról kik maguk is nélkülözik emberi identításukat. Az emberi identítás ott kezdődik, ahol a külső valóság jellé lesz, ott nincsen öncélú én. Az intolerancia forrása az öncélú én, a demokrácia, a liberalizmus az öncélú egyénre épül, ezért eszmei farizeizmus a demokráciában toleranciáról beszélni. Van, de az a közömbösség toleranciája, puszta konvenció, erkölcsi képmutatás.

Pavel Florenszki orosz ortodox teológus azt mondta, hogy a pusztán racionális hit rejtett ateizmus, ez Európa hite. Ugyan ilyen toleranciája is: a pusztán racionális, a pusztán konvencionális tolerancia rejtetten intoleranciát takar – csak az általa jóváhagyott másságot tiszteli, fogadja el, a többire tüzet okád. Ahogy Nyugat-Európa kereszténysége racionalizmusából kifolyólag identítás nélküli, úgy demokráciája is az, ezért toleranciája csak az identitás nélküli másságot tolerálja – az igazi másságot, mint az iszlám, nem tolerálja, mi életforma is. Nyugat azt a máságot mi életforma is nem szereti, ő ahalott identítás szereti mi ő maga is. Az élő identítás életforma is, ezt nyugat már nem ismeri, mert az ő tolerancia eszméje a nyugati fogyasztói életforma niveláló eszméjére épül. Nyugaton valhatsz bármit, lelkiismereti kérdés mondják, nagyon tisztelik, de ha csak egy kávé mellett vallód, de ha az szerint élsz, véged van, megbélyegeznek, hogy primitív, alacsonyrendű vagy, a bélyegtől mindenki fél. Pedig az emberi identítás ott kedődik, hogy mersz az lenni mi vagy még ha nevetségességgel bélyegeznek is – ettől nagyon fél mindenki, ezért lett ez a neten, az érvek helyett, az agresszívitás egyik rejtett, toleráns formája.

Az európaiság hívők Európáról, nyugatról, mint értékről bezélnek. De ezek pusztán csak racionálisan megfogalmazott, öncélú értékek, mint az emberek kik megfogalmazták. Platón még tudta mi az egyedüli érték, az Egy, ami túl van a megfogalmazhatón. A látható dolgok csak annyiban értékek, mennyiben az Egyre mutatnak, tehát amennyiben túlmutatnak önmagukon. Az európaiság csak öncélú eszmei felsőrendűséget jelent, ami nem több, mint a táltosisták öncélú felsőrendű ősmagyarsága, mindkettő öncélúan felsőrendűnek hiszi magát és ez a közös a lényeg bennük - ezért alacsonyrendűek mindketten.

Visszatérve a kérdésre, hogy mivé legyünk, mint Európaiak, mint magyarok. A választ maga Jáhvé adja meg: “Vagyok, aki vagyok.” Ez az embere is érvényes: légy, aki vagy. Csak önmagad által lehetsz az aki vagy, a legfőbb érték az Egy által ki benned van.

Identításod, emberi, európai és nemzeti csak akkor van, ha az vagy aki vagy, mint Jáhvé. De a demokrácia épp arra az emberre épül, ki nem az aki, hanem az akinek mondják mások. Az európai valami külső eszme szerint liberális, nemzeti, de nem az alapján aki. A demokrácia a liberalizmus, a nemzeti eszmék mind arra épülnek aki nem vagy, az identítás nélküli emberre, aki nem önön belső életét éli magyarként, európainként, hanem azt aminek mások mondják.

Aki nem az önön életét éli, erre épül a demokrácia, az agresszív, a meg nem élt élet agresszivvé tesz, intoleránsá tesz. És itt van nyugat liberalizmusának farizeizmusa, hogy toleranciáról beszél és közben léte a rejtett agresszívitásra épül a rejtett intoleranciára.

Nyugat felsőrendű szellemisége, amit annak hisz, nem egyéb, mint puszta agresszívitás: a fogalmi gondolkodás, nyugat szellemisége erre épül, a megragadásra, birtoklásra épül, a szellemi, gondolati agresszióra. Nyugat szellemi élete nem érték, mert puszta agresszivítás, az erkölcs, a szellemi élet, a tudomány ürügyén ( a tudomány mozgatója nagy részben a katonai célok ). Kivételt képeznek az olyan misztikusok, mint Keresztes szent János.

Európaivá, magyarrá csak önmagad által lehetsz és nem külső, kultúrlisan meghatározott öreg eszmék szerint. De esetleg nem elég, ha csak önmagad vagy és a többi csak úgy adódik magától: az, hogy magyar és európai vagy. Ne kulturális előfeltevésből legyél európai és magyar, hanem abból a benned élő valóságból, AKI VAGY.

Így az identítás nem egy eszmei, fogalmi vitatható valóság, hanem közvetlenül adott Transzcendes, ami várakozással nyerünk el és nem fogalmi, eszmei előbemenéssel.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Magyar sorskérdések - Boldogtalan magyarok

Magyarországon nagy a jajveszékelés, egyesek részéről, hogy “nem vagyunk nyugat”.

Ady, Babits, Illyés azért jajveszékelt, hogy a magyar szellemileg mikor lesz nyugat. Valami nemzeti kisebbrendűségű érzés beszél soraik közül.

Érdekes az Erdélyi peregrinusok, századokkal ez előtt, nem siránkoztak, hanem valami természeteséggel honosították meg a nyugati gondolatokat – lélekvesztés nélkül. Ezt, mintha Magyaroszág nem csinálta volna olyan természeteséggel, mint az erdélyi, több lélekvesztéssel tette.

Ady kritikája ma is érvényes. Mások az amerikai ideált dicsérik az ottani munkatempot, hogy az életük a munka, ezzel szemben a magyar lusta dög. Nem képes a szervezésre, ami bezzeg az Államokban megy, mint a karika csapás. Ettől boldogtalan a magyar, hogy nem Amerika nem nyugat.

Világot látott emberek írásait olvasva találkoztam afrikai, dél-ázsia, igazi nyomorban élő népekkel, kik az alapvető dolgokat nélkülözik, mi amiket azért nem nélkülözünk és messze boldogabbak, mint a jólszervezett, dolgos Államok polgárai.

Ezek a nyomorgók nem áhítoznak arra, hogy nyugatiak legyenek, ezért boldogok, Nincsen semmire szükségük, hogy boldogok legyenek, ezért boldogok. A nyugatinak szüksége van életszínvonalra, hogy boldog legyen, ezért nem boldogak ott igazán. A színvonalért állandóan meg kell küzdeni, nem lesz csak úgy, ezért nem boldogok. De a nyomorban élőnek nem kell küzdenie semmiért csak élvezi azt a keveset mi van. Épp esélytelensége teszi őt boldoggá.

Nyugaton a boldogság feltételekhez kötött, ezért nem boldogak. Afrikában, Dél-Ázsiában a nyomor nincsen feltételhez kötve, ezért boldogak – a boldogság nincsen feltételhez kötve.

A kultúra, a civilizáció átka, hogy a boldogságot feltételekhez köti, a természet, a Lét nem, ha megelégszel a Létezéssel. A művelt ember nem elégszik meg a Létezéssel magával, ezért boldogtalan. A puszta Létezés nem ismer jót és rosszat, ezért boldog. A művelt ember ismer jót és rosszat ezért boldogtalan. A jó és rossz tudása feltételt szab a létezésnek, feltételt szabva a boldogságnak boldogtalanná tesz. A tudás a boldogtalanság forrása – nyugat pedig tudás alapú, mi kemény feltételeket szab a létezésnek. Jézus a farizeusokról beszélt kik tudással terhelik az embereket Istenről, holott az Isten a nem tudó gyermeki könnyedségben van jelen. Vasile Bancila román filozófus írja: hogy a legmetafizikusabb időszak az ember életében a gyerekkor.

A nyomorgók megelégednek azzal ami van nekik. A nyugat állandóan elégedetlen. Az amit nyugat fejlődésnek nevez és annak a mozgatója nem egyéb, mint az állandó elégedetlenség, mely nélkülöz minden szellemi tartalmat.

A magyar boldogtalan, mert nem olyan, mint a nyugati és közben nem látja, hogy azért boldogtalan, mert valamivé, valamilyenné akar lenni, valami távoli ideált követ és nem látja, hogy akik nem akarnak semmilyenné lenni azok az igazán boldogok. A magyar nem látj az ég madarait, hogy azok nem akarnak másokká lenni, csak azokká mik ők maguk és boldogok.

Jézus egyik leglényegesebb, ha nem a leglényegesebb mondása, ebben van az élet kulcsa, a boldogság kulcsa: “aki meg akarja menteni az életét az elveszíti”. Ebben benne van a sokat majmolt kelet lényege is. Az ember akkor akarja megmenteni az életét amikor azt már nem éli közvetlenül, felételek nélkül a Létezésre a transzcendensre hagyatkozva. Ahol nem mernek feltétel nélkül létezni, ott keresik a feltételeket, a feltételek boldogtalanná tesznek. A feltételek élet mentések, élet féltések, aki ehhez menekül az az élettel veszíti el a kapcsolatot, mert az élet feltétel nélküli, a közvetelnül, feltétel nélkül megélt Létből fakad. De nyugodtan mondhatjuk, hogy aki félti az életét az már el is veszítette azt, már igazán nem is létezik, mert az élet maga a puszta Létezés.

Amit ma Magyaroszágon sóvárognak, az a nyugati civilizáció, Létezés ellenes - és ez tesz boldogtalanná.

Létezzél, hogy boldog magyar lehess. Légy magyar, úgy, mint az ég madarai és a mezők liliomai léteznek. Légy magyar, úgy, azzal a természetességgel, ahogy Buddha halála előtt felmútatta a szál virágot tanítványainak. Virág-identitással légy magyar és akkor boldog leszel.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Reflexiók - Magyarországi liberális képmutatás

Amerika, az iraki háború előtt, fotókkal manipulálta a közvéleményt. Kiderült, hogy a fotók nem bizonyították az atomfegyverek létét Irakban.

Amerika tanult az esetből és sokkal relisztikusabb képekkel manipulál Irán ellenében, az iszlám ellenében. Az interneten iráni kivégzéseket, kínzásokt bemutató fotók vannak. A képek, mintha maguktól sugalják, vagy valakik szeretnék sugalltatni, hogy oda Amerikának bemenni erkölcsi kötelessége, megszabadítani szegény irániakat a zsarnok uralmától, és a demokrácia áldásaiban részesíteni szegény irániakat .

Vajon nem más egyéb a tét, valami piszkos űzlet, mindkét fél részéről, esetleg a kábítószer és nem is az olaj?! De Amerika akkor is a betolakodó.

Magyaroszági liberális körökben, mint az európaiság bajnokai, mint a demokrácia bajnokai, nagyot egyet értenek ezekkel a fotókkal, de egy uttal ezzel érhető tetten képmutatásuk. Mélyen elítélik, megbotránkoznak azon ami Irakban történik, de azon nem botránkoznak meg, hogy a magyar társadalomban olyanoknak vannak magas nyugdíjaik, kik pontosan olyan rémtetteket követtek el, mint az Irakot bemutató fotókon látunk. A néhai hóhérok boldog öregkora nem botránkoztatja a ma liberálisait – ezért liberálisak. Ma már nincs is igazi liberalizmus, mert mások mondják meg a ma liberálisainak, hogy mit kell gondolni, saját szemeikkel nem látják az igazi valóságot. A liberalizmus a nem manipulált, szabad valóság-látással kezdődik.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Székely nemzeti anarchizmus - Az Orbán-i hübrisz

A Prédikátor könyvét kevesen kedvelik, mert nincsen benne semmilyen kifejezetten ész csiklantó, észt izgató tanítás. Elvontan nem metafizikus, hogy ópiuma legyen az elmének - ezért kevesen kedvelik. Pedig a legcsodálatosabb könyv, mert egyébről nem szól csak a mulandóságról - ami meg erről szól az az Istenről szól, a Láthatatlanról, mert csak a látható mulandó.

Kapcsolatot teremteni, szintézist teremteni, hogy Orbáni kifejezéssel éljek, ( itt arra utalok, hogy Orbán egy beszédében, szerinte ennek a sajátos magyar észjárásnak a fő erénye a szintézis teremtő képesség olyan sajátos magyar észjárásról beszél, amely felül múlja minden más nációét a mulandó és múlhatatlan között, az egyedüli szintézis amivel érdemes foglalkozni. Ehhez nem kell nemzeti kiválóság, csak a Valóság látása, a múlható és múlhatatlan együtt-látása. Minden nemzeti létnek innen kell kiindulnia a lényegében általános Lét-kérdésből, Lét-élményből.

Gond amikor a pusztán csak sajátos nemzetire építő nemzeti gőg ezt a Valóságot nem hagyja láttatni, megélni. A csak láthatók szintézise nem igazi szintézis, csak kombinatorika. Az igazi szintézis a Látható és Láthatatlan szintézise a lélek és az elme szintézise. Ezzel a szintézissel kezdődik a nemzeti identitás: harmóniába hozzuk elménket belsőnkkel. Az Orbáni hybris épp a szintézis hiányról beszél.

Orbán, beszédében archetípussal manipulál, papiasan: Magyarországról beszél, mint a tudás földjéről. Hát ez nem az igéret földje akar lenni, az Orbáni?

Széchenyivel manipulál, az cseng vissza ebben az orbáni gondolatban: a művelt elmék országa a tudók ország a legyen Magyarország. Tudom ez összecseng korunk követelményével, hogy az információ hatalom. De ez már régi, hogy a tudás hatalom, de Orbán úgy veszi elő, mintha ő találta volna fel a sapanyol viasszat, ebben érhető tetten állítása manipulatív volta.

Orbánt nem nehéz elkapni, hogy ellentmond önmagának: Orbán a tudás országáról beszél, de az ő beszédei nem tudás alapúak, hanem demagóg populisták, ez neki a nagy ellentmondása.

Lázár György amerikai magyar üzletember Orbánékról, mint valami vidéki legényekről beszél, ami azt sugallja, hogy ők hozzá nem értők. Na kérdem én azt, hogy hozzá nem értők, hogy fogják a Magyarországot a tudás igéret földjévé tenni?!

Nagy baj, amikor a néhai nagyok, mint például Széchenyi mondásán nem szabad rágódni és nem szbad kritika tárgyává tenni, csak szolgaian szabad szajkózni. A “nyelvében él a nemzet”-et sem szabad megkérdőjelezni. De kérdem én azt, hogy mi élteti a nyelvet?! Nem inkább a nemzetben él a nyelv, nem inkább a nemzet élteti?! Ez nem a nyugati civilizációnak a fordítot gondolkodására vall, hogy a külső tart meg, az ami önálló entításként van elkönyvelve, mint külső. Holott a természet mást sugall, ami bennünk is él, hogy a belső tart meg nem a külső. A külső élteti a belsőt.

Az organikus gyökerekhez közell álló nemzetek gondokodói, mint Iorga a románoknál, még a természet szerint látnak: szerinte a románokat nem a külső parancsa tartotta meg, hanem a belső. Igaz most már sok román is az államban bízik nem a belsőben.

Az identitását vesztett embernél kap önálló létet minden ami külső és az határozza meg a belsőt és nem fordítva. Az identitását veszetett embernél nyer önálló létet a nyelv, (mert ugye csak az lehet megtartó, aminek önálló léte van) mint megtartó, az identitását vesztett embernél nyer önálló létet a tudás.

Széchenyi a máig ható gondolatait egy identitását vesztett nyugati ember civilizációjára építette. Gondolatai az identitását vesztett ember gondolatai. Nem értem, hogy egy identitás nélküli ember gondolatai, hogy lehettek, lehetnek nemzeti gondolkodást meghatározó gondolatok. Nem tudom, hogy egy identitás nélküli ember, hogy lehetett a leg nagyobb magyar. Vagyis tudom, hogy egy olyan civilizációban ahol fő erény az emberi identitás nélküliség, az ilyenek aranyköpései dívnak, kik a megtartót a külsőben látják és nem a belsőben.

A lélektől elszakadt elme a beteg elme. Széchenyi beteg elméjének aranyköpéseit szajkózza egy nemzet, mindjárt kétszáz éve. Nem lehet egy országot felemelni, ahol beteg elmék arany köpéseit szajkózzák. Még racionális értelemben sem lehet egy országot a tudás igéret földjévé tenni, ahol elmebajosokat szajkóznak. De erre is azt hiszem a cvivilizációnkban van a magyarázat: Vasile Bancila román filozófus a nyugati civilizációt, a pusztán csak külsődleges utánzás civilizációjának tartja – hát ez a magyarázata a magyar szajkózásnak.

És még egy másik, ami a jelenben érvényes: Heller Ágnes mondta, hogy 89 után az embereknek nincsen igazán véleményük, mert félnek, hogy mit mond a másik és így inkább csak utánozzák mások véleményeit. Igen, mert a fő érvek az internetten a szokatlan véleményekkel szemben, vagy a valakinek nem tetsző véleménnyel szemben az, hogy hülye vagy és nevetséges vagy, ettől meg fél mindenki, inkább beáll mások mögé véleményével

Nem minden helyes mi korkövetelmény, vagy kór-követelmény?! A tudás központú ígéret földje, az identitás nélküli, pusztán csak észlény, nyugati ember ideálja. A nyugati ideálokra építő, vagyis csak azzal manipuláló Orbánnál ne keressünk nemzeti identitást, mert ahol emberi nincsen ott nemzeti sincsen – a nemzeti az emberrel kezdődik.

Max Weber szerint még mai is meghatározzák a vallási gyökerek a különböző kultúrkörök gondolkodását és cselekvését. Szellemi potenciálja még mindig nagyobb azon nemzeteknek melyek a múltjukban nagy misztikusokat mondhatnak magukénak. Hegel még visszatekintett Eckhart mesterre a nagy német misztikusra. Nekünk magyaroknak azért vannak bajaink a jelenben, mert a multunkkal vannak nagy gondjaink: nem volt nekünk egy szellemi potenciált jelentő misztikánk.

Platón még arról a tudásról beszél, amit magunkban hordunk és amire emlékezve tudunk – a többi csak vélemény. A nagy görög mestert nézve azt mondhatjuk, hogy a mostani ember tudása nem tudás, csak vélemény. Így Széchenyi sem tudta mi az igazi tudás, csak véleményei voltak és a tudás amit szorgalmazott, a művelt fejek Magyarországa, az nem volt igazi tudás csak vélemények tömkelege volt. A nyugati civilizáció a vélemények civilizációja és nem az igazi tudás civilizációja mi bennünk van. Orbán a puszta vélemények tömkelegére akar országot és nemzetet építeni és nem az igazi tudásra.

A bennünk lévő tudás, miről Platón beszél ad identitást, emberit és nemzetit egyaránt. De ne feledjük ez a tudás először is egyetemes és a jelleg ahogy kimondjuk, az árnyaltság, az teszi nemzetivé. Ebben, az öncélú, bezárkózó nemzeti nem fedezi fel önmagát, mert a nemzetnek az identitást nem a sajátos adja, hanem az egyetemes.

De térjünk vissza a mai nyugati viszonyokba. Tényleg lehet ma Magyaroszág a tudás országa. Ezzel van egy kicsi gond: tudás ott van, ahol pénz és kutatás van - Magyaroszágon ebből nincsen Kánaán. Ebből következik, hogy az Orbán-i hübrisz a nagyotmondásokban érhető tetten.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Magyar sorskérdések - Andrei Saguna román ortodox püspök és a nemzeti megmaradás

Mi erdélyi magyarok, székelyek megmaradunk, ha egy rakás feltétel teljesül: egyetemek, iskolák, autonómia kell a megmaradásunkhoz. Létünk feltételekhez van kötve, mint a kényes növényé, melynek ha nincsen meg az adott feltétel elpusztul.

Aki csak bizonyos feltételek mellett marad meg az nem tud alkalmazkodni és azért pusztul el. Van aki azért tud alkalmazkodni bármihez, mert nincsen identitása. Van aki azért mert van. Meg van aki azért nem tud alkalmazkodni, mert nincsen identitása, csak külső burok van, amihez ragaszkodik görcsösen, ezért képtelen változni ami szükséges lenne a megmaradáshoz.

Andrei Saguna erdélyi ortodox püspök a XIX. században azt mondta a Pesten tanuló román egyetemistákkal kapcsolatban: nem az számít, hogy a tyúk tojást ki költi ki, hogy tyúk-e, vagy más szárnyas, hanem az, hogy a tojásból tyúk lesz. 

Egy nemzet akkor életképes, ha a körülmények ellenére képes az lenni ami lelkében, képes hű lenni, bármilyen körülmények között, lelkének ősmintáihoz.

Nagy Attila Puli - Székelyföld

Székely nemzeti anarchizmus - Bin Laden megtérése, és a katalóniai bikaviadal tilalom

Egy kártyavető azt jósolta, hogy Osama Bin Laden megtér, lemond az erőszakról a Korán szellemében. Ő lesz az erőszakmentesség világszervezetének az elnöke. Az ő mandátuma idején be fogják zúzni az összes meséskönyvet miben erőszak van. A hétfejű sárkányt már nem fogja megölni a hős, nem fogja levágni a fejeit, hanem szakemberekhez fordul, kik előadásokat tartanak neki, csoportos tréningeken vesz részt, hogy erőszakmentesen szerelje le a sárkányt. A királyok már nem szálnak hadba mások ellen, hanem miden csupa erőszakmentesen oldódik meg.

Katalóniában a bikaviadalokat betiltották. A bikáknak jogaik vannak, az ember életet nem szabad kockáztatni holmi látványosságért. 

Menetelünk egy “szép és új világ” fele ahol minden csak megoldás kérdése lesz és természetesen minden megoldódik.

Jézus azt mondta, “legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok”. Az emberiség menetel az egyre nagyobb tökéletesség fele, “Isten országa fele”.

A szovátai Nagyapám Bibliát bujó katolikus ember volt. Az Apokalipszis bűvöletében élt. Gyerekkoromból vissza cseng a mondása: “amikor leginkább hirdetik a békét akkor jön a legnagyobb veszedelem.”

Az erőszakos, kelekótya, félbolond, kiszámíthatatlan Jáhvé helyett kaptunk egy erőszakmentes Jézuskát. Jung épp ebben látja az európai ember fő problémáját, Isten-képéből eltűnt, leszakadt az árnyék. Az azt jelenti, hogy az ember nem képes már szembesülni önön árnyékával. Ahol meg nem teszik meg ott az árnyék fenyegető démonok sokasága lesz.

A torreádor a hős archetípusának megtestesítője. Az archetípusokat nem lehet rendeletekkel kiiktatni az ember életéből. Puszta rációval nem lehet úrrá lenni rajtuk. Szükség van a ráció által kontrollált megélésére az archetípusoknak, ha nem pusztító erőkként még erőszakosabbak lesznek.

Nem jó az archetípusok megszállottja lenni, a képekhez vakon ragaszkodni, de az sem jó, ha az ember nem veszi tudomásul őket, mert akkor is, tudattalanul, a megszállottjuk lehet.

Az árnyék nélküli Jézuska egy torz archetípus. A megszállottja lenni nagyon veszélyes, mert árnyékunkat nem hagyja integrálni.

Minden utópiában vagy egy egyoldalúság, az egydimenziójú árnyék nélküli ember egyoldalúsága. Ki csak a magasságba tekint az közben elfeledi, hogy a fák gyökerei a mélységekben vannak, azok táplálják.

Aki nem tudatosítja tudattalanjának archetípusait az kiszolgáltatottja lesz azoknak, az a képek uralma alá kerül. Az erőszakmentes nem veszi tudomásul önön árnyékát, nem veszi tudomásul lelkének képeit, archetípusait és ezért lesz megszállottja a “szép és új világ” utópiájának, az “Isten országa” archetípusának. Mivel ez a megszállottság nem tudatos, csak szekularizált változatban tudja elképzelni, csak a külső, problémamentesség, a racionális megoldások formájában tudja elképzelni az “Isten országát”. Nála az “Isten országa” az élet minél olajozottabb működését jelenti, puszta működés minden, minden szellemi tartalom nélkül. Nem tudja, hogy a “problémamentesség” épp azon a ráción túl van amivel ő meg akarja valósítani az ő szekuláris “Isten országát”.

Az archetípusok megszálottjai erőszakosak, annak ellenére, hogy nem alkalmaznak erőszakot, mert az archetípus kényszerítő erővel hat rájuk. Amit nem veszünk tudomásul, önön lelkünkben az kényszerítő erővel fog hatni.

A Létről, (a képekről) leszakadt elméjük csak megragadásra képes, a megragadás pedig erőszak, birtokbavétel. A Lét nyújtotta bizonyosság, szilárdság, biztosság, nem az övék, mert az elméjük leszakadt róla, ezért keresnek bizonyosságot, biztonságot, szilárdságot, a megragadás erőszakában.

Nem tudják, hogy az “Isten országa” a Lét maga, a Teljesség maga.

Pusztán csak racionálisan megvalósítani valamit, a Léttől függetlenül, az erőszak maga, ha nem is követ el erőszakot.

A Létre hangolt ráció nem erőltet semmit, pusztán csak a Létnek engedelmeskedik és úgy valósít meg mindent. Ezt sejtették a régi kínai taóisták, Lao-cse, Csuang-cse, Li-cse stb.

Nem az a lényeg, hogy milyen a zászló, hogy Árpád sávos vagy milyen, hanem, hogy a szél lobogtassa ne mi, vagy ne a megszállottak gárdája – a szél a Lét szabadságának a szimbóluma, a szél a Létre hangolódva fúj.

Az európai ember, az európai kultúra, civilizáció van legkevésbé kapcsolatban a Lélek képeivel, az archetípusokkal. Az európai ember ki van kiszolgáltatva a lelkében hordott archetípusoknak. Az európainak a legmagasabb eszméi is valami eszelősséggel erőltetettek, erőszakoltak, érződik, hogy valami tudattalan erő, archetípus kényszerítő ereje van minden eszme mögött: legyen az nacionalizmus, vagy az azt tagadó európaiságot, demokráciát, toleranciát valló intellektuális széplelkűség. 

A megszállottságot demokráciának nevezik. A szekularizált “Isten országa” a demokrácia nevet kapta, amit bármi áron meg kell valósítani. Az európai eszelősségét az árulja el, hogy mindent bármi áron akar megvalósítani, erőszakosan, békésen erőszakosan, erőltetetten. Az európai nem tudja, hogy a dolgok mindig akkor valósulnak meg igazán mikor nem akarják megvalósítani, ez érvényes szélsőjobbosokra és európai módon gondolkodókra egyaránt.

A szélsőjobb és az azt ellenzők társasága, eszelős mindkettő. Ezeket úgy képzelem mikor egymásra mutogatnak, mint két bolond amikor mutogat egymásra: te vagy a bolond, nem igaz te vagy a bolond.

És közben ezek a vitatkozó elmék abban szenvednek, hogy mit sem tudnak önmagukról, mélyebb lényükről.

Alexandriai Philon vagy kétezer éve megmondta, hogy a fő probléma a Létről való megfeledkezés. De lényeg, hogy épül az új utópia, a megszállottak Uniónak nevezett utópiája, lényeg, hogy a megszállottak terjesztik a demokráciát a nagyvilágban. Most már észre sem vevődik az erőszak, mert a felvilágosult demokráciában az erőszakmentesség ürügyén, az erőszakot érzéstelenítővel követik el, a jólét érzéstelenítőjével és így boldog vagy, szomjazod az erőszakot. 

A “szép és új világban” nincsen erőszak, nem lesz, mert az ember boldogan abban fürdik.

Végül is lehet magyarnak lenni, Jobbik, Magyar Gárda, Árpád sávos zászló és azt ezeket ellenzők nélkül is, a Létre emlékezve. Identitása annak van, aminek Léte van, ami VAN, ami a Létre hangolva VAN – ez a nemzetre is érvényes.

Tudom, hogy a magas szintű európaiság tudományosan kutatja a szélsőjobbos eszméket, de ez nevetséges: megszállottak kutatnak megszállottakat?! De akik nem ismerik önön árnyékukat, ők maguk is kényszerítő archetípusok megszállottjai, hogyan kutathatnak megszállottakat, azt amit ők maguk sem ismernek. Akik a képek rabjai és nincsenek tudatában annak, hogyan kutathatnak ugyan abban szenvedőket, ha nincsenek tudatában a bajnak. A megszállottak nem ismerhetik a megszállottságot, mert annak lényege épp abban van, hogy a megszállott nincsen tudatában megszállottságának. Ha valaki nincsen tudatában valaminek az másnál sem képes felismerni azt.

Nem az eszelősök eszméi váltanak meg, hanem az önmaga mélységeit reflektáló tudat. Az EU az eszelősök uniója, nagyon magas szinten, erre uniós támogatás van, programok, pályázatok. Leginkább az eszelősséget díjazzák az Unióban kutatási programok formájában. De az ember önmaga mélységeinek kutatására nincsen program sem támogatás. Vagyis van, a bulvár lelki irodalom. De ennek ellenében ajánlom, hogy mindenki egyedül maga induljon el a mélységek felkutatására, mert már csak ez az egy titok maradt a “ szép és új világunkban “.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld